Az átlag játékosok néhány évvel ezelőtt már annak is örülhettek, ha találtak olyan 16:9-es képarányú kijelzőt, ami egyszerre kínált magas képfrissítést és korrekt képminőséget, lehetőleg egy havi fizetés leszurkolása nélkül. Szerencsére mostanra rengeteg fejlesztés ért révbe, az OLED panelek terjedésével pedig a minden korábbit maga mögé utasító minőség az alacsonyabb árkategóriákban is utat törhet magának. Azonban minden gyártónak vannak olyan megoldásai, melyek számos tekintetben túlmutatnak az átlagon és ahol a jó ár-érték arány erősen relatív szempontnak számít. Főleg akkor, ha egy 49 colos, ultraszéles panelről van szó, amit a legfejlettebb QD OLED technológiára építettek fel, elsősorban játékosoknak.
Ma már bőséges a választék olyan 4K-s kijelzőkből, ahol a színhűség, a válaszidő és a magas képfrissítés egyaránt jelen vannak, kiváló élményt biztosítva a felhasználóknak munkára, tartalomfogyasztásra és természetesen játékra. De mi a helyzet az olyan extremitásokkal, mint a Philips aktuális monstruma, mely tavaly augusztusban látott napvilágot és azóta is heves pislogásra készteti az érdeklődőket? No nem valami zavaró vibrálásról van itt szó, sokkal inkább kolosszális dimenzióikról és hangzatos technikai jellemzőkről, melyek együttese egy egészen figyelemfelkeltő terméket eredményez. Nem is nagyon találni hozzá hasonlót, bár azért akad, ráadásul az EVNIA ugyanazt a panelt használja és nagyjából azonos specifikációkkal bír, mint a Samsung ultraszéles G9 modellje.
A Philips EVNIA szériája már eddig is tartalmazott néhány izgalmas és minőségi darabot, például az előző nyáron tesztelt 42M2N8900-at, mely teljesítményét és megjelenését tekintve is elég meggyőző termék volt. Ez a 49M2C8900 kódnéven jegyzett megoldásuk azonban nem csak a gyártó palettáján, de a piacon megtalálható ajánlatokon is látványosan túlmutat, beleértve azok fogyasztói árát is. Egy 32:9-es ultraszéles kijelző ez, mely amellett, hogy 5120 x 1440 pixelt dolgoztat egy ígéretes QD OLED panelben, 240 Hz-es képfrissítésével leginkább a játékosokat igyekszik megnyerni magának. Lássuk hát, hogy a gyakorlatban is olyan meggyőzőnek bizonyult-e, mint amit a specifikációk sugallnak.
Körítés, anyaghasználat és specifikációk
Specifikációk
Kijelző | 48.9"/124.3 cm (32:9) QD OLED (10 bit) |
Max. felbontás | 5120 x 1440, 240 Hz-en |
Képpontsűrűség | 108.77 PPI |
Betekintési szög | 178º (H) / 178º (V) |
Fényerő | SDR: 250 (APL 100%) nit, HDR: 450 (APL 10%) nit, HDR E/P: 1000 (APL 3%) nit |
Színtartomány | NTSC: ~ 127.4%, sRGB: ~ 153.1%, Adobe RGB: ~ 125.2%, ~ DCI-P3: 99% |
Válaszidő (tipikus) | 0.03 ms (szürkétől szürkéig) |
VRR | AMD FreeSync Premium Pro, G-SYNC kompatibilis (50 Hz ~ 240 Hz) |
Jelbemenet | 2 x HDMI 2.1, 1 x DisplayPort 1.4, 1 x USB-C (DP váltakozó mód, tápellátás) |
USB hub | 1. gen, 3.2 verziójú USB / 5 Gb/s, 1 x gazdagép felé irányuló USB-B, 4 x perifériák felé irányuló USB-A (kettő BC 1.2 szabvány szerinti gyorstöltéssel) |
Beépített hangszórók | 4 x 7.5 W ( 2 x magas, 2 x mély), DTS hangzásjavítás |
Ambiglow | 3 oldalas |
Kiegészítők | 1 x Type-C, 1 x USB-B - USB-A, 1 x távirányító elemekkel, 1 x 100 x 100 VESA adapter, tápkábel |
Ár | ~ 760 000 Ft |
A kicsomagolás általában könnyed feladat, ám egy akciókamerát vagy telefont jóval könnyebben bírhatunk működésre, mint ezt az óriást. A termék a talpával együtt lényegében 14 kilós, tehát nem az a félkézzel felkapható darab, amit a lapos kijelzők korában megszokhattunk, ehhez mérten az összeszerelése is némi türelmet igényel. Az alapos csomagolás kötelező és ez a jelentős mennyiségű hungarocellt látva nem is maradt el. Csak a talp nagyjából 3 kilós, amire szükség is lesz, mivel a kijelző nem csak súlyos, de meglehetősen széles is, szóval szükség is lesz a megfelelő stabilitásra.
