Bár a kettős- és többes csillagok a Naprendszerből nézve egzotikusnak tűnnek, az utóbbi évtizedek kutatásai alapján a Naphoz hasonló csillagok esetében egyáltalán nem számítanak ritkának. Sőt: az ilyen égitestek legalább fele többes rendszerek tagja a Tejútrendszerben. A kérdéses rendszerek többsége az úgynevezett távoli kettősök közé tartozik, vagyis az ezeket alkotó csillagok távolsága meghaladja a 10 csillagászati egységet (1 csillagászati egység a Föld Naptól való átlagos távolságának felel meg), vagyis nagyjából olyan messze vannak egymástól, mint a Föld pályája a Szaturnuszétól.
Egy most megjelent tanulmány számszerűsíti is, hogy hány ilyen távoli kettős található a Naprendszer közelében. A Kaliforniai Egyetem, a Max Planck Csillagászati Intézet és a Bostoni Egyetem kutatói 1,3 millió kettőscsillag relatív helyzetét térképezték fel a Tejútrendszer egy tetemes térrészében, majd egy látványos videón modellezték kozmikus környékünk bináris csillagait. A munka során a Gaia űrtávcső észlelési adatait használták, amely a Nap és a Föld egyik gravitációsan semleges Lagrange-pontjából figyeli az eget.
Míg a szoros kettőscsillagok észlelése spektroszkópiai mérésekkel általában elég egyszerű, az egymástól távolabb keringő párosoknál sokkal összetettebb adatokra van szükség. Ezek azonosításához a kérdéses csillagok és a környékbeli csillagok mozgását és pozícióját is meg kell határozni. Ez viszont egyelőre csak egy bizonyos távolságig lehetséges, ezért van az, hogy az új térkép 3000 fényéves körzetben ábrázolja a kettőscsillagokat.
A szakértők olyan csillagokat kerestek a Gaia december elején közzétett, közel 2 milliárd csillagra vonatkozó adataiban, amelyek látszólag együtt mozognak az égbolton. Ez a módszer persze álpozitív eredményeket is ad, hiszen a szinkronmozgás lehet látszólagos is, de a kutatók által azonosított 1,3 millió kettőscsillag esetében 90 százalékos az esélye annak, hogy ezek valóban kettős rendszerek. Ezt a pontosságot persze még lehet fokozni, de elsőre nem tűnik rossz eredménynek.
Az új katalógus számos fehér törpét tartalmaz, amelyek többes rendszerekben keringenek. Ezek a halott csillagok 1400 rendszerben párosan vannak jelen, míg 16 ezer rendszerben a fehér törpe egy másik típusú csillag körül kering. A legtöbb katalogizált égitest ugyanakkor fősorozatbeli csillag, amelyek létezésük aktív szakaszában vannak.
Az új atlasz sok érdekességet tartalmaz kozmikus környékünkre nézve. Kiderül belőle például, hogy a Naphoz hasonló csillagok 25 százaléka esetében a csillagpár tagjai közötti távolság meghaladja a 30 csillagászati egységet, ami nagyjából a Föld és a Pluto pályatávolságának felel meg. A 30–50 csillagászati egységnyi távolság elég gyakorinak számít, de vannak egészen laza párosok is, több olyan duót is találtak, amely több fényévnyi távolságból kerülgeti egymást. A kettősök többségének távolsága ugyanakkor 1000 csillagászati egység alatt van.
A legszorosabb kettősök közelebb vannak egymáshoz, mint a Hold a Földhöz, és mindössze pár perc alatt kerülik meg egymást. A leglazább, több fényéves távolságú kettősök ugyanakkor több mint 100 millió év alatt érnek körbe a rendszer közös tömegközéppontja körül, ami azt jelenti, hogy nagyjából egyszer kerülik meg egymást, amíg egyszer körbeérnek a Tejútrendszer közepe körül. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezek a binárisok csak pár tucatszor kerülték meg egymást formálódásuk óta.
Egy másik érdekes megfigyelés, hogy nagyon sok kettős esetében hasonló a tagok tömege, ami meglepő annak fényében, hogy sok esetben milyen nagy távolságok vannak az égitestek között. A jelenleg elfogadott csillagfejlődési modellek szerint ilyen távolságok, több ezer csillagászati egység esetén a csillagok már gyakorlatilag függetlenül formálódnak egymástól, aminek a tömegben is nagyobb varianciát kellene eredményeznie. Mégis sok az „iker”, vagyis az olyan csillagpár, amelynek tagjai közt csak pár százaléknyi eltérés van a tömeget tekintve. Erre talán az lehet a magyarázat a kutatók szerint, hogy ezek a laza párosok eredetileg egymáshoz közel formálódtak, és csak később sodródtak távolabb.
