Valamivel több, mint egy éve volt szerencsém tesztelni a Gigabyte G5-ös laptopját, mely akkor a legolcsóbb hordozható gép volt a piacon, mely RTX 4000-res videokártyát hevített a készülékház alatt. Az akkori élmény kis túlzással traumatikus volt, azóta is gyakran eszembe jut az a nyűglődés, ami az elhúzódó telepítéssel és konfigurálással kezdődött, végül kitartott egészen az utolsó benchmark befejeztéig, amikor végre végleg lecsukhattam a képernyőt. Bár a nálam tapasztalt ijesztő problémák szerencsére viszonylag keveseknél fordultak elő, a rugalmatlan felhasználói élmény és a napokon át tartó nehézkes tesztprocedúra nem billentette túl pozitív irányba a gép megítélését.

A többek között videokártyáiról és alaplapjairól, illetve az Aorus gamer brandjéről közismert gyártó azonban elkötelezte magát amellett, hogy a megszokottnál alacsonyabb áron értékesítsen játékra szánt laposokat. Éppen ezért a felsőbb kategóriás Aorus masinák kiadása mellett ezúttal sem hagyja az érdeklődőket kompromisszumokat megkövetelő, de tárcakímélőbb és a specifikációi alapján továbbra is izgalmas ajánlat nélkül. A 2024-es felhozatalból nekem a G6X fejlettebb 9KG kiadása jutott, de most is készült egy valamivel gyengébb modell a 9MG képében. Utóbbi minden tekintetben azonos a drágább géppel, csak éppen az egyel gyengébb RTX videokártyát, a 4050-es változatot kapta meg, nagyjából úgy, ahogy a G5 esetében is láthattuk.

Bár a félmillió forintot is jelentősen meghaladó árát látva, komoly képpel nehéz lenne a budget kategóriába sorolni, ám a hardveres specifikációk alapján valóban a megfizethetőbb ajánlatok közé tartozik, hiszen 13. Generációs Intel Core-i7 processzorral, 8GB-os RTX 4000 grafikus egységgel, DDR5-ös memóriákkal és egy gyors PCIe Gen 4-es SSD-vel szerelték fel. Bár némi utánajárással találni hasonló ajánlatot a piacon – például van ACER Nitro V 15 modell nagyon ilyen specifikációkkal –, az előző teszt után kíváncsi voltam, hogy ezúttal mit hozott össze a Gigabyte mindazok számára, akik játékra is alkalmas asztali PC helyett mindenképpen, – de nem minden áron – inkább egy laptopban gondolkodnak. Kezdés gyanánt annyit elárulok, hogy a teszt most sem volt zökkenőmentes, de a katasztrófa legalább elmaradt. 

Körítés és belbecs

A termék dupla réteg kartonban érkezett, mely bőséges védelmet nyújt a szállításkor előforduló ütődések ellen, szóval kicsi rá az esély, hogy fizikailag sérült darabot kapjunk. A műanyag hordozófüllel ellátott elsődleges doboz dizájnjával nem foglalkoztak túl sokat, de ha odafigyeltünk a rendeléskor, talán elég is annyit tudnunk, hogy valóban a Gigabyte-tól érkező G6X modellről van szó, ugyanis összesen ennyi szerepel rajta. A csomag fedelét felnyitva most is egy méretre szabott szövettasak fogad minket, amiből már további védőrétegek nélkül került elő a gép. Egy kis extra figyelmesség azért még jutott neki egy mikroszálas törlőkendő formájában, mely a kijelző és a billentyűzet közötti teret töltötte ki. Ez szinte elvárható, mégis kellemes adalék, hasznos és egyben praktikus apróság a karcok és zsírfoltok ellen.