Az összeszerelés néhány mozdulattal kivitelezhető, ezen a téren továbbra sincs okom panaszra, egy ekkora terméknél nem várható el az "egymozdulatos" start. Érdekesség, hogy a dobozban találunk egy 100 x 100-as VESA adaptert is, mely önmagában is egy súlyos és masszív fém elem. Ha falra szánjuk, akkor ezzel leveszik a terhet az asztalunkról, ha viszont karos állványra tennénk, győződjünk meg a szükséges teherbírásról.
Amint a talpát a helyére pattintottuk és csavaroztuk, a monitort már csak az asztalra kell szenvedni, ami nyilván igényel némi odafigyelést, de ha a helyére kerül, onnan már nem igen fog elmászni. A méretes talp szépen egyensúlyozza ki a súlyos és közel 120 cm szélességű panelt, így a terméket végre alkalmam nyílt egészében megcsodálni. Annyi biztos, hogy szűkös szobákba ez a legkevésbé sem ajánlott megoldás, igényli a teret széltében – és ha az átlagos íróasztalokra gondolok –, akkor a láb miatt mélységét tekintve is. Ekkora képátlónál a hajlított panel már erősen indokolt, az 1800R azonban elég enyhe ahhoz, hogy ne legyen feltűnő, cserébe elősegítse a kényelmünket. Ami a megjelenését illeti, a korábbi Evnia modelleknél megismert, fehéret és szürkét kombináló burkolat továbbra is kellemes látvány, mely sokkal mutatósabbá teszi a szokásos, feketébe csomagolt készülékeknél. A vékony fekete kávák nem zavaró módon, de azért jelen vannak, illetve az alsó szegélyen némileg kiemelkedik egy ezüstszürke sáv, bal oldalán EVNIA, jobb szélén Philips felirattal.
Nyilván itt a panel uralkodik, míg hátul már bőven teret nyer az igényes, matt felületű műanyag és az a kellemesen letisztult formavilág, mely még a méretes QD panel nélkül is egyértelműen jelezné, hogy ez bizony prémium termék. Ez továbbra is a gamer kategória felső háza, tehát nem szorul rá bazári megoldásokra. Egyesek persze ide sorolhatnák az Ambilight, vagy monitoroknál Ambliglow néven szereplő fényeket, melyek nem maradhattak le erről a kijelzőről sem. A kidomborodó készülékház oldalsó és felső szélein végig futó LED-sor diszkréten várakozik az aktiválásra, hogy aztán élénk színkavalkádot varázsoljon a kijelző mögötti falra, amennyiben van mögötte fal. Ha nincs, akkor a funkció értéke érezhetően csökken, persze egy sötét szobában még úgy is jó hangulatot varázsolhat, ha nincs közvetlen felület, amin a fény szétterülhet.
A dizájn továbbra is az egyszerűséget és a letisztultságot tartja előtérben, ám a gyártónak nem csak esztétikával van dolga. Ott vannak pl. a csatlakozók is, melyek számossága és funkcionalitása is bőségesen elegendőnek nevezhető. A két darab HDMI 2.1 a felbontás és a képfrissítés terén is kiszolgálja a vásárlókat, ahogy az egyetlen 1.4-es DisplayPort is. Ezeken felül ott a Type-C port, mely DP Alt móddal és 90 wattos töltési képességgel szolgál, továbbá az USB hub négy darab USB 3.2 gen 1 csatlakozóval, gyorstöltés funkcióval. Végezetül egy 3.5 mm-es jack marad a fejhallgatónk számára. Ugyan nem csatlakozók, de ha úgy tetszik akkor kimenetnek tekinthetjük a négy darab, egyenként 7.5 wattos hangszórót is, melyek két szatellitre és két mélysugárzóra oszlanak. Ez egészen "jól hangzik" egy monitortól, szóval nincs ok panaszra.
