A finn eredmények egy sor más hasonló kutatást támasztanak alá, amelyek mind azt erősítették meg, hogy az évszázados orvosi gyakorlat ellenére a vakbélgyulladást nem kell feltétlenül műtéti beavatkozással kezelni. Az új vizsgálat annyiban nyújt többet elődeinél, hogy míg ezek esetében felmerültek olyan kérdések, hogy például az antibiotikus kúra meddig hatásos, és nem újul-e a ki a probléma idővel, a finn szakértők eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy a gyógyszeres megoldás az esetek javában ugyanolyan hatásos, mint a féregnyúlvány eltávolítása.

A kutatók öt éven át követték egy 530 fős betegcsoport sorsát, akik nagyjából felét a komplikációmentesnek tűnő vakbélgyulladás diagnosztizálása után nem azonnal megműtötték, hanem gyógyszeresen kezelték. A páciensek több mint fele ez idő alatt nem igényelt újabb beavatkozást, azok esetében pedig, akiknek később mégis kivették a vakbelét, a műtét elhalasztása semmilyen negatív következménnyel nem járt.

256 antibiotikust kezelést kapott, 18–61 év közötti páciensből 10 a napos gyógyszerkúrát követően végül 70-et műtöttek meg egy éven belül, további 30 pedig öt éven belül esett át vakbélműtéten. A többi 156 beteg, a gyógyszeres csoport 61 százaléka azonban panaszmentes maradt az antibiotikumkúra után.

A szakértők szerint az arányok még ennél is sokkal kedvezőbbek is lehetnének, a kiújuló vakbélgyulladás után ugyanis teljesen a kutatásban részt nem vevő kezelőorvoson múlott, hogy a műtétet választja-e, vagy újra megpróbálkozik a gyógyszeres megoldással. És mivel az érintett orvosok közül sokan szkeptikusak voltak az antibiotikumok használatával kapcsolatban, nem sokat mérlegeltek. A szerzők arra is felhívták a figyelmet, hogy a 100 megműtött betegből 7 esetében a műtét időpontjában egyáltalán nem volt biztosra vehető a vakbélgyulladás ténye, az kezelőorvos azonban – vélhetően a kórtörténet miatt – mégis a sebészeti beavatkozás mellett döntött.

Az eredmények tehát azt mutatják, hogy a vakbélgyulladásos betegek túlnyomó része esetében megspórolható lehetne a műtét, ami egyrészt a beteg számára is sokkal kockázatosabb egy gyógyszeres kezelésnél, másrészt sokkal drágább is annál. A gyógyszeres kezelésen átesett csoport hamarabb felépült, és kevesebb szövődménnyel találkozott, mint a műtött csoport tagjai. A végül mégis megműtött 100 betegnél a komplikációk előfordulása nem volt gyakoribb, mint a rögtön megműtött csoport tagjainál, vagyis esetükben a kockázat nem nőtt a műtét elodázásával.

A mostani tanulmány kapcsán is akad néhány olyan kérdés, amely további vizsgálatokat igényel. A szerzők a hagyományos, nyitott műtéteket vetették össze a gyógyszeres kezelésekkel, holott az egyre inkább elterjedőben lévő, laparoszkópos megoldások jóval kisebb kockázatot jelentenek a betegek számára, ami javíthat a műtétekre vonatkozó mutatókon. Az alkalmazott 10 napos antibiotikus kúra hossza ugyanakkor egy kicsit túlzásnak tűnik a jelenlegi protokollokhoz képest, és lehetséges, hogy rövidebb, kevésbé intenzív gyógyszerezéssel is hasonlóan jó eredményeket lehet elérni, még kevesebb mellékhatással, még olcsóbbá téve a kezelést.

Mindezeket figyelembe véve is úgy tűnik azonban, hogy a vakbélgyulladás kezelése kapcsán bőven lenne mit mérlegelni a bevett módszerek automatikus alkalmazása helyett.