A doboz azonban rejt még pár dolgot, gondolva itt a hagyományos, 180 wattos AC adapterre, mely egész vékonyka, illetve a hozzá tartozó tápkábelre. Már kezdtem volna csóválni a fejem, hogy vajon mikor jutunk el odáig, hogy az alacsonyabb kategóriájú gépek is Type-C töltővel érkezzenek, de miután kiderült, hogy a gépen ezúttal van töltésre alkalmas C-s port, egy kicsit (de csak egy kicsit) azért megenyhültem. Szép gesztus lett volna a modernebb adapter, de legalább ezúttal van lehetőség alternatív megoldás használatára, még akkor is, ha 180 helyett legfeljebb csak 100 watt erejéig. Végül pedig egy boríték várt rám, amit felnyitva a szokásos tájékoztatóanyagok mellett néhány öntapadós hűtőpad és egy aprócska tartalék csavar is a tenyerembe csúszott, szóval az SSD már biztosan bővíthető lesz egy további példánnyal.

Ahogy a G5, úgy gamer laptop lévén a G6X sem a karcsú ultrabookok kihívója, ám ezt akkor sem feltétlenül kérném számon rajta, ha ennél jóval kövérebbre sikerült volna. Márpedig nem mondanám vészesen vaskosnak sem, főleg annak ismeretében, hogy meg kell küzdenie a 6+8 magos Core-i7 13650HX processzorral és a 4060-as Nvidia kártyával. Az összkép azonban nagyon hasonló, mint tavaly a G5 esetében, gondolva itt az általános dizájnra és az anyaghasználatra, mely első látásra nem sokat változott. A készülékház minden ízében műanyag, a fedlapot leszámítva, amit vékony alumínium borít és ezúttal is csak egy diszkrét Gigabyte felirat látható rajta.

Az egyujjas felnyitást most is feleslegesen próbáltam reflexből kivitelezni, a súlyelosztás és a zsanérok erre a praktikus mozdulatra sajnos nem lettek felkészítve. A felnyitás után a már megismert egyszerű, már-már puritán stílus fogadott, mint tavaly, azzal az apró különbséggel, hogy halványan felfestett dekorációs rajz ezúttal a touchpad helyett a jobb alsó sarkot dísziti. Nincs itt semmi látnivaló, legalábbis semmi extravagáns, a jobb felső sarokban egy bekapcsológomb, a kijelző bal alsó sarka alatt pedig egy HDMI felirat, rajtuk kívül csak az Inteles és Nvidia-as matricák törik meg az összképet. Az pedig szürke, illetve inkább fekete, még akkor is, ha az árnyalat hivatalosan "Gunmetal Grey" névre hallgat.

Az általános minőségére azonban nem volt komoly panaszom, úgy tűnt, hogy minden a helyén van, a gép pedig kellően masszívnak érződött. Nincsenek furcsa illesztések vagy csiszolatlan élek, sem recsegés vagy feltűnő nyikorgás. Nem is hajlik, mint a nád, de a kijelzőnél azért van némi ruganyosság, amit egy ennél masszívabb fém hátlap tudott volna szépen orvosolni. Sajnos a panel nem hajtható hátra bármeddig, még 180 fokig sem, de ez igazából nem lepett meg, a G6X egy olcsóbb termék és nem is kifejezetten munkára szánták, ahol a kijelző szabadabb dönthetősége egy sokkal elvártabb tulajdonság. Nagy kár, hogy míg az alsó részleg matt, addig a billentyűk és a környező felületek elképesztő ujjlenyomatmágnesek, már értem, hogy miért attak ilyen szép, nagy törlőkendőt hozzá.

Néhány szót a billentyűzetről és a touchpad-ről. A klaviatúra "puding" sapkákat kapott, melyek a peremeken és a karaktereknél fehérek, ezeken a pontokon pedig szépen áteresztik a háttérvilágítást. Utóbbi a G5 óta sajnos nem lett többzónás RGB és különféle programok szerint sem lesz képes villogni, de a fényerő és a színvariációk legalább módosíthatók szoftverben vagy billentyűkombinációk segítségével. Az Fn gomb tehát most is hasznos funkciógomb és végre rendesen működött is, akár a fényerőről, akár a különböző hűtési üzemmódokról volt szó.

