És itt jönnek a képbe a most vizsgált termékeik, melyek egy nagy közös dobozban érkeztek, méghozzá egy egészen különleges kísérővel. Az M1360 és a G2000 a kisebb asztali hangszórók, vagy ha úgy tetszik, PC speakerek sorát erősítik, 2.1, illetve hagyományos sztereó formátumban. Talán nem meglepő, hogy a szemem mégis inkább a WH950NB hívójelű fejhallgató láttán csillant fel igazán. Utóbbi ugyanis egy első látásra is igényesebbnek tűnő, aktív zajszűréssel felvértezett Bluetooth fejhallgató, melyre egyesek máris úgy hivatkoznak, mint a drágább konzumer termékeket kiváltó csodakütyüre. Hogy ez az elragadtatottság mennyire indokolt, azt igyekeztem kideríteni, mindenesetre az 50 ezer forintot alig meghaladó árával valóban izgalmas darab.

Volt idő, amikor nem adtak el úgy asztali gépet, hogy a kedves vásárló által hazacipelt készletnek ne lett volna kötelező része egy pár szürkés fehér műanyag dobozka, melyeket leginkább asztali hangszóró néven lehetett illetni. Ezek a rémesen dobozhangú, többnyire a basszust és minden egyéb elvárást csak nyomokban teljesítő termékek hosszú időn át uralták ezt a kategóriát, ám ahogy teltek az évek, egyre több gyártó állt elő komolyabb minőséggel. Így a megsárgult burkolatú PC speakerek helyére, viszonylag szerény befektetésért cserébe kategóriákkal jobb minőségű megoldások kerülhettek. Pontosan ebben a ligában játszik ez a két hangfalszett, míg a WH950NB egészen más babérokra tör, pl. a Sony közkedvelt és elismert utcai fejhallgatóinak igyekszik olcsóbb vetélytársat biztosítani, közös fegyvertényük pedig az egyre népszerűbb és ezáltal megfizethetőbb aktív zajszűrés.

Körítés, anyaghasználat és specifikációk 

Az ilyen csoportos terméktesztek több szempontból is rendhagyók, ugyanakkor már a termékek kicsomagolásakor szemügyre vehettem, hogy mi fért bele az adott termékek költségvetésébe. Az M1360 kartondoboza kínálja a legkevésbé hivalkodó megjelenést, az előlapját a letisztultság jellemzi, fehér alapon az önmagáért beszélő termékkel és a megnevezésével. A G2000 doboza már egy fokkal zsúfoltabb, de éppen csak annyira, hogy lássuk, hogy itt egy "gamer" eszközről van szó, ráadásul több csatlakozási móddal, a Bluetooth-t is beleértve. Végül itt a WH950NB, mely a trióból a legtöbb komolyságot sugározza, elsősorban magának az eszköznek köszönhetően. Már a képen is egészen igényesnek tűnik és egyértelműen kacsintgat a prémium kategória felé. Ezen felül olyan részletekkel csábít bennünket, mint a Hi-Res Audio vagy az 55 órás üzemidő. Utóbbi pedig azért is érdekes, mert az apróbetűs felirat szerint egy aktív zajszűréssel dolgozó, over ear fejhallgatóról van szó. 

M1360 

Az M1360 dobozával kezdve sok különlegességre nem érdemes számítani, persze magát a terméket leszámítva. A szokásos tojástartó hangulatú, formázott karton gondoskodik a védelemről, középen az elektronika zömét tartalmazó aktív mélynyomóval, a felső rekeszben pedig a két aprócska hangszóróval. A műanyag csomagolóanyagok alatt egy köteg vezetéket találunk, illetve a potméteres hangerőszabályzót, melyet az asztalra támaszthatunk.

Ami az anyaghasználatot illeti, ezért a nem egészen 15 ezer forintért egészen korrekt minőséget kapunk, hiszen a mélynyomó teste nagyrészt fából van (pontosabban MDF farostlemezből), itt-ott műanyag elemekkel, például a négy lába plasztik, apró filctalpakkal. Érdekes, hogy ugyanezek a szövetpöttyök láthatók a két egyedi formájú hangszóró alján is, de csak kettő-kettő elöl, a dobozok hátul a sarkukra, a sima műanyag burkolatukra támaszkodnak.

