A szakértők felfedeztek két fehér törpét, amelyek egymás felé zuhannak, és végül Ia típusú szupernóvává fognak válni. Ez elég gyakori történés az univerzumban, de a mostani páros különlegessége, hogy csak 160 fényévre található a Földtől. Ez a legtöbb becslés szerint a veszélyzónán kívül van, de néhány óvatosabb modell szerint akár veszélyt is jelenthetne rendszerünkre. Az biztos, hogy az esemény, ha bekövetkezik, káprázatos robbanást eredményez majd, bár nem valószínű, hogy az emberiségből bárki látni fogja.

Amikor egy fehér törpe elég tömeget halmoz fel ahhoz, hogy meghaladja az úgynevezett Chandrasekhar-határt (a Nap tömegének 1,4-szeresét), Ia típusú szupernóvává válik. Bár ez ritkábban fordul elő, mint a híresebb magösszeomlásos szupernóvák, az Ia típus viszonylagos konformitása lehetővé teszi a csillagászok számára, hogy szabványként használják őket az univerzum feltérképezéséhez, beleértve a sötét energia létezésének igazolását is.

A fehér törpék, amelyeket halott csillagoknak is neveznek, mivel már nem termelnek energiát, a szükséges tömeget vagy egy másik fősorozatbeli csillagtól, vagy egy másik fehér törpétől kaphatják. Ez mindkét esetben akkor történik meg, ha a csillagok szoros pályára kerülnek egymás körül, amely egyre szűkül, így egyre közelebb spiráloznak egymáshoz.

Az utolsó ismert Ia típusú szupernóva-robbanás galaxisunkban 1572-ben volt. A mostanában látott ilyen események kapcsán a hatalmas távolságok miatt nehezen állapítható meg, hogy milyen gyakran fordul elő, hogy egy második fehér törpe is részt vesz a történésekben. A WDJ181058.67+311940.94 rendszer ebben is különleges: elég közel van ahhoz, hogy biztosan tudjuk, valóban két fehér törpéből áll, amelyek egymáshoz közelednek.

A kutatás egyik résztvevője, James Munday, a Warwicki Egyetem doktorandusz hallgatója célzottan olyan színképeket keresett, amelyek a szoros, de elkülöníthető fehértörpe-kettősökre utalnak. „Évek óta vártunk egy közeli és nagy tömegű kettős fehér törpére, így amikor először észrevettem ezt a nagyon nagy össztömegű rendszert a galaktikus szomszédságunkban, azonnal izgatott lettem” – mondta Munday. Ezzel nem volt egyedül, a világ legnagyobb optikai távcsövei közül párat rögtön a régió felé irányítottak a kutatók, hogy megerősítsék, a felfedezés valóban az, amit Munday gyanított.

A csillagok 14 óra alatt kerülik meg egymást. Tömegüket figyelembe véve ez azt jelenti, hogy távolságuk a hatvanada a Nap és a Föld távolságának. Alapvetően még ilyen szoros pályák esetén is hosszú időbe telik, amíg teljesen degenerálódnak, hacsak nincs sok anyag, amely súrlódással lassítja a keringő égitesteket. Az ütközésig így a becslések szerint még 23 milliárd év lehet hátra, ami majdnem kétszerese a világegyetem jelenlegi korának.

Egy Ia típusú szupernóva kialakulásához a két csillag együttes tömegének meg kell haladnia az 1,4 naptömeget, így bár számos könnyebb, közeli párosról tudunk, ezek soha nem juthatnak el eddig a fázisig. A WDJ181058.67+311940.94 esetében azonban a nagyobbik fehér törpe tömege 0,83 naptömeg, a kisebbé pedig 0,72 naptömeg, így együttesen 1,56 naptömeget nyomnak, bőven átlépve a határt.

Tekintettel arra, hogy a hasonló pályák felbomlásához rengeteg időre van szükség, a csillagászok arra számítanak, hogy sok fehér törpe lehet hasonló helyzetben szerte a galaxisban. Egyes becslések szerint a Föld 160 fényévnyi körzetében csaknem 20 hasonló párosnak kell lennie. A WDJ181058.67+311940.94 a közelségén kívül más szempontból is jelentős, többek között azért, mert ez a legnehezebb ilyen típusú csillagpár, amit eddig találtak.

Az ilyen párok a kutatók feltevései szerint egy bonyolult, négylépcsős folyamat során robbannak fel. Kezdetben a könnyebbik csillagtól a nagyobbik gravitációja annyi anyagot von el, hogy a felszínen robbanás következik be, ami aztán a magban egy még erősebb robbanást indít el. A robbanás által kidobott anyag egy része a kisebb fehér törpe maradványaiba kerül, és ott is robbanást vált ki.

Az események kombinációja mindkét csillagot teljesen megsemmisíti, és olyan fénykitörést eredményez, amely a Földről nézve tízszer fényesebb lehet, mint a telihold. Azonban az idő alatt, mire ez bekövetkezik, mind a WDJ181058.67+311940.94, mind a Nap sokszor megkerüli még a galaktikus középpontot. Még ha a Tejútrendszer és az Androméda-galaxis találkozásából eredő zavarok nem is borítják fel teljesen a helyzetet, valószínű, hogy már régen eltávolodunk egymástól, mire erre sor kerül. Ráadásul mire a robbanás bekövetkezik, a Nap maga is fehér törpe lesz, miután korábbi vörös óriás stádiumában elnyelte a Földet.