• Pizza!

A legtöbb 90-es években élt tini tudja, hogy a Teenage Mutant Ninja Turtlesből itthon Tini Nindzsa Teknőcök lett és csak az a kérdés, hogy a német adókon játszott animációs sorozatban, hazai képregényben, esetleg egy videojáték formájában találkozott először velük. Kevin Eastman és Peter Laird gyermekei és agyszüleményei 1984-ben látták meg a napvilágot és a 90-es évekre hatalmas népszerűségnek örvendő figurák lettek a viccnek induló képregényből, 1989-től pedig a Konami kezdte el futószalagon gyártani a videojátékokat.

A pixeles játékok önmagukban hordoznak egy nosztalgia elemet, és bár egyszerűnek, „elavultnak” tűnnek, a pixelekkel megalkotott figurák, formák sok ügyességet kívánnak a készítőitől. A TMNT legújabb játéka sem véletlenül lett olyan, amilyen. Nemcsak a régi játéktermi vonalhoz való visszatérés jegyében készült a játék, de rengeteg olyan elemet is tartalmaz, ami a 90-es évek játéktermi időszakába ránt vissza.

A pixeles grafika azért is működik jól, mert rengeteg poént és részletet beletettek a készítők. Ma már nincsenek olyan technológiai korlátok, mint 30 éve és az üresnek ható külső és belső helyszínek helyett gazdagon részletezett, álatokkal, hülyéskedő ellenségekkel és berendezésekkel teli pályákat kapunk.

A történet szerint a gonoszok újra akcióba lendülnek és eltűntetik a Szabadság-szobrot, ráadásul a 6-os csatorna székházból jelentik be és sugározzák mindezt. Hőseink nekiindulnak, hogy rendet tegyenek. A 4 klasszikus teknőc mellett játszható karakter lett April O’Neil és Szecska mester is, de unlockolható Casey Jones is.

Külön érdeme a játéknak, hogy különböző támadásai és kombói vannak a karaktereknek, így akár több végigjátszást is megér a játék. Az ellenségek között pedig többek között ott lesz Baxter, Beebop, Rocker (Rocksteady), Rat King, Wingnut, Tempestra, Krang és persze Repesz/Zúzó is a Láb klán/Fürge-Láb harcosok/Talpasok (fordítója válogatja) egész armadájával együtt.

A zene is megér egy bekezdést, ugyanis a soundtrackért felelős Tee Lopes (Streets of Rage 4, Sonic Mania) mellett Jonny Atma elég sok gitár központú zenét jegyez a játékhoz, de Mike Patton is vokálozik a „Panic in the Sky!”-ban a Wu-Tanges Ghostface Killah és Raekwon pedig a „We Ain't Come To Lose”-zal járult hozzá a hangulathoz. Akinek pedig van emléke az eredeti 90-es évek angol nyelvű rajzfilmjeiből, annak feltűnhet, hogy a teknőc hősök hangjait is az eredeti (Cam Clarke, Barry Gordon, Rob Paulsen, Townsend Coleman) szinkronszínészek adják.

A játék egyetlen hátránya röviden összefoglalható: nagyon rövid, ami kb. 2 órás játékidőt jelent – ez persze online co-op játékkal sokszorosára növelhető, de attól még kevés. A másik oldalt nézve a Shredder’s Revenge szinte minden klisét, jól bevált formulát és a ninja teknőcös játékok jól ismert eszköztárát felvonultatja – a legjobb értelemben. Oldalnézet, 1-4 játékos lehetőség, rövid, nagyon egyszerű párbeszédek, pár másodperces mozgóképes, vagy villanással átváltozó „élő” bevágások, ismerős ellenségek és bossok, helyszínek várják a rajongókat, akik, ha a régi játékok hangulatának újra élésére vágynak, nem fognak csalódni.