2022. június 22-én a NASA Swift űrtávcsövével vizsgálódó csillagászok érdekes dologra figyeltek fel egy több mint 500 millió fényévre lévő galaxisban. Egy gázkitörés volt nyom, amelyen elindultak, és amely az észlelési adatokat tanulmányozó csoport szerint bizonyíték arra, hogy egy fekete lyuk rendszeresen belekóstol egy csillagba, amikor az megközelíti.
A fekete lyuk és csillaga a Swift J023017.0+283603 vagy röviden a Swift J0230 nevet kapta. A kettős a Triangulum csillagkép egyik galaxisában található. A Swift J0230-t, ahogy a neve is mutatja, a 2004-ben útjára induló Swift űrtávcsővel fedezték fel, a teleszkóp röntgenadatainak újfajta elemzési módja révén. A kettős viselkedésével kapcsolatos elemzés a napokban jelent meg a Nature Astronomy című szaklapban.
A fekete lyukak az univerzum legsűrűbb objektumai közé tartoznak, és az őket körülvevő környezet rendkívül energikus. A korongba halmozzák a körülöttük lévő anyagot, majd magukba szippantják, ami az eseményhorizonton túlra esik. Ebből a régióból még a fény fotonjai sem képesek elszökni az erős gravitáció miatt.
Amikor egy csillag egy fekete lyuk gravitációs uralma alá kerül, a fekete lyuk minden alkalommal, amikor közeledik, anyagot szív el a csillagtól. A Swift J0230 kapcsán megfigyelt események ilyen „étkezéseknek” tűnnek, amelyek aligha az elsők a két égitest története során. Egy másik, hasonló eseményt egyébként az ASASSN-14ko nevű objektum kapcsán is megfigyeltek 2021-ben. Azok a csillagok, amelyek egy fekete lyuk pályájára kerüljenek, de túl messze vannak ahhoz, hogy gyorsan bekebelezze őket a sűrű objektum, ilyen lassú, halálos spirálba kerülnek körülötte.
A Swift J0230 esetében a vizsgálatok szerint a központi, több mint 200 ezer naptömegű fekete lyuk alkalmanként három földtömegnyi anyagot szippant el csillagtól, amikor az közelebb került hozzá pályáján. Ez nem feltétlenül jelenti a csillag végét, még sok hasonló „étkezés” lehet hátra. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a csillagnak már régen vége: korábban a csillagászok már láttak fekete lyukakat is, amelyek körül a korábban elfogyasztott csillagok anyagából képződtek hasonló gázkitörések.
További kutatásokra lesz szükség annak eldöntéséhez is, hogy az ilyen bekebelezési eseményeket megkülönböztessék a galaxismagok újjáéledésétől. A galaxisok közepén lévő szupernehéz fekete lyukak ugyanis hasonló kitöréseket produkálnak, amikor felébrednek álmukból, és újra táplálkozni kezdenek a körülöttük felgyűlő anyagból.