Sajnos, amit a 42M2N8900-nél negatívumként értékeltem, azt itt is meg kell említenem, ez pedig a csatlakozók elérhetősége. A függőleges elrendezés logikus, ha nem akarjuk, hogy merev vezetékek nehezítsék a dolgunkat, ám a megközelítésük így jóval nehézkesebb. Számomra nem volt praktikus a beépített USB hub használata, mondjuk a PC-m előlapi kivezetésével szemben, a kissé rejtett I/O részleg tehát lehetne praktikusabb. Sajnálatos továbbá, hogy nincsenek a tévékhez hasonló módon oldalsó kivezetések, melyek könnyebb hozzáférhetőséget, ezáltal nagyobb kényelmet nyújtanának. Bár ezt a készüléket már meglehetősen nehéz lenne összekeverni egy TV-vel, ugyanakkor adódhat olyan eset, amikor szeretnénk gyorsabban és egyszerűbben elérni egy USB-t vagy egy videóbemenetet. Szerencsére ezek egyike sem komoly hiba, mindenesetre olyasmi, amin a gyártó agyalhat kicsit az elkövetkező években.
Az extrém méretek ellenére a talp és a nyak továbbra is megfelelő rugalmasságot biztosít, már ami az emelhetőséget és dönthetőséget illeti. A 12 cm-en módosítható magasság mellett a panel balra és jobbra is 20°-ban fordítható, illetve 5°-ban dönthető és 15°-ban hátra billenthető. Ez ekkora fesztávnál szerintem elegendő mozgási szabadságot jelent, PIVOT mód viszont értelemszerűen nem elérhető, hacsak nem szerzünk erre alkalmas állványt. De ha már a kényelmünkről van szó, nem feledkezhetünk meg a távirányítóról, illetve a joystick-ra emlékeztető gombról. Előbbi és utóbbi is teljes egészében megegyezik a 42M2N8900-nél alkalmazott megoldásokkal, de ez egyben azt is jelenti, hogy a kezelhetőség terén itt sem tapasztalható különösebb eltérés. A fizikai bekapcsoló- és vezérlőgomb a panel szélessége miatt talán még nehezebben is hozzáférhető, ami kár, mert alapvetően nem feltétlenül ragaszkodtam volna a távirányítóhoz.
Élesben
Szóval itt ez a monstrum az egészen elképesztő képátlójával és csak azon gondolkozom, hogy mit fogok játszani vele, de még ne szaladjunk előre. Először is gyorsan megemlíteném, hogy a kijelző hajlamos a tükröződésre, szóval, ha olyan környezetbe szánjuk, ahol hátulról zavaróan sok fény vetődhet a panelre, jobb, ha gondoskodunk némi árnyékolásról. Mivel én egy zárt irodában hajtottam meg, alapvetően nem ütköztem problémába, de amint a hátam mögé került egy stúdiólámpa, azért éreztem, hogy átlagosabb környezetben is felléphet némi zavaró tükröződés. Ez persze nem olyasmi, amit a monitorok többségénél ne lenne jelen hasonló mértékben, de talán egy leheletnyivel lehetne hatékonyabb a tükröződésgátló réteg.
Kvantumugrás
Ha az OLED a legjobb dolog, ami eddig a kijelzőkkel történt, akkor a QD, avagy Quantum Dot technológia a legjobb, ami az OLED panelekkel történhetett. A gyártók elég sok pénzt és időt ölnek az OLED panelek fejlesztésébe, a nagyjából 9 éve bevezetett QD pedig nem csak az OLED-nél is szebb képet tesz elérhetővé, de még a fogyasztása is alacsonyabb. A Philips végül a Samsung második generációs megoldását választotta, mely egyébként a nagyon hasonló, közel azonos specifikációkat felsorakoztató G9-es modelljükben is dolgozik. Nehéz lenne azt mondani, hogy jelenleg nem ez a panel a kategória csúcsa, hiszen a Philips mellett az MSI és az Asus is erre tette le a voksát, amikor 49 hüvelykes QD OLED monitort dobott piacra. Az EVNIA viszont az utóbbi kettő közül is kitűnik 240 Hz-es képfrissítésével, tehát csak a Samsung házi ajánlata kelhet vele versenyre.