A kis páros nem különösebben súlyosabb darab, viszont az anyagok ebben az árkategóriában egészen igényesnek tűntek, melyeket pofás, letisztult formában és stílusban tártak elénk. Nincsenek igénytelen részletek, a maguk formás egyszerűségében korrektül kialakított darabok, egyben vannak. Ami még érdekesebb, az az alakjuk, hiszen nem horizontálisan bambulnak maguk elé, inkább enyhén megdöntve, kissé felfelé szórják az áldást, feltételezhetően azért, hogy hangjukkal jobban betöltsék a rendelkezésükre álló teret.

A szokásos műszövettel fedett, Edifier felirattal ellátott előlapok eltávolíthatók, így a négy colos, egyenként kettő wattos meghajtókat is megcsodálhatjuk. Csavarokat itt és a mélynyomón is találunk, tehát minden bizonnyal pajszer nélkül is szétbonthatók lesznek, ha valakinek a jövőben erre lenne szüksége. A kábelek rögzítése fix és egy jack fejben találkoznak össze, melyet a mélynyomó hátoldali kimenetébe kell illeszteni.

Jár hozzá még egy apró kis konzol, mely az ezüstszürke alapszínét matt felülettel tompítva egészen ízléses kis kezelőszervre sikerült, de akár egy iMac mellett is jól mutathat. Középen egy nagyobb, puhább tapintású fekete tárcsa fekszik, mely fokozatmentesen tekergethető a gyengébb és erősebb hangzás irányába. Ha hirtelen csendre lenne szükségünk, a jobb felső sarokban egy kis fizikai kapcsolót nyomogathatunk, az állapotról pedig egy apró, zölden fénylő LED ad visszajelzést.

A hátán a fővezeték fölött egy 3.5 mm-es csatlakozó is várakozik, melyre minden bizonnyal kényelmesebb rádugni a fejhallgatónkat, mint a PC elő- vagy hátlapi kivezetésére. A készlet elemei stabilan állnak a helyükön, bár a távirányító hevesebb mozdulat esetén hajlamos lehet némi billegésre. Talán, ha pár milliméterrel szélesebbre formázzák, akkor ez nem tűnt volna fel, de általában nem is jelentett különösebb problémát.

Az egész szett meglepően aprócska, de valójában pontosan ez is volt a cél. A lehető legkisebb helyre szánták, ebből kell kihoznia a legtöbbet. A hangszórók kábele pont olyan hosszú, hogy szükség esetén a szélesebb asztalok pereméig gond nélkül elérjen, esetleg egy nem túl magas polcra is felhelyezhető, bár ez egy PC speaker esetében nem tűnik praktikusnak. Igazi asztali megoldás, abból is a kompaktabb kiszerelés, volt idő, amikor én is hasonlót használtam. Ami meglepett, az a kellemes és egyszerű formavilág, ahhoz képest, hogy mennyibe kerül, ízléses kiegészítője lehet az íróasztalok többségének. A láda hátoldalán található a bekapcsológomb és ennyi, a csatlakoztatás után máris használatra kész. USB vagy egyéb extra nincs, ez egy egészen klasszikus darab. 

G2000

Egy sztereó hangfalpárról van szó, ami szintén a kompakt darabok sorát erősíti, ám feltűnhet, hogy a méreteit, a súlyát és az árát tekintve is tovább lépett párat. Közel 10 ezer forinttal többről van szó, mint a kis 2.1 esetében, szóval kíváncsi voltam, hogy mi rejtőzik a dobozban. Nos, ez már egy multifunkciós eszköz, az árkülönbséget pedig részben az indokolja, hogy a 3.5 mm-es jack mellett USB és Bluetooth kapcsolat is a rendelkezésünkre áll, utóbbi kettőről pedig már a csomagolás is tájékoztat.