Ami a gombok stabilitását illeti, láttam már kevésbé mozgékony darabokat is, ám a gépelési élmény egyáltalán nem rossz velük. A gombok 1.7 mm-t utaznak az aktuációs pontig, illetve elég hely van közöttük a pontos találatok kivitelezéséhez, mindezt nagy Enterrel és teljesértékű numerikus részleggel együtt, ami határozottan kellemes tulajdonság egy laptop esetében. Az egeret helyettesítő touchpad lehetne középen, de ehelyett kissé balra tart, ami azt eredményezte, hogy a bal tenyerem folyton hozzáért. Ha hozzá veszem azt is, hogy a BIOS-ban egyáltalán nem működik, Windows-ban viszont csak a beállításokon belül lehet kikapcsolni, akkor már csak az menti meg, hogy egyáltalán nem működik rosszul. Pontosan érzékel, a bal- és jobbklikk eléggé elhatárolódik egymástól és beragadást sem tapasztaltam. Szóval tapogattam már rosszabbat, de némi finomítást még így is elviselne, ha pl. utazás közben nem nincs hely USB-s vagy Bluetooth-os rágcsálónak.

Visszafogott dicséret illeti a gyártót, hogy nem csak megmaradt a gamerek számára kiemelt fontossággal bíró Ethernet port, de végre hátra is pakolták a gép jobb széle helyett, mert a G5-ön pont ott volt, ahol nem kéne: útban. A teljes felhozatalt amúgy egy USB 3.2 Gen 1 és egy USB 3.2 Gen 2 Type-A port, továbbá két USB 3.2 Gen 2 Type-C port teszik teljessé, amelyek egyike Power Delivery, a másik pedig DisplayPort funkciót kínálnak, szerencsére az utóbbi szintén a hátoldalra került, a HDMI mellé, ám én inkább a DP-t javasolnám, mert a HDMI az integrált grafikus chipre támaszkodik. A kijelző tetején egy 1280 x 720-as, 0.9 MP-es webkamera figyel, teljesen átlagos, de vállalható képminőséggel, már ha nem sötétben használjuk.

Ami a portok elosztását illeti, bal oldalon leginkább a hűtőrendszer sárgaréz színe uralkodik és a szellőzőnyílás, ezen felül egy USB-A és egy 3.5 mm-es kombinált jack, ami elérhető. A jobb szélen nagyon hasonló a helyzet, csak a jack helyett itt a Power Delivery-vel felvértezett Type-C használható. A HDMI, az Ehernet hátra kerültek, középen az adaptercsatlakozóval és a másik Type-C-vel, melyeket itt két szellőzőrács fog közre. A gép alsó fertályát egy lecsavarozható, szellőzésre optimalizált elem takarja, szóval az egészet le kell szedni, hogy hozzáférjünk a 73 wattórás telephez, a memóriához és az SSD-hez.

Alatta nem egy, de szerencsére két DDR5-ös modul kapott helyet 2 x 8 GB-os felosztásban, bár a gépből amúgy forgalmaznak 2 x 16-os változatot is, de ez valószínűleg régiónként változik. A maximum kapacitás amúgy 64 GB lehet, ami egy átlagos játékosnak több, mint elegendő lesz. Szintén pozitívum, hogy másik SSD-foglalat is Gen 4-es, ami fejlődés, az alaplap azonban RAID-et nem támogat, ami sajnálatos. Az 1 TB-os meghajtó kezdésnek teljesen korrekt, igény esetén pedig bővíthető, szóval ezen a téren nincs okom panaszra, végre szó sincs előre forrasztott modulokról vagy hendikepes szabványú másodlagos csatlakozóról.

