A Berkeley kutatói, Nathaniel Lindsey vezetésével átmenetileg szeizmikus szenzorrá alakítottak egy 20 kilométeres üvegszálas netkábelt, amely a Csendes-óceán fenekén fut. A módszerrel sikeresen detektáltak egy 3,5 magnitúdós földrengést, és felfedeztek egy korábban ismeretlen törésvonalrendszert a kaliforniai partok közelében.

Az optikai kábelek fény formájában továbbítják a telekommunikációs adatokat, és mostanra kiterjedt hálózataik húzódnak minden kontinens között, az Antarktiszt kivéve. A kutatók úgynevezett disztributált akusztikus észlelést használtak a kísérlet során, vagyis fényimpulzusokat küldtek át a kábelen, majd elemezték, hogy ezek hogyan változtak meg az út során.

Ha ugyanis a kábel egy része elmozdul, mert mondjuk egy földrengéshullám terjed rajta keresztül, ez meglátszik a fényimpulzusokon is. A négy napos kísérlet során a kutatók egy erősebb rengést észleltek, illetve sok kis földrengéshullám alapján sikerült azonosítaniuk egy új törésvonalrendszert is a Monterey-öbölben.

Utóbbi azért is fontos eredmény, mivel a mai napig nem ismerjük a föld kérgében lévő törésvonalak mindegyikét. A tengerfenék pedig különösen nehezen vizsgálható ebből a szempontból. A módszerrel viszont az ideiglenesen vagy tartósan nem használt optikai kábelek (utóbbiakból is több millió kilométernyi létezik) tenger alatti földrengésszenzorokká alakíthatók, amelyekkel ezeket a problémás területeket is alaposan fel lehet térképezni.

Észak-Amerikai nyugati partjainál még mindig nagyon kevés a tengerfenékre telepített szeizmikus szenzor, optikai kábelből viszont rengeteg van, mondja Lindsey. A most tesztelt kábel relatíve sekély területen található, ahol a tenger legnagyobb mélysége 100 méter. A szakértők a következő időszakban ennél sokkal mélyebben futó kábeleken is el akarják végezni a kísérletet.