Bár az talán nem teljesen egyértelmű, de az a kis kékes derengés a termékfotón a beépített RGB-s hangulatfényre utal. Ez visszatérő tulajdonsága a kifejezetten PC-khez szánt kiegészítőknek, itt viszont egészen diszkrét módon van jelen, mivel csak a termék hátsó részén kapott helyet, tehát nem fog a képünkbe villogni.

A terméket közelebbről szemrevételezve látszik, hogy magasabb árkategóriát képviselhet, mint az M1360, bár a csomagolás erről nem feltétlenül árulkodik. Hordozófüllel megtoldott dobozában áttetsző műanyag tálcák védik a rázkódástól, illetve ezekben várakoznak a kiegészítők is. Utóbbiak egy USB-A fejekben végződő vezeték a PC-khez; egy igényes, aranyozott jack csatlakozókkal ellátott hangkábel; továbbá a hálózati adapter, mely minden esetben gondoskodik a stabil áramellátásról. Én nem bántam volna, ha pusztán USB-n keresztül is működtethető lenne, de ez talán elnézhető egy asztali terméknek, mely kétszer 8 wattal dörömböl majd nekünk.

A formavilágával szerintem jól passzol a gamer jelzővel illetett perifériák sorába, de önmagában is megállja a helyét. A középtájékon, a meghajtók pereménél kiszélesedő készülékház a lekerekített éleivel jól néz ki és van stílusa. A matt hatású burkolat kissé ujjlenyomatmágnesre sikerült, cserébe összességében egy egész masszív darab, illetve enyhén szintén meg van döntve, hogy ne a mellkasunknak zenéljen. A színe nagyrészt fekete, míg a hátlap a csatlakozókkal és a basszus számára szükséges lélegzőnyílással ezüstszürke. Klassz kombináció, a maga módján pedig el is tér a hasonló, kompakt hangkeltőktől. Amiben szintén eltér némely hasonló terméktől, az a tömege. Kézbe véve egészen meglepődtem, hogy mennyi anyag van benne, ami pozitív első benyomás és azt sejteti, hogy ezért a pénzért valószínűleg többet kapok egy jópofán villogó bóvlinál.

A páros bal felén sorakoznak a ki- és bemenetek, illetve a fizikai kezelőszervek is. Az oldalán látható 2 kapcsoló egyaránt multifunkciós, a felső a bekapcsoláson túl a háromféle csatlakozási mód között enged választani, míg a praktikus le-fel kattintható gomb nem csak a hangerőt módosíthatja, de röviden lenyomva a hangprofilok, hosszan az RGB LED-ek színe között enged válogatni. Ez szerintem egy kissé zsúfolt így, főleg, amikor hosszan kell lenyomva tartanunk minden egyes fokozatért. Ez nem vállalhatatlan, csak kicsit talán kényelmetlen. Ami viszont érdekes, az a hátoldal, hiszen az említett USB és jack kimenet mellett egy további AUX port is helyet kapott a hangszórócska alján, amiről a doboz sehol sem tájékoztatott.

Ez nem másra szolgál, mint egy mélynyomó bekötésére, tehát ha van egy 3.5 mm-es fejjel csatlakozó basszusládánk, akkor a későbbiekben ebből az alapvetően 2.0-ás készletből máris 2.1-est varázsolhatunk. Kifejezetten szimpatikus megoldás, bár az valószínűleg a ritkább forgatókönyvek közül való, amikor valaki a kis asztali PC hangfalaihoz keres mélynyomót. Panaszról szó sincs, kifejezetten szeretem, ha több lehetőséget kapok a pénzemért és nem kevesebbet. Az extra csatlakozók pedig mindig nagyobb rugalmasságot biztosítanak, a kispénzű felhasználók így később akár be is ruházhatnak erre a bővítésre. Szuper! 

WH950NB

Nehéz lenne tagadni, hogy a három termék közül a WH950NB viseli a koronát. Nem meglepő ez egy olyan fejhallgatótól, ami önmagában jóval többe kerül, mint az előző két hangcucc együtt, ám pont ebben állhat a buktatója is, hiszen minél drágább valami, annál többet is várunk tőle. A gyártó azonban láthatóan büszke a nagy műgonddal elkészített fülesére, mely egy középkategóriás megoldás hasznos funkciókkal, igényes kivitelezésben.

