Az új kutatás alapján a német és az arab nyelvet anyanyelvi szinten beszélők agya markánsan különbözik egymástól: a nyelvek sajátos jellegének kezeléséhez szükséges területek között fokozott összeköttetések találhatók. A vizsgálat nemcsak arra ad magyarázatot, hogy miért lehet különösen nehéz megtanulni egy olyan nyelvet, amelynek struktúrája nagyban különbözik az anyanyelvünktől, de alátámasztja a nyelvek befolyásoló erejéről szóló, helyenként igen ellentmondásos állítások némelyikét is.

A Sapir–Whorf-hipotézis szerint a nyelvi struktúra, amelyet birtoklunk, alapvetően meghatározza világképünket és gondolkodásunkat. A hipotézis ugyan a szakértők körében is sok szempontból vitatott, de sokak fantáziáját izgatja, és például a tudományos fantasztikus művekben is időről időre felbukkan. Suzette Hagen Elgin Native tongue (1991) című regényében egy olyan kezdeményezést ír le, amelynek keretében a nyelv megváltoztatásával akarnak egy egyenlőbb és békésebb világot létrehozni. Az Érkezés (2016) című filmben pedig egy idegen nyelv megtanulása lehetővé teszi, hogy a jövőbe lássanak a szereplők.

De nem kell ilyen messzire menni ahhoz, hogy belássuk, az olyan markánsan különböző nyelvek, mint például a német és az arab, nagyon eltérő módon terhelik az agyat. A Max Plank Intézet egyik kutatócsoportja a NeuroImage című szaklapban számolt be arról, hogy ezen nyelvek születéstől fogva való tanulásának következményei az agy szerkezetében is kimutathatók.

A szerzők mágneses rezonancia tomográfiával vizsgálták 47, 19–34 év közötti német és ugyanennyi arab anyanyelvű alany agyi kapcsolatait. A résztvevők mind magasan képzettek voltak, de mindannyian csak egyetlen nyelvet beszéltek. A zavaró tényezők csökkentése érdekében ráadásul minden résztvevő jobbkezes volt.

Alfred Anwander, a vizsgálat vezetője elmondása szerint az arab anyanyelvűeknél erősebb kapcsolatok mutatkoztak a bal és a jobb agyfélteke között, mint a német anyanyelvűeknél. A német anyanyelvűeknél ugyanakkor a bal agyfélteke nyelvi központjai között volt nagyobb összekötöttség.

A kutatók ezeket a megfigyeléseket annak tulajdonítják, hogy az arab nyelvben meghatározóak az egymástól függetlenül kiejthetetlen, de önálló jelentéssel bíró gyökmássalhangzók kombinációi, miközben a német nyelv összetett szintaxisa egészen másként veszi igénybe az agyi régiókat. Más sémi nyelvekhez hasonlóan az arabban is jobbról balra történik az olvasás, ami a jobb agyféltekét a bal agyféltekével azonos mértékben aktiválja. Az olyan indoeurópai nyelveknél viszont, mint a német, amelyekben balról jobbra olvasnak, sokkal inkább a bal agyféltekén belülre korlátozódnak a nyelvi működések.

A németül beszélőknél az erősebb bal agyféltekés kapcsolódások a frontális-parietális/temporális nyelvi hálózatok között mutatkoznak meg. A nagyobb agyféltekék közötti konnektivitás mellett az arab anyanyelvűeknél ugyanakkor a temporo-parietális lexikális-szemantikus hálózatot is erősebb összeköttetések jellemzik.

Ahogy Anwander mondja, az agyi konnektivitást a gyermekkori tanulás és a környezet alakítja, ami aztán alapvetően befolyásolja a felnőtt agyban a feldolgozást és a kogníciót. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy az agy különböző területei a használt nyelvtől függően különbözőképpen aktiválódnak. Így nem meglepő, hogy ebben megmutatkozik a hosszabb távú „örökség”, az anyanyelv is, hasonlóan ahhoz, ahogy egy sport kisgyermekkortól való gyakorlása befolyásolja a későbbi izomzatot. Azonban ezt a hatást korábban még sosem mutatták ki ekkora mintán.

Ezek a jellegzetes kapcsolati mintázatok elvileg megkönnyíthetik egy adott nyelv beszélői számára, hogy olyan nyelveket tanuljanak meg, amelyek szintén nagymértékben használják ugyanazokat az agyi régiókat. És más olyan készségek elsajátításában is segíthetnek, amelyek hasonlóan igénybe veszik a szóban forgó nyelvvel való korai érintkezés által fejlesztett területeket.

A kutatócsoportot most az érdekli, hogy a későbbi nyelvtanulás milyen mértékben képes hatni az agyra. Új vizsgálatukban arab bevándorlók agyi konnektivitását fogják vizsgálni, onnantól kezdve, hogy elkezdik a német nyelv elsajátítását. Egyes korábbi kutatások azt sugallják, hogy a felnőttkori nyelvtanulás, és esetlegesen a gyermekkorban tanult második nyelv is az agynak más, az anyanyelvi rendszertől eltérő részeiben dolgozódik fel.