A Philips továbbra is biztosít védelmet az OLED panelek jellemző problémája, vagyis a beégésre hajlamos pixelekre. Az OLED Panel Care által elérhető pixeltornáztató lehetőségek továbbra is változatos megoldást kínálnak, de ezek mellett kifejezetten szimpatikus megoldás, hogy a hároméves gyártói garancia kiterjed az esetlegesen elhalálozó képpontokra is. Ha tehát mindent megtettünk, hogy a kijelzőnk mindig megfelelő mértékben gondoskodjon a panel egészségéről, a gyártó is hosszú időn át mentesít minket a stressztől. Ez nem egy olcsó kijelző, szóval jár egy nagy piros pont a kiemelt bánásmódért.
Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Dióhéjban lenyűgöző színeket és végtelen kontrasztarányt, így a statikus képek és mozgó tartalmak szinte lemásztak a képernyőről. Ha kicsit tovább megyünk, megállhatunk a színtérlefedettségnél, mely csak az első, a meggyőző tulajdonságok sorában. Az sRGB skála lefedettsége bőven 100 % fölött jár, de közel 100%-os az Adobe RGB és a DCI P3 paletta is, ami egy nem kifejezetten produktív felhasználásra hitelesített termék számára nagyszerű ajánlólevél. Nyilván kalibráció nélkül nem lesz belőle tökéletes munkaeszköz, de összességében így is felülteljesíti az elvárásokat. Ami talán furcsa lehet, az az úgymond megszokottnál visszafogottabb fényerő, mely a gyakorlatban nagyjából 250-nites Standard Definiton csúcsértéket jelent. Ez elsőre rendkívül alacsonynak tűnhet, de élőben valahogy képes átverni az ember szemét, még a jól bevilágított stúdióban is. Ezt tehát egy meglehetősen szubjektív élmény, én viszont nem tudtam fennakadni rajta, mert nem tűnt halványabbnak azoknál a VA vagy IPS paneleknél, amelyek 100-150 nittel is többet produkálnak.
Nyilván az sem elhanyagolható, hogy a végtelen kontrasztarány jelentősen befolyásolja a befogadó percepcióját. A Philips ultraszéles QD OLED kijelzője elképesztő színhűséget produkál, mely nem csak a szórakozni vágyóknak jó hír, de azoknak is, akik esetleg dolgozni szeretnének rajta, pl. fotókkal, illetve mozgóképpel foglalkoznak. Aki viszont csak játszani szeretne, tartalmat fogyasztana, esetleg nem nyomdakész anyagokkal, inkább csak hobbiként szerkesztene, az egészen biztosan le lesz nyűgözve a brutális QD OLED panel által prezentált képminőségtől.
Tartalomfogyasztáskor, vagy akár játék alkalmával azonban ott van még a HDR opció! Itt már 1000 nit az elvárt csúcsteljesítmény, amit a kijelző magabiztosan szállít is, a támogatott tartalmakat tehát ajánlott ily módon fogyasztani. A beépített HDR módok rendelkeznek ABL funkcióval (Auto Brightness Limiting) is, így, ha kiégne a szemünk, a fényerő 1000 nit helyett 450-re is limitálható. Összességében minél nagyobb a fényerő, a színhűség annál kevésbé pontos, alacsonyabb fényerőn viszont a HDR mód nem ideális. Nekem összességében nagy élményt nyújtott a HDR mód, bár tartalomtól függően váltogattam a gyári beállítások között, mert volt, a hol a túl sok fény már-már zavarónak bizonyult, míg máshol keveselltem a 400-nit körüli értéket. Ezt leszámítva a 49M2C8900 fantasztikusan teljesített.
Széljegyzetként dobnám be, hogy továbbra is egy monitorról van szó, de egy 4 hangszóróval megtámogatott monitorról. A helyzet nagyjából a megszokott, tehát meglévő hangfalainkat valószínűleg nem fogjuk nyugdíjazni a két szatellit és két mélysugárzó kedvéért, ugyanakkor ez a kombináció az átlagnál sokkal meggyőzőbben szólt, már-már egészen kellemes hangzást nyújtott. Én kompetitív játékot képtelen vagyok fejhallgató nélkül játszani, ugyanakkor egyjátékos kalandokat, filmeket és videókat simán néztem a támogatásukkal. Klassz, hogy a pénzünkért ezúttal nem csak egy odavetett megoldást kapunk, ami általában a "van, de minek" kategóriába sorolja a beépített hangszórókat.
