Míg a táblagép fogalma mostanra hétköznapivá, a kategória jelenléte általánossá vált, az aktuális termék láttán muszáj feltenni bizonyos kérdéseket, melyekre a reakció már kevésbé egyértelmű. Mielőtt nekiesnék a márka bemutatásának és a készülék ismertetésének, muszáj megállnom egy pillanatra, mert képtelen vagyok reflexió nélkül hagyni a tesztre kapott gép marketinganyagait és az egész tálalást, ami felett sokan talán átsiklanának és egyből lapoznának is a technikai specifikációkhoz. Hány éves kortól bízzuk a gyerekeket a képernyők és okoseszközök hipnotikus erejére? A kérdés eldöntése nyilván nem az én tisztem, ám egy kifejezetten gyermekeknek szánt termék bemutatása előtt ezeken a gondolatokon nem könnyű csak úgy átlépni.

Nyilvánvaló, hogy a számítástechnika ma már megkerülhetetlen része az életünknek, bizonyos kortól pedig egyszerűen kivédhetetlen, hogy a gyerekek kezébe és zsebébe okostelefon kerüljön, a beilleszkedés és a közösségi lét megkövetelik, hogy tartsuk a lépést. Ugyanakkor etikai és egészségügyi szempontból sem elhanyagolható szempont, hogy mégis hány éves kortól érdemes bevezetni a gyerekek életébe a szórakoztató elektronikát, ami alatt nyilván nem az altatódalt csilingelő ketyeréket, vagy a távirányítós autót értjük. Ha pedig megtörténik, mégis milyen formában és milyen dózisban érdemes ezt megtenni? A Teclast bájosnak szánt figurákkal díszített tabletjének marketinganyagán, illetve annak egyik furcsán szerkesztett képén egy alvó csecsemő látható, akin puha takaró helyett egy tablet terül el. Ez bennem legalábbis elindít különféle gondolatokat arról, hogy kinek és mire is szánja termékét az a Teclast, aki immár 26 éve van jelen a számítástechnikai piacon.

A tabletek, laptopok és "2 in 1" készülékek gyártója az egyike azon kínai vállalatoknak, akik alapvetően a jó ár-érték arány mellett tették le a voksukat, olyan megbízható és jól összerakott készülékek gyártásával, melyek kiváló alternatívát nyújtanak a nagyobb gyártók költségesebb termékeivel szemben. Általános tartalomfogyasztáshoz nem feltétlenül kell a legfejlettebb processzor vagy magas színhűségű OLED panel, azt viszont mindenki értékeli, ha a megvásárolt termék megjelenése igényes, a működése pedig stabil és megbízható. Valami ilyesmit és még ennél is többet ígér az utóbbi években már Kínán kívül is terjeszkedő Teclast, illetve az ütésálló tokba csomagolt P30TKids, mely elsőre kissé szokatlan, de azért érdekes darab.

Csomagolás és tálalás

A termék játékos stílusú feliratokkal ellátott doboza kemény kartonból készült, alapvetően szimpatikus az első találkozás. A fedlap belsejét pedig egy szivacslappal bélelték ki, ez segít, hogy a beltartalom a lehető legkevesebbet tudjon mozogni és ezt a feladatot korrektül el is látja. A tabletet már a gyárban belebújtatták egy egyedi, csúszásgátló szilikontokjába, mely egészen vastag, de puha tapintású és a hátoldalán részben párnázott kialakítást kapott. Emellett egy négy állásban de 360 fokban eltekerhető, illetve három állásba kihajtható műanyag támaszt is szereltek rá, melybe az ujjainkat is belebújtathatjuk, tehát az asztalon és a kezünkben is elősegíti a stabil tartást. A dolog működik is, az asztali támasz valóban egészen hasznos, bár kisebb gyerekek számára ez a durván tíz hüvelykes modell a fél kilót is meghaladó össztömegével már kevésbé tűnik praktikusnak, már ami a kézben tartást illeti. Ugyanakkor valamivel idősebb felhasználóknak kézben is egész jól fogható, bár valahogy az az érzésem, hogy ezen a nem elhanyagolható területen a koncepció jobban festett papíron, mint ahogy a gyakorlatban megvalósul.

A szilikon burkolat amúgy szépen körülveszi az előlapi kávát is, ami szokatlanul széles a modernebb gépekhez viszonyítva, mindenesetre megvan az a haszna, hogy tudunk úgy fogást találni rajta, hogy eközben nem feltétlenül nyúlunk hozzá az érintőfelülethez. A tok tehát biztonsági szempontból jónak tűnik, hiszen elég vastag ahhoz, hogy megóvja a táblát egy kis csapkodástól vagy leejtéstől is, kivéve akkor, ha céltudatosan a kijelző elpusztítása a cél, mert a gyári fólia aligha óvja majd meg a komolyabb behatásoktól. Utóbbi egy sima műanyag fólia és meglepetten tapasztaltam, hogy a bontatlan csomagolásból elővett gépen alapból összekarcolt fóliát találtam. Nem volt vészes, de furcsának azért furcsa volt, cserébe a gép maga teljesen hibátlanul került elő a dobozból. Még megemlíteném a Teclast oldalán olvasható, úgynevezett 4D-s tokot, amit nem igazán tudtam mire vélni. A hátlapi figurák tényleg egészen aranyosak és a puha felület sem rossz, de hogy ez valójában hogyan segíti a kreativitást vagy a jobb rajzok megszületését, abban nem vagyok teljesen biztos, főleg a gép képességeinek ismeretében.

A készülék saját burkolata amúgy alumínium és nem is fest rosszul, bár a kissé hézagosnak tűnő illesztéseken és a kevéssé szépre csiszolt éleken látszik, hogy nem egy prémium termékről van szó. Ezt leszámítva az összbenyomás rendben van, olcsó termékhez képest egyáltalán nem fest rosszul és egész jó kézbe venni. Pozitívum a 3.5 mm-es jack hangkimenet és a MicroSD foglalat is, illetve a Type-C csatlakozó is. Utóbbi persze elvárható, de a közelmúltban bontottam már ki viszonylag friss termékeket, melyek még mindig Micro USB-t használtak, szóval érdemes ezt is kipipálni. Hangszórókból egy egész pár került beszerelésre, melyek számára a rácsos kivezetések a gép alsó peremén láthatók.  

Kamerából mindjárt hármat is kapunk, ebből kettőt hátul, melyekből fotózásra és videózásra az 5 MP-es alkalmas, a másik csak a jobb mélységélesség eltalálásában segít a maga 0.3 MP-ével. A kijelző fölött pedig ott a 2 MP-es szelfi kamera, mely a videohívások támogatása mellett a 2D-s arcfelismeréshez lehet hasznos. Mivel ujjlenyomat olvasó se a bekapcsológombba, se a kijelző mögé nem került, lényegében ez a kis frontoldali kamera lesz az egyetlen megoldás, ha feloldáskor nem szeretnénk kód bepötyögésével vacakolni, kár, hogy sötétben sajnos hajlamos megmakacsolni magát. A felső él bal oldalán a jack mellett érhetjük el a bekapcsolót, illetve a hangerőszabályzót, amivel a gombok és csatlakozók listája véget ér.

Technikailag... 

...ez egy már piacon lévő tabletjük enyhén lebutított verziója. Ami talán szomorúan hangzik, mivel az sem kifejezetten a komolyabb darabok táborát erősíti, sem az általános sebességét, sem a kijelző minőségét tekintve. Ez esetünkben mindössze annyit jelent, hogy 128 GB helyett mindössze 64 GB tárhelyet kapott, a 60 HZ-es IPS kijelző és lényegében minden további specifikáció azonos. Az amúgy jópofa, kitámasztható szilikontokot leszámítva még a kiegészítők terén érhető tetten némi visszalépés, mivel kizárólag egy USB kábel, illetve egy európai csatlakozóval szerelt töltőfej került a dobozba, mindössze 10 wattos teljesítménnyel.

A korábban csak kínai oldalakról beszerezhető alapkiadás többnyire tartalmazott egy támaszt, egy egeret, egy pár buds jellegű fülhallgatót, egy ugyanilyen töltőt, kábeleket és USB-s átalakítót, illetve még egy érintőceruzát is. Ez a készlet sajnos jóval visszafogottabb, így a vásárlónak be kell érnie a kék, vagy készlet esetén rózsaszínű tokkal és a ténnyel, hogy itt legalább a töltéshez nem kell a telefonunk töltőjét kölcsön venni, mert az legalább jár hozzá.

A hátlap alatt duruzsoló ARM alapú Allwinner A523 SoC nem kifejezetten egy erőgép, de ez valószínűleg ezen a ponton senkit nem lep meg különösebben. A 2 x 4 magos konstrukcióban erőlködő Cortex-A55 magok mindegyike a mobil lapkákra jellemző takarékos magoknak felel meg, azzal a különbséggel, hogy itt nincs fizikai eltérés a nyolc mag között. Talán még örülhetünk is, hogy a négyes csomagok egyike nem kapott még ezeknél is visszafogottabb magokat, bár a második kvartett a tesztek szerint alacsonyabb maximális órajelen futott. A grafikai teljesítményért a Mali-G57 MP1 GPU felel, melytől szintén nem érdemes csodát várni, cserébe a chip gyártási technológiája kifejezetten elavult, 22 nanométeres, tehát ez a gép messze van a takarékostól.

A már említett 64 GB belső tárhely eMMC Flash, tehát szintén a lassabb fajtából való, különálló RAM-ból pedig mindössze 4 GB jár, aminél mostanság már az olcsóbb mobilokba is többet pakolnak. Ha óvatlanul túl sokat várnánk el a géptől, egészen további 6 GB-ig képes kiharapni magának a flash alapú tárhelyből, ami mentőövként hasznos lehet, pl. megelőzheti egyes appok összeomlását, de sebesség terén inkább legyenek nagy elvárásaink. Ironikus, mert ha már kisebbeknek szánt termékről van szó, a gyerekeknek lesz alkalmuk ismerkedni a türelem mibenlétével. Ez pedig nem csak a gép teljesítményére, de a töltésre is igaz, mivel a megtévesztő Type-C csatlakozó 2.0-s USB szabványt takar, a 10 wattos töltő pedig finoman szólva sem sieti el az etetést.

A megjelenítő egy egyszerű IPS panel 1280 x 800-es HD felbontással, 60 Hz-es képfrissítéssel és 120 Hz-es mintavételezéssel, már ami az érintéslekövetést illeti. Ezek teljesen átlagos, de nem borzalmas értékek, mint korábban említettem, általános felhasználásra megfelelő lesz. A maximális fényerő nagyjából 300 nit, ami viszont lehetne sokkal rosszabb is és ha nem a tűző napsütésben próbálkozunk vele, akkor többnyire látni fogjuk, hogy mi történik. Ha komolyabb a fényszennyezés, akkor viszont meggyűlhet vele a bajunk, szóval napfényes nyaraláskor inkább árnyékban vagy belső terekben lesz megfelelően használható.

Szomorú, de nem meglepő, hogy a válaszideje meglehetősen gyenge, játékokhoz kifejezetten lassú lesz, de még az előre telepített rajzolgatós és színezgetős programban is érezhetően későn reagált a digitális ecsettel megtett mozdulatokra. Ez kellemetlen jellemző egy gyerekeknek ajánlott termék esetében, persze hangoskönyveket és meséket gond nélkül hallgathatnak majd vele. Utóbbit a sztereó képességek és a viszonylag nagy hangerő segítik, sajnos éles és mélyektől mentes megszólalásban, tehát a kép itt is inkább vegyes, mint jó.

Érdemes még kitérni a gép vezeték nélküli, illetve kommunikációs képességeire. SIM kártyát semmilyen formában nem fogad, tehát mobilinternet nincs, ahogy beépített GPS sem, helymeghatározást kizárólag a Wi-Fi kapcsolat adatainak segítségével képes végezni. A gyártó szerint Wi-Fi 6 szabvánnyal dolgozik, de az a helyzet, hogy a tudománya az egyel korábbi szabványnál megtorpan. Ez a gyakorlatban 3-400 Mbps-os csúcssebességet jelent, ami persze YouTube-ozáshoz és online beszélgetésekhez még bőven elegendő lesz, mindenesetre nem szép dolog, hogy még az sem teljesül, ami hivatalosan szerepel a specifikációs listán.