Középkategóriás, tehát várhatóan 50-55 ezer forintos árával nem próbálja lenyomni a kategória két-háromszor drágább versenyzőit, azonban jó alternatívának ígérkezik azok számára, akik az átlagnál igényesebbre és minőségibbre vágynak. A kulcsszó pedig természetesen az ANC, avagy az aktív zajszűrés, mely néhány éve már az olcsóbb eszközökben is teret nyert magának, a vásárlóközönség legnagyobb örömére.

A szokványosan laposabb dobozka egészen igényes borítót kapott a matt feketével és a dizájnos, kék hullámmintával, melyből határozottan és élesen tűnik ki a fejhallgató. A termék egyik kulcsfontosságú jellemzőjét, vagyis az ANC funkciót viszont meglepően apró betűkkel rejtették el, a méretes típusjelzés alatti szövegbe. Mindez azonban csak egy kartonfekni, amit a felnyitható dobozról kell lehúzni. És amint felnyitottam, máris kellemes meglepetés fogadott, mivel egy sötétszürke szövettel borított, cipzárral nyitható hordozótok fogadott, másnak nem is jutott hely a csomagolásban. Ami rendben is van, mivel minden, amire szükségünk lehet, kényelmesen elfér ebben az ütésálló tartóban.

A puha béléssel bevont belső tér érdemi részében pont elfér az amúgy kissé bumszli, de praktikus módon összehajtható fejhallgató. A fedél egyben zsebként is funkcionál, itt kapott helyet az egyik felén USB-A, a másik végén USB-C töltőkábel, illetve a 3.5 mm-es fejekben végződő hangkábel, melynek egyik csatlakozója 90 fokban elfordul. Végül ehhez tartozik egy átalakító is, melyet a repülőgépeken vethetünk be. Kifejezetten szimpatikus tálalás, az igényes táska jól mutat és szintén igényes darab. A kábelek is jó minőségűek, bár talán kissé merevek és szövetborítást sem kaptak, helyette masszívabb, jó minőségű gumival vonták be őket.

Maga a fejhallgató egészen igényes darab, ezt a termék első ránézésre, tapintásra és a fejemre helyezve is megerősítette. Az anyaghasználatot, a textúrázást és a részletes kimunkáltságot egy prémium árazású termék sem szégyellné és ezt különösebb extravagancia nélkül éri el. A kagylót és a fejpánt műanyag részét matt hatású műanyag alkotja, abból a puhább, igényesebb fajtából, amiről nem az lesz az érzésünk, hogy ez bizony pár év alatt elszárad és szétesik majd. Ez nem elhanyagolható szempont, mivel láttam már olyan terméket, ami stílusos külsővel, de botrányos anyaghasználattal került forgalomba.

Gondolok itt a Marshallra és a fejhallgatóira, a párhuzam pedig nem véletlen. Kagylók külső pereme ugyanis hasonló, bőrhatású – és amúgy szuper tapintású – felülettel rendelkezik, mint a hangládák stílusát tovább örökítő Marshall cuccai. A több kiadást megélt Major szériájának viszont több tagja is hajalmos volt néhány év alatt, a dobozában pihenve használhatatlanra öregedni, konkrétan szétrohadni.

Ilyen félelmem itt nem volt, bár biztosan nem vettem volna rossz néven, ha nem csak a fejpánt gerince készült volna fémből, de mondjuk a csukló és annak környéke is, amelyen a fülkagylók forognak. Maga a pánt csiszolt fém, sötét tónussal, ami illeszkedik a finoman matt műanyagokhoz. Ezen felül a szokásos műbőrrel kapcsolatban lehetnek aggályaink, mely híres arról, hogy kiszárad, elkopik és apró fekete foszlányok formájában kezd leperegni a párnákról. A kagylók nagyobb részét fedő külső bevonaton és a fejtámaszként szolgáló párnán használt műbőr feltétlenül a jobbfajta matériák közül való, ami biztató az intenzív használattal töltött évekre gondolva. A kagyló belső pereme azonban abból a szupervékony, fényes változatból készült, ami szinte biztos, hogy hajlamos lesz a szakadásra. Furcsa – és valószínűleg spórolós – döntés, reméljük bírja majd a gyűrődést.

Ez egy over ear kialakítású modell, tehát nem a füleinkre fekszik rá, hanem a koponyánkra, teljesen körbeölelve hallószerveinket. Ez egyértelműen a jobb izoláció miatt van így, mely a termék egyik legfontosabb tulajdonságát adja. A memóriahabos párnák egészen lágyak és kényelmesek, azonban az apró fokozatokkal állítható fejpánt esetében nehéz lehetett belőni az ideális szorítóerőt. Nem tol akkora nyomást a koponyánkra, hogy az hamar kényelmetlenné váljon, cserébe nem is tart olyan stabilan, hogy ha lehajolnánk cipőt kötni, akkor ne induljon meg előre, vagy épp hátra, ha fekvő helyzetből hirtelen ülnénk fel. Ez persze az utcán sétálva nem okoz gondot, de a hirtelen mozdulatok kimozgásra késztethetik. 

Nyilván nem egy kocogásra szánt darab, de a fejem jobbra-balra forgatásakor tapasztaltam például azt, hogy a fülemhez érő szivacs hangja zavaró tud lenni, mivel közvetíti a rezgéseket, a súrlódás, az ütődést és a szivacs mozgolódásának hangjait. Ezek a jelenségek nagymértékben változhatnak attól, hogy mennyire szépen illeszkedik a fejformánkhoz, ami felhasználónként eltérő lehet. A kényelemmel alapvetően nem volt baj, sőt, egész nap örömmel viseltem, de a gyaloglás közben fellépő rezgés és mozgás miatt a pánt elmászhat a helyzetéből. Ez nem vészesen zavaró és bizonyos hangerő mellett az átvezetett zaj is egészen elenyésző probléma, de érdemesnek tartottam a megemlítésre. 

Beüzemelés és hangzás 

M1360

A 2.1-es készlettel lesz a legkönnyebb dolgunk, hiszen elég összedugdosni és máris szólhat a zene. Nincs lehetőség sok variációra, cserébe a hangzás meglepő lehet. Mint említettem, meglehetősen apró méretét megcáfoló módon szólal meg, mely elsősorban a kellemesen tiszta hangzásának tudható be.

Az elvárt dobozhang helyett tehát árkategóriáját megszégyenítő képességgel bír, melyet a basszus szépen kiegészít. Szépen, ugyanis azt az odavágós, döngetős basszust nem fogjuk megkapni tőle, főleg a különálló basszusszabályzó hiányában. Ez nem jelenti azt, hogy a basszus jelentéktelen lenne, távolról sem, de meg merem kockáztatni, hogy egy kisebb házibulit vagy inkább "szobabulit" is simán kiszolgál. Az van, hogy ezért a pénzért ez több, mint rendben van, láttam ennyi pénzért számtalan igénytelen vackot bántó hangzással, ez ahhoz képest egy kitűnő ajánlat. Laptop, tablet és PC mellé, kis helyiségbe és íróasztalra szuper kiegészítő. 

G2000 

A G2000, ha lehetséges, akkor még erre is rálicitál és ugyan "csak" sztereó eszköz, feltekerve a megszólalása talán még erélyesebb, mint a mélydobozzal megtoldott testvérének, a nagyobb teljesítmény tehát nem csak papíron érvényesül. Ami érdekes, hogy a hangerőszabályzó kizárólag Bluetooth üzemmódban látja el a feladatát, jack csatlakozásnál le kell mondanunk róla és a forrás lehetőségeire kell támaszkodnunk, legyen az a PC-nk vagy akár az okostelefonunk. A mozira, zenére ás játékra hangolt üzemmódok valóban eltérnek egymástól, bár a választás egyéni preferencia kérdése, én például némi kattintgatás után Game módban hagytam aztán nem babráltam vele, nekem úgy teljesen megfelelt.