A játék nem játék
Latency és input lag, két olyan tulajdonság, mely a gamerek, azon belül is a kompetitív, illetve az online multiplayer címek rajongói számára kulcsfontosságúnak számít. Ebben a tekintetben a 49M2C8900 több, mint meggyőző eredménnyel dolgozik, a papíron 0.03 ms-os (GtG) érték valószínűleg még a legérzékenyebb felhasználók sem találnak majd benne kivetnivalót, de mindkét esetben 1 ms alatti értékről beszélhetünk, ami minden igényt kielégít. Rángathatjuk a kurzort akármilyen őrült módon, a képernyőn nagyítóval is nehéz lenne elmosódást, utánhúzást vagy szellemképet felfedezni. Ez persze a panel sajátosságaiból adódik, de a specifikációkat olvasni egész más, mint mozgás közben megtapasztalni. Érdekes, hogy a "Low input lag" nem alapértelmezett, hanem külön aktiválható, ám a bekapcsolása nem jár semmilyen érzékelhető hátránnyal, szóval játék előtt jobb gondoskodni róla.
Egy olcsóbb VA panel után egészen más világ leülni az EVNIA elé, de az OLED panelekben tapasztaltabb játékosok sem igen találhatnak semmi olyat, ami rácáfolna erre. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy a monitor elérte a VESA legújabb, mozgáshűséget értékelő ClearMR vizsgálati módszerével kimutatható legjobb eredményt. A 3000-től 13000-ig terjedő skálán a 49M2C8900 a legmagasabb helyezést érte el, aminél jelenleg nincs feljebb. A szuperszéles EVNIA tehát abszolút felső kategória és egészen lenyűgöző élmény lesz, még az avatott szemeknek is. A G-Sync mellett AMD FreeSync Premium Pro tanúsítvánnyal is bír, így VGA-tól függetlenül szakadozásmentes képet élvezhetünk, szóval nagyjából minden adott a zavartalan szórakozáshoz. Bár a G-Sync elvileg nem teljes értékű, a gyakorlatban én nem találkoztam feltűnő vagy zavaró elmosódással, tearing effektel. A használata 50 és 240 Hz között lehetséges, szóval 50 fps alatt nem sokra megyünk vele, ahogy a monitorral sem.
A beállításokat a szokásos, de kellően informatív OSD menüből érhetjük el, azonban a mellékelt távirányítót valahogy esetlenebbnek éreztem, mint amire emlékeztem. Lehet, hogy legutóbb elkerülte a figyelmem, de most valahogy úgy tűnt, hogy nem reagál elég gyorsan a nyomogatásra, pedig a joystick gomb elhelyezkedése miatt egyértelműen ez tűnt a jobb megoldásnak. Valószínűleg inkább az a helyzet, hogy maga az OSD menü reakcióideje az, ami a múltban ragadt, szemben a szélsebes QD OLED panellel, mely a jövőbe mutat. Ha minden kötél szakad, élhetünk a Philips Smart Control alkalmazással is, mely láthatóan sokadlagos szempont a cég fejlesztési listáján. Az app megjelenése óvatosan fogalmazva fapados és mintha nem is tartalmazna minden lényeges beállítást, de szükség esetén legalább kéznél van.
Ultraszélesben a világ
32:9-es képarány? Lényegében két 27-es panelt kapunk egymás mellett, csak a zavaró kávák nélkül. A látvány meglehetősen szokatlan és ugyan az 5120x1440 ezen a képátlón pont olyan magas, mint egy átlagos 27"-os kijelző, a szélesség miatt a panel annál jóval alacsonyabbnak tűnt. Ez persze csak a kezdeti sokk, nem telt sok időbe, hogy elkezdjek hozzászokni a megváltozott látképhez és elkezdjem belakni a méretes területet. A perifériás látásunkat képes teljesen betölteni, főleg, ha a megszokott módon, az asztal előtt ülve használjuk, itt pedig az enyhén ívelt panel is sokat segített.
