Szupervulkánok működhettek a fiatal Marson

A vörös bolygó formálódását követő egymilliárd évben működő szupervulkánok óriási mennyiségű szén-dioxidot, vízgőzt és kén-dioxidot juttathattak a légkörbe, jelentősen befolyásolva az éghajlatot pontosan abban az időszakban, amikor a marsi élet esetlegesen megjelenhetett. 

Szupervulkánok működhettek a fiatal Marson

Gigantikus, földi körülmények közt elképzelhetetlen erejű vulkánkitörések jellemezték a Mars fiatalkorát a kutatók szerint. A vörös bolygó formálódását követő egymilliárd évben működő szupervulkánok óriási mennyiségű szén-dioxidot, vízgőzt és kén-dioxidot juttathattak a légkörbe, jelentősen befolyásolva az éghajlatot pontosan abban az időszakban, amikor a marsi élet esetlegesen megjelenhetett.

A Mariner−9 már 1972-ben megállapította, hogy a Mars egykor a Naprendszer leghatalmasabb aktív vulkánjainak adott otthont. Közülük a leghatalmasabb, az Olympus Mons több mint kétszer magasabb, mint a Mount Everest. Az űrszonda által, és az azóta eltelt időszakban felfedezett vulkánok a pajzsvulkánok közé tartoznak. A tűzhányók ezen típusa a legtöbbször csak kisebb kitöréseket produkál: a híg láva túlfolyik a lávató peremén, majd lezúdul és szétterül a hegyoldalon, újabb rétegekkel gazdagítva a vulkánt.

A másik gyakori típus, a rétegvulkán időről időre explozív kitöréseket produkál, ebbe a kategóriába tartozik például a Pompejit elpusztító Vezúv. A harmadik, jóval ritkább fajtát a szupervulkánok képviselik, amelyek rendszerint csak egyetlen egyszer, de legalábbis rendkívül ritkán törnek ki, erejük viszont több ezerszerese lehet egy rétegvulkán kitörésének. A robbanásszerű kitörésben általában a vulkán jelentős része megsemmisül, és a tűzhányó magába roskad, úgynevezett kalderát, egyfajta jellegzetes mélyedést hozva létre. Ebbe a kategóriába tartozik például a legutoljára 640 ezer éve kitört Yellowstone, és az újonnan felfedezett marsi vulkánok is.

Ahogy Joseph Michalski, a kutatás vezetője elmondta, tulajdonképpen teljesen véletlenül botlott bele a marsi tűzhányókba. A Mars Arabia Terra (Arab föld) nevű, kárterekkel borított területén vizsgálódott, amely vulkáni hamut tartalmaz ugyan, maguk a vulkánok azonban „hiányoznak”, legalábbis eddig ezt hitték a szakértők. Amikor azonban Michalski közelebbről megvizsgálta a krátereket, rájött, hogy azok némelyike egyáltalán nem hasonlít a becsapódási kráterekre, hanem sokkal inkább vulkánszerű jellegzetességeket hordoz.

A kutató ezen a ponton bevonta a munkába a NASA vulkanológus szakértőjét, Jacob Bleachert is, aki megállapította, hogy valóban valószínűsíthetően vulkáni eredetű, és egyben rendkívül régi képződményekről van szó. A két kutató összesen hét lehetséges szupervulkánt azonosított az Arabia Terra északi régiójában. Ezek egyike, az Eden patera kalderája 1,8 kilométer mély és a legszélesebb pontján 85 kilométeres átmérővel rendelkezik. Becsapódási kráterekből is akadnak ugyan hasonló méretűek a Marson, ezen képződmény körül azonban nem észlelhető a becsapódás során kilökődött anyag, illetve a kalderában három kisebb bemélyedés is megfigyelhető, amelyek három korábbi kitörés emlékét őrizhetik.

Bleacher elmondása szerint egy-egy ilyen vulkán kitörése jelentős befolyással lehetett a bolygó éghajlatára, és minden esetlegesen itt élő életformára. A szupervulkánok kitörésekor óriási mennyiségű hamu kerül a légkörbe, amely évekig elhalványíthatja a Napot, ugyanakkor a szintén az atmoszférába jutó üvegházhatású gázok következtében az éghajlat inkább melegedhetett, mint hűlt. Napjainkban a Mars légköre annyira ritka, hogy az üvegházhatás csak minimálisan emeli a felszín hőmérsékletét. A korai Mars tehát a szakértők feltevései szerint pontosan az aktív vulkáni tevékenységnek köszönhetően a mainál jóval melegebb világ lehetett, amelyet jelentős felszíni vízkészletek is borítottak.

Ahogy már említettük, a most felfedezett szupervulkánokhoz hasonlók a Földön valószínűleg sosem léteztek, egyszerűen a két bolygó különbözősége miatt. A Mars légköre jóval ritkább, gravitációja pedig enyhébb a Földénél, így a magma jóval gyorsabban emelkedhetett, és robbanékonyabban tört a felszínre. Az Arabia Terra pedig ideális helyszíne lehet a szupervulkánoknak, hiszen a kéreg itt különösen vékony, így könnyebben áttörhető. Mivel azonban ezt a vulkántípust meglehetősen nehéz észrevenni, könnyen lehetséges, hogy a vörös bolygó más részein is akadnak hasonló maradványok.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward