Falerii Novi városa mintegy 50 kilométerre északra volt Rómától, és a történeti források szerint nagyjából i. e. 241-től időszámításunk szerint 700-ig volt lakott. Ennek a településnek a térképét tették közzé nemrégiben Cambridge-i Egyetem régészei, akik az archeológiában szokatlan módon egyáltalán nem ástak a lelőhelyen. A városka térképét, annak legfontosabb épületeinek azonosításával együtt egy talajradar segítségével készítették el. A most publikált eredmények ráadásul még csak a kezdetet jelentik, ami a radaros „feltárást” illeti, hiszen a szakértők csak az elején járnak a mérések során begyűjtött 28 milliárd adatpont feldolgozásának.

Martin Millett és kollégái térképe azonban már így is lenyűgözően részletes, látszanak rajta az egyes lakóépületek, a köztük húzódó utak, a vízvezetékek és az olyan középületeket is, mint a helyi amfiteátrum. A szakértők egy terepjáróra kötött utánfutóra szerelték fel a talajradart, és ezzel szkennelték le a teljes, 0,3 négyzetkilométeres terület minden 12,5 x 12,5 centiméteres négyzetét a talajszinttől 175 centiméteres mélységig. A lelőhely kiválóan alkalmas volt a technológia ilyen nagy méretekben való tesztelésére, hiszen a romokat szinte teljesen sima talaj fedi, amelyen sem jelentősebb növényzet, sem épületek nem találhatók.

Millett elmondása szerint ahhoz, hogy a településről a radaros vizsgálathoz hasonlóan részletes képet kapjanak, a hagyományos ásatási módszerekkel évszázadokat kellett volna dolgozni. A talajradar viszont ásás nélkül is rendkívüli részletességben jelenítette meg az építészeti sajátosságokat, a város szerkezetét és annak változásait is. A kapott három dimenziós modellen a régészek a lakóépületeken túl azonosítottak egy fürdőt, a piac helyét, néhány templomot, egy amfiteátrumot, valamint egy méretes emlékművet is. Utóbbi két, egymással szemben álló struktúrából áll, amihez hasonlót eddig még sehol nem tártak fel az egykori Római Birodalom területén.

Millett elmondása szerint Falerii Novi egy teljesen átlagos városka lehetett, és a római kori települések közül a kevésbé szabályos kialakításúak közé tartozott. A településszerkezetben megfigyelhető szokatlan vonások ugyanakkor érdekes kérdéseket vetnek fel a szabályosabb struktúrájú római települések tervezési elveivel kapcsolatban is, magyarázza a szakértő. A kutatók jelenleg az adatok további elemzésén dolgoznak, többek közt egy olyan algoritmus segítségével, amely automatikus tárgyfelismerést tesz lehetővé, és amely várhatóan újabb érdekességeket tár majd fel a lelőhellyel kapcsolatban.