És akkor jöjjön a kijelző. A Gigabyte láthatóan a megjelenítőt szánta az egyik figyelemfelkeltőbb tulajdonságnak, hiszen egy 16 hüvelykes, 16:10-es képarányú, 165 Hz-es IPS panelről van szó 1920 x 1200-as felbontással, ami tagadhatatlanul szuperül hangzik. Sajnos a helyzet nagyon hasonló a múltkorihoz, bár talán annyira azért nem drámai a helyzet, mindenesetre a színhűség, fényerő és kontrasztarány oltárán én szívesen feláldoztam volna néhány Hz-et a magas képfrissítésből.

A színtérlefedettség ezúttal is alaposan elrontja az élményt, 43%-os AdobeRGB érték pl. kifejezetten lehangoló, ahogy a 40% körüli Display P3 vagy a 62% környéki sRGB is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 300-350-nit között alakuló fényerő nappali fényben nem sokban segíti elő a tartalmak láthatóságát, de sötétben sem a legjobb, a kijelző sajnos ezúttal is a termék egyik gyengepontját jelenti. Ez kifejezetten szomorú, mert bő félmillió forintért joggal várnánk el, hogy a játékok részletei kivehetők, a fogyasztott tartalmak látványosak legyenek. Mondanom sem kell, hogy aki grafikai munkára vagy videószerkesztésre használná, az jobb, ha letesz róla vagy külső kijelzőre köti. 

Poszttraumás stressz szindróma 

És akkor jöjjön a mélyvíz, vagyis a telepítés és a tesztelés. A G6X modellek előre telepített operációs rendszer, illetve ajándék Windows licensz nélkül érkeznek (ejnye), így vásárlás előtt erre is gondolnunk kell. Bárcsak azt mondhatnám, hogy a Windows 11-ért kifizetett extra költség okozza majd a legnagyobb nehézséget, de a valódi frusztráció a telepítésnél kezdődik. Először is a BIOS ugyanaz a fapados kiadás, amivel a gyártók spórolnak, a kisebb pénzű vásárlók kárára. Többek között nem működik benne a touchpad, nincsenek XMP profilok és még sorolhatnám, még frissítésre szolgáló menüpont sincs, tehát először mindenképpen fel kell rakni egy Windows-t és onnan kell elindítani a BIOS frissítést...

A következő kellemetlenség viszont pont a telepítéssel köszöntött rám. A touchpad a telepítő alatt szintén nem talált magára, ám ezt elnéztem volna, ha a telepítőn belül látok bármilyen meghajtót. De nem láttam, ami egy elképesztően nevetséges és bagatell hiba, amit a Gigabyte mégis megenged magának. Konkrétan le kell szedni egy szükséges drivert az Intel honlapjáról, ami kizárólag az adott telepítés idejére láthatóvá teszi az SSD-t, ami azért vicces, mert ha nincs kéznél másik gép, akkor gondban leszünk. Mivel nekem volt, fogtam a pendrive-ot, amin a bootolható telepítő volt és egy üres mappában elhelyeztem a szükséges fájlokat, így már kiválaszthattam a jövőbeni rendszermeghajtót.

Előre szólok, hogy aki nem tudja elengedni kedvenc Windows 10 rendszerét, az jobb, ha megbarátkozik a gondolattal, hogy valószínűleg ezen a ponton kell tovább lépnie. A Gigabyte honlapján Windows 10-es driverek, eszközillesztők alapból nem elérhetők, a leírás pedig azt javasolja, hogy 10-es rendszer esetén próbálkozzunk a 11-es rendszerre optimalizált fájlokkal, amiből viszont van bőven. "Sok sikert", gondolom. Megpróbáltam, nem jártam sikerrel, bár lehet, hogy ezúttal is csak a technika ördöge fogott ki rajtam, mert ahogy anno a G5 esetében, itt is rengeteg idő volt, mire végre sikerült minden hiányzó eszközt felismertetnem a listában. Természetesen a Windows 11 telepítője sem látta az SSD-t, szóval minden egyes próbálkozásnál telepítenem kellett a telepítőn belül, nem semmi.