A 6000 mAh kapacitású akkumulátor kifejezetten jól hangzik, ám csak addig, amíg az elavult SoC el nem kezdi zabálni az energiát, hogy végül alig több, mint 7 óra Wi-Fi-zés után feladja. Ennél még egyes olcsó laptopok is tovább bírják vagy legalább meggyőzőbb teljesítményt produkálnak, a tabletek frontján pedig simán elérhető az itt tapasztalt üzemidő duplája is. Ha hozzávesszük, hogy a lassú töltéssel nagyjából öt órán át kell a töltőn hagynunk a 100% eléréséig, de még 20%-ról indulva is négy órán át, az összkép eléggé lehangoló. Megállás nélkül talán a legaktívabb gyerekek se fognak rohangálni vele, főleg egy kis mesenézés alkalmával simán ellesz az asztalon töltőre dugva, de pirospontot ezért biztosan nem érdemel. Furcsa, hogy a hivatalos termékoldalon 5000 mAh és 6000 mAh is szerepel, de a benchmark szoftver igazolja, hogy a kisebb érték csak elírás, így az alap- és a Kids modell is egyaránt 6000-res teleppel rendelkezik.

A benchmark tesztek tanúsága szerint a gép teljesítménye meglehetősen messze jár a modern lapkáktól elvárhatótól, de ehhez a felismeréshez igazából elég volt csak használni. Az érintésekre adott reakció érezhetően lassú, olykor pedig kisebb akadások is jelentkeztek. Láttam már rosszabbat, de a kellemestől és a fürgétől elválasztja némi lóerő. Napjaink komolyabb videojátékait inkább ne is telepítsük rá, ha nem szeretnénk, hogy a gyerekek csalódottak legyenek, jobb, ha ez inkább rajzolgatós, filmezős és mesehallgatós eszköz lesz.

Kell ez nekem? 

Igazából mi az, ami még elmondható róla, hogy megfelelő döntést hozzunk vásárlás előtt? A harmatos HD kijelző korrekt fényerejét, a friss Android rendszert és a jack dugón keresztül már korrekt hangzást leszámítva nem sok mindent tud felmutatni, ami igazán lelkesítő lenne és amiért örömmel mondhatnám, hogy érdemes lecsapni rá. Oké, a fém burkolat nem rossz, de ezen túl egy elavult és energiaéhes chipsetre épülő gép gyenge kamerákkal, kevés RAM-mal és játékra alig alkalmas összteljesítménnyel. Látom magam előtt a szituációt, amikor a boltban kihelyezett mintadarab láttán a gyerek vagy a szülő elcsábul, pedig, ha őszinte akarok lenni, az aranyos és egész hasznos szilikontokon kívül nem sok egyéb erénye van, ami miatt igazán szerethető termék és ajánlható vétel lenne.

A gyerekbarát tokot leszámítva nem sok olyan jellemzőt tud felmutatni, ami igazán hasznos társsá teszi, főleg a piacon nagy számban hozzáférhető ajánlatokhoz képest, melyek képességekben, üzemidőben, de akár sebességben is jobbat kínálnak ebben az árkategóriában. A dizájn és a gyerekeket, illetve szülőket célzó marketing mögött egy abszolút belépő kategóriás eszköz van, annak legtöbb nyűgjével, tehát lassú, gyorsan merül és se a kép-, se a hangminősége nem túl meggyőző. Szülői felügyeletet nyújtó appokat minden gépre telepíthetünk, a SIM kártya hiánya viszont pont olyasmi, ami sok esetben hasznosabbá tehetné. Talán a hulladék applikációktól mentes, gyári Android 14-et emelhetném ki, ami jó pontnak számít. A telepítés pont mint a legtöbb Androidos eszköznél, tehát először nyelvet kell választanunk (mert angolul indul), aztán a telepítő szépen végigvezet minket a szükséges lépéseken, melyhez egy Google fiókra és Wi-Fi kapcsolatra is szükségünk lesz.

A próba során a rendszer egy kis bizonytalankodást leszámítva egy viszonylag stabilan működő tableten futott, de az a helyzet, hogy maga a gyártó is kínál ennél jobb ár-érték arányú modelleket. Azt javaslom, hogy a gyerek első okoseszköze legyen egy fokkal jobb teljesítményt nyújtó készülék, én legalábbis biztos beleásnám magam a témába, vagy megvárnám, míg a gyártó jobban sikerült modelljei nagyobb számban is hozzáférhetővé válnak, mert az amúgy jóhírű Teclast bizonyosan kínál ennél jobban sikerült készülékeket.