Az ultraibolya fényben sugárzó gázív 60-szor hosszabb, mint a telihold átmérője, és többek közt a Göncölszekeret is keretbe fogja. A szakértők szerint a felhőt egy csillagrobbanás formálhatta, amely az elmúlt egymillió évben, mindössze 600 fényévnyire történt a Naptól.
A gázfelhőt először 20 évvel ezelőtt észlelték a szakértők, bár akkor még annak csak egy kis részletét látták a rendelkezésre álló eszközökkel. Évekkel később azonban az eredeti felfedezők ismét visszatértek a gázívhez. Időközben új eszközök váltak hozzáférhetővé, amelyekkel a korábbi égboltfelmérési programok és más projektek felvételei hatékonyabban kereshetőkké váltak, ami sokat segített a jelenség tanulmányozásában. Így sikerült ráakadni a kutatóknak a GALEX nevű ultraibolya égboltfelmérési program felvételei között az általuk egykor azonosított gázfelhőre. Amiről a GALEX révén kiderült, hogy sokkal nagyobb a korábban hittnél, és a vizsgált égboltszegmensen kívül két másikra is kiterjed, méretes ívet alkotva az égbolton.
A gázív elsőként felfedezett részlete
Az ív kapcsán nyilvánvalóvá vált az is, hogy az egy kör (pontosabban egy gömb) részletéről van szó. A teljes kör 60 fokos átmérőjű lenne az égbolton, ami elég lenne ahhoz, hogy a teljes Göncölszekeret és jónéhány más csillagkép egy részét is magába foglalja. Ha a teljes objektum látható lenne, az égbolt 6 százalékát terítené be, vagyis valóban óriási struktúráról van szó.
De mi állhat egy ilyen méretes gázív hátterében? Az ív formája alapján a legjobb jelöltnek egy szupernóvarobbanás tűnik: a haldokló csillag robbanásának lökéshulláma összetömörítette a környező gázt, táguló buborékot hozva létre a maradvány körül. Az ív jelenlegi méreteiből úgy tűnik, hogy a robbanásra nagyon közel, a becslések szerint körülbelül 600 fényévnyire kerülhetett sor, és mivel a tágulás üteme igen gyors, az esemény nem is lehetett túlságosan régen. A kutatók a rendelkezésre álló adatok alapján durván 700 ezer évvel ezelőttre teszik a robbanást.
Az ív környéke kapcsán érdekes, hogy annak szomszédsága egyike azon égi területeknek, ahol a hidrogéngáz sűrűsége kifejezetten alacsony az égbolt más részeihez képest. Ez azt jelenti, hogy ezen át a kevesebb zavaró anyag miatt messzebbre látni el a mélyűrben, így például a Hubble űrtávcső segítségével többek közt itt készítik az igazán mélyűri felvételeket. Jelen esetben valószínűsíthető, hogy ez az „ablak” pontosan azért jött létre, mert a robbanás kisöpörte a térrészből az anyag javát.