Miután sikerült felimádkoznom a rendszert és nagy nehezen minden szoftveres összetevő a helyére került, elmondhatom, hogy a gép ezúttal jól viselkedett és nem mutatta az instabilitás jeleit. Egyszer sem! Pöccre indult, rendesen bootolt, szépen felrakta az összes rendszerfrissítést és minden telepített szoftvert zökkenésmentesen futtatott. A PTSD-m enyhült, így nyugodtan bizonyosodhattam meg a gép játékos képességeiről és általános teljesítményéről. 

Benchmark és hangzavar

A teszthez vegyesen válogattam a játékokból, hogy viszonylag átfogó élményben legyen részem, de megpróbáltam élni az RTX 4000-res szériában rejlő lehetőségekkel is, mely a gép egyik legkomolyabb fegyverténye. A másik maga a processzor lenne, mely 6 teljesítményre és 8 hatékonyságra hangolt fizikai magjával tökéletes társnak ígérkezik játékokhoz, ám a tapasztalataim ismét nagyon hasonlítanak azokhoz, amit a G5-tel szereztem: a CPU izzik, a gép pedig hangos. No persze nem voltak illúzióim a várható decibelszám tekintetében, de az biztos, hogy fejhallgató nélkül nem lesz egy kellemes élmény, illetve aki mellettünk aludni próbál, az leginkább álmatlan éjszakákra számítson.

A processzor komolyabb terhelés alatt simán nyaldosta a 100°C-ot, amit csak a gyári korlátozások miatt nem léphetett túl. Ez több ponton is jelentősen átmelegedő készülékházat jelentett, illetve állandó és éles süvítő hangot. Persze a Control Center alkalmazásban játszadozhatunk a ventilátorok fordulatszámával, de azzal a kritikus pillanatokban csak rontanánk a helyzeten, illetve megnehezítenénk az RTX 4060 dolgát, ami a két chip közül a hűvösebb volt. Sőt, a videokártya tulajdonképpen egészen jól érezte magát, hiszen a három játék egyike alatt – még bekapcsolt RTX mellett – sem nagyon lépte át a 70°C-t. Szóval nem kellemes 98°C-os CPU-értékeket látni, ahogy a kiömlő meleg sem túl komfortos, viszont a játékok komolyabb gond, akadozás vagy fagyás nélkül futottak, ami örömteli hír lehet minden érdeklődőnek.

A teszt során a gép mindvégig a Control Center alkalmazásban választható Performance módban dolgozott, ugyanis ez tolja ki a fogyasztási limitet, a CPU esetében egészen 155 wattig, a GPU-nál pedig 105 watting. A 1080p+ felbontás miatt egyértelműen a CPU-ra hárult a legnagyobb terhelés, ami bizonyos esetekben biztosan visszafogja a gépet, de általában véve azért jól teljesített. De ha már Performance mód, a Quiet, azaz csendes mód majdnem teljesen haszontalan, mert az Entertainment mód is viszonylag jól korlátozza a ventilátorokat, legalábbis a zaj olyankor kevésbé éles, mint korlátozás nélkül. Természetesen, ha a totális némaságra vágyunk, akkor megvan a lehetőség rá, ám ilyenkor szövegszerkesztésen vagy más kisebb műveleten kívül nem érdemes komolyabbat végezni.

Az üzemidő érdekes kérdés, mert terhelés alatt nyilván nem az lesz a legerősebb pontja, tekintve, hogy meghajtva nagyjából egy óránk lesz a teljes lemerülésig. Ezzel aligha nyer majd versenyeket, de tekintve a CPU és GPU párosát, illetve a 73 wattórás akkut, ez igazából érthető is. Sima netezgetés során már jóval több időnk lesz, igazából, ha csak Wi-Fi-vel olvasgatunk vagy chatelünk, akár több, mint hét órát is kihozhatunk belőle.

Furcsa, hogy a 165 Hz-es képfrissítés mellé kissé gyenge, érezhetően komótos válaszidő társult, ami teljes baklövés, hiszen egy ilyen gép nevetve futtatja a legnépszerűbb kompetitív lövöldéket, de megfelelő beállítások mellett még a Call of Duty legújabb részei sem eszik meg reggelire. Szóval nem ártana, ha a gyártó nem a konténer aljáról kaparná össze a maradék IPS paneleket, mert ezzel hátra köti az amúgy korrekt hardverek kezét, melyekkel így inkább a single player címek élvezhetők jobban, a gyorsabb multiplayer darabokhoz képest.

A beépített hangszórók nagyjából azt hozták, amire számítottam tőle, szóval kissé, de nem vészesen dobozhangjuk volt és a mélyek visszaadásában nem jeleskedtek. Kellően hangosak ahhoz, hogy fejhallgató nélkül se kelljen megszakítani egy élő közvetítést, de a maximum közelében már tapasztalható némi torzítás. A WiFi 6E szabvány jelenléte viszont kifejezetten üdítő, simán kihasználható vele a Gigabites sávszélesség, már ha épp a szolgáltató is úgy akarja, illetve a vezetékes kapcsolat is hibátlan volt. 

Kell ez nekem? 

Kifejezetten vegyes tehát a kép, egyfelől a gép ezúttal stabil volt, a játékok viszonylag szépen futottak, az 1 TB-os meghajtó is megfelelően gyors volt, a gép egészen jól viselkedett, a telepítési hercehurcát leszámítva. Másfelől elég hangos, forrófejű, a kijelzője pedig szó szerint nem túl fényes és a fakó színeivel leginkább csak rontja az összképet. Ez határozott különbség a G5-höz képest, még akkor is, ha feltételezzük, hogy zömében nem olyan nyűgös darabok kerültek forgalomba, mint ami legutóbb nálam járt. Egy légkondicionált helységben, esetleg egy extra hűtőpaddal (ha már a zaj amúgy is megkerülhetetlen), végül pedig egy külső kijelzővel javulhat a helyzet, bár csodát talán akkor sem látunk majd. Már csak az a kérdés, hogy ha az íróasztalra szánjuk, akkor miért nem veszünk ennyi pénzből egy kompetensebb asztali PC-t, ami halkabb, hűvösebb és teljesítményben is jobb.

A Gigabyte G6X egy korrekt ajánlat, de nem az egyetlen laptop hasonló specifikációkkal, a harmatos kijelző és az olvadásközelben dolgozó processzor pedig továbbra sem túl vonzó tulajdonságok. Kártyaolvasó és Thunderbolt ugyan nincs, de a két Type-C mindenképp többet kínál a szimpla adatátvitelnél, végre hátra került az Ethernet és a Wi-Fi 6E is nagyon tisztességes sebeséget hoz. Az üzemidő általános felhasználás esetén egészen barátságos, szóval, ha pont utazás közben érne minket egy hosszasabb levélváltás, akkor kis odafigyeléssel ez a két és fél kilós masina egészen jól szolgál majd minket. Színhelyességet igénylő feladatokra nem igazán alkalmas, de egy megfelelő monitor bekötésével már arra is jól használható, a hardver bírni fogja.

A fejlődés látható és összességében ez már egy sokkal magabiztosabb teljesítmény volt, mint szegény G5 esetében, amit inkább elfelejteni igyekszem. Azt mondhatom, hogy amennyiben a gyenge IPS panel valakinél nem perdöntő, akkor nem jár majd rosszul a Gigabyte G6X-szel, mely korrekt játékos teljesítményt szolgáltat, általános használatra pedig korrekt üzemidőt. Sajnos az a bizonyos kijelző viszont abszolút vállalhatatlan egy jó félmilliós gép esetében, mely alaposan tönkre teheti a szórakozást, míg munkára nagyjából használhatatlan. Éppen emiatt nem tudtam neki odaítélni a specifikációkért járó díjat, hiszen azokat nem elég csak papíron teljesíteni. Ha a következő modell már ezen a téren is előre lép legalább az elfogadható szintre, örömmel kiosztom majd neki és a Gigabyte-nak a pozitívabb értékelést.