Az már csak hab a tortán, hogy ha valaki kevesli a basszust, még bővítésre is van lehetősége. Én mondjuk egy ilyen asztali készlettől nem várok el klubhangzást, az bőven elég, hogy játszani, filmezni és zenét hallgatni is jó élmény volt vele, ezért a pénzért ez is simán ajánlható vétel.

Az RGB LED-ek nem fogják kiégetni senki szemét, helyette kellemes és egységes fénnyel töltik be a sötét szobánkat. Az asztal mögötti falat kellemesen színezik be és még választhatunk is a lehetőségek közül. Sőt, szerencsére abban is eltér a bazári kacatoktól, hogy ha szeretnénk, ki is kapcsolhatjuk, igaz, ehhez végig kell zongoráznunk a hosszan kapcsolgatós lehetőségeket, ami azért lehetne egy fokkal rugalmasabb művelet, cserébe kikapcsolás (de nem áramtalanítás) után nem felejti el a legutóbb használt hang- és fénybeállításokat.

WH950NB 

Végezetül itt egy kategóriáját meghazudtolóan igényes fejhallgató, melyet Bluetooth kapcsolattal és szükség esetén vezetékkel is használhatunk. A kapcsolat gyorsan létrejön és a fizikai vezérlők is gyorsan reagálnak, sőt, a Play és hangerőszabályzó gomboktól elkülönülő multifunkciós gomb még programozható is. Attól függően, hogy egyszer, duplán vagy hosszan nyomjuk le, válthatunk az ANC módok és a beépített hangzások között, de hosszan lenyomva még hangvezérlés is elérhető vele, bár utóbbit én általában kerülöm.

A beállításhoz azonban az Edifier Connect alkalmazásra is szükségünk lesz, ahol léptetés helyett a kijelzőn választhatunk a lehetőségeink közül. Az app meglehetősen furcsa tulajdonsága, hogy a GPS bekapcsolása és a helyadatokhoz való hozzáférés engedélyezése nélkül nem engedi át nekünk az irányítást, amit fel is írtam a negatívumok listájára. Ezt leszámítva egy letisztult és egyszerű kezelőfelületet kapunk, mely kijelzi az akku töltöttségi szintjét, felkínálja a négyféle ANC lehetőséget, a kétféle beépített hangeffektet és a custom opciót – amelyben játszhatunk a hangszínszabályzóval –, illetve a háromféle megszólalási módot.

Az ANC a termék egyértelműen legerősebb pontja, mely a termék igazi meglepetését tartogatta. A kategória egyik legerősebb képviselője a Sony WH-1000XM5 modellje, melyet korábban volt szerencsém kipróbálni és lenyűgöző csendet teremtett. Az a helyzet, hogy az Edifier kevesebb mint a felét kéri annak az összegnek, amennyiért a Sony prémium fülese beszerezhető, ám a zajkioltás funkciója nem annyival gyengébb.

A menüben magas és alacsony szintű zajkioltás, szélzajcsökkentést, illetve a környezeti hangok beengedése, illetve felerősítése alkalmazható. Utóbbi kifejezetten érdekes, mivel a beépített mikrofonoknak és a hétlépcsős szabályozásnak köszönhetően, konkrétan élesebben és hangosabban hallhatjuk a külső neszeket, mintha pusztán a füleinkre bíznánk magunkat. A sima zajzár ehhez képest csak minimálisan engedi be a hangokat, az első fokozatot pedig már a fejformánkhoz illeszkedő memóriapárnák képviselik, tehát az élmény elég jól testreszabható. Akinek ez a fajta tompítás nem okoz kényelmetlenséget és nem zárkózik el előle, annak egy újfajta komfortérzetet mutat majd be, a hasonlóan színvonalas megoldások árának töredékéért.

A hangzás egy fokkal kevésbé kiemelkedő, de ha nem így lenne, akkor az Edifier konkrétan csodát művelt volna ezen az árszinten, esetleg elfeledkezne arról, hogy van egy hasonló, de jóval drágább modellje a Stax S3 képében (mely teljes mértékben nélkülözi az ANC-t). A hangkép nem lenyűgöző, de ha az alkalmazásban a Classic helyett a Dynamic beállítást választjuk, valószínűleg érezni fogjuk a tágabb, szellősebb megszólalást, ahol a részletek valamivel jobban elkülönülnek egymástól. A basszus szerintem rendben van, nem zsonglőrködik a belső szerveimmel, inkább kellemesen kíséri a zenéket és képviselteti magát, ahol szükség van rá. A hangzás általában kissé tompábbnak tűnik az ideálisnál, de kiegyensúlyozott és nem jön zavarba a stíluskavalkádtól, talán csak kevésbé tud kiteljesedni. A részletgazdagság tehát lehetne jobb, de amit tud, az egy élvezhető összképet alkot, amiért nincs oka szégyenkezni.

Ha ehhez hozzávesszük a szuper akkuidőt, akkor nehéz komolyan belekötni a WH950NB-be, ami alaposan ellopta magának a show-t. A dobozra írt 55 órás üzemidő természetesen ANC nélkül értendő, de még azzal együtt is bőven 30-35 óra között teljesít, ami nevetségesen jó. Napokig utazhattam és használhattam úgy, hogy a töltőre nem is kellett gondolnom. Amikor mégis megtettem, az leginkább azért volt, mert nem szoktam hozzá ilyen kiszolgáláshoz, pláne aktív zajszűrés mellett. Simán elmehetünk vele utazgatni, kirándulni és akár napokig mászkálhatunk vele úgy, hogy még hazafelé is maradjon benne kakaó. Kiváló partner mindenkinek, aki képtelen fejhallgató nélkül elhagyni az otthonát. 

Kell ez nekem? 

Az a helyzet, hogy az Edifier most csupa pozitív élménnyel és kellemes csalódással gazdagított és úgy általában mindhárom kütyüről elmondható, hogy bőven megérik az árukat. Mivel ezek a hangfalak egy ideje forgalomban vannak már, mondhatni kiállták az idő próbáját, ahogy az is érthető, hogy miért olyan büszkék az alig másfél éves WH950NB-re. Mind az M1360, mint a G2000 túlteljesítette az elvárásaimat és az igényeinktől, illetve az elkölthető büdzsénktől függően jó vásárt csinálhatunk velük. A kis 2.1 a maga pofás kis egyszerűségével szuper ajánlat, ami egészen kevésért egész sokat nyújt. Ezt is túlszárnyalja a G2000 a többféle csatlakozási opcióval, a dizájnos kis dobozokból áradó hangerővel, az opcionálisan bevethető mélyládáról nem is beszélve.

És akkor itt a WH950NB, ami felteszi az i-re a pontot aztán új bekezdést indít. Itt szinte minden a helyén van, közel prémiumszintű minőségérzet, nagyszerű forma és anyagminőség, korrekt hangzás, több, mint korrekt zajszűrés és kategóriájában elképesztően jó üzemidő. A jó kis ütésálló tok már csak hab a tortán. Amikor kicsomagoltam, még nem gondoltam, hogy ilyen kellemes élménnyel távozom, de az a helyzet, hogy az ár-érték arányért járó plecsnit az Edidier most háromszorosan is megszolgálta, mert mindegyiknek nyugodt szívvel ítélném oda.

Ha tehát szükségünk lenne egy olcsó, de meglepően jó hangcuccra a monitorunk vagy a laptopunk mellé, az Edifier bőven tud mit ajánlani, ha pedig kicsit jobban is a zsebünkbe nyúlnánk, ez a fejhallgató olyan összhatást nyújt, aminek jelenleg nem sok alternatívája van ezen az árszinten. A piaci vetélytársak kezdhetnek is versenyezni az Edifierrel, mert ennyiért jelenleg nem sok hasonlót találni, az Edifier pedig megpróbálkozhatna a WH950NB egy kompaktabb. diszkrétebb utódjával, engem biztosan érdekelne.