A látvány tesztelésére a Metro Exodus-t választottam, hiszen hiába múlt el 5 éves, még mindig az egyik legnagyszerűbb vizuális orgiát szolgáltatja, amit videojátéktól kaphatunk. A játék simán támogatja a 32:9-es képarányt, így addig is kevésbé leszünk klausztrofóbiásak, amíg ki nem jutunk a szűkös alagútrendszerből. A gond csak az, hogy nem minden játék támogatja ezt a képarányt, így még az olyan új címek esetében is nehézségbe ütközhetünk, mint pl. a Starfield. Bár a játékról már bőven kiderült, hogy a Bethesda nem erőltette túl magát a fejlesztés során, mindenesetre sajnálatos, hogy a sok esetben azért hangulatos látképet csak egyfajta halszemoptikán keresztül élvezhetjük.
A Counter-Strike 2-nek szerencsére nincs ilyen problémája. Bár a menüben a 32:9-nem választható, a felbontás viszont elérhető és a képet is megfelelő módon jeleníti meg, szóval bátran éljünk a nagyobb látószög előnyeivel. A monitor kiválasztásakor az nem lehet kérdés, hogy szép-e a képe, hogy gyorsan reagál-e vagy hogy jó-e használni. Sokkal inkább az, hogy van-e elég tartalom, amit nem 16:9-es, esetleg 21:9-es képarányra optimalizáltak. Érthető okokból olyan filmek és sorozatok nem készülnek, melyek kitöltenék ezt a vásznat, így még a 21:9-es mozgóképek esetén is számolnunk kell a kép széleinek jelentős részét uraló fekete sávokkal.
Kell ez nekem?
Mindig jó látni, ha egy gyártó feszegeti a megszokott kereteket, akár dizájn, akár technikai felkészültség szempontjából közelítünk. Jó volt egy időre kiszakadni a megszokott komfortzónából, ami többnyire hagyományos, 16:9-es kijelzőket jelent. Tagadhatatlan, hogy igazi élmény a 49M2C8900-et bámulni, akár szerkesztésről, akár játékról van szó. Hatalmas előny, hogy nem töri meg semmi a kép folytonosságát, mindegy, hogy ablakokat pakolok egymás mellé, esetleg egy hang- és videósáv terülhet el zavartalanul előttünk. A felhasználók számára nyújtott előnyök sora bőséges, hiszen éles, élénk és széles képet nyújt, mely a grafikai munkában utazókat is könnyedén megnyerheti magának.
Ha viszont kifejezetten játékra keresünk prémium megoldást, ott már más a helyzet. A 4K terjedésével sokszor reálisabb forgatókönyv egy 16:9-es kijelző, de sokszor még a 21:9 is reálisabbnak tűnhet. Ha gamingről van szó, sokan még a 4K-t is túlzásnak vagy feleslegesnek tartják. Kompetitív játékoknál sokszor a nagy sebesség fontosabb a nagy felbontásnál, a vizuális csúcsokat ostromló egyjátékos kalandok alá pedig olyan hardver szükségeltetik, amit a többség nem engedhet meg magának. Ezen a téren kissé bizonytalan helyen áll a 49M2C8900, hiszen egyfelől lenyűgözően, szinte hibátlanul teljesít, felhasználói szempontból viszont nem feltétlenül indokolt választás. A tavaly tesztelt 42M2N8900 például az alacsonyabb képfrissítése ellenére sem tűnik sokkal rosszabb ötletnek, ráadásul jóval kevesebbe is kerül.
Mindezek ellenére a kiemelkedő specifikációkért járó különdíjat bőven megszolgálta, hiszen nem győztem méltatni azt ahogy a képminőségével, színhűségével, képfrissítésével, felbontásával és reakcióidejével bánik. Ez egy csúcsminőségű csomag, mely nyilván sokkal vonzóbb lenne, ha nem kerülne ennyibe, ugyanakkor a legjobb, amit ebben a kategóriában kaphatunk és ez azért nem kevés. Bár kiváló választásnak tartom, leginkább a tehetősebb kalandvágyóknak és vastag pénztárcájú tech fanatikusoknak tudom rezzenéstelen arccal ajánlani. A játékosok nagy része valószínűleg megelégszik pár fokkal visszafogottabb megoldással is, esetleg vár, amíg a 240 Hz-es QD OLED paneleket is töredék áron hajítják utánunk.
A Philips EVNIA 49M2C8900 jelenleg maga mögé utasít minden gamer kijelzőt, amennyiben megelégszünk a 240 Hz-es képfrissítéssel. Akár színhűségről, akár sebességről van szó, a Philips ajánlatánál most nem nagyon van erősebb, pedig ott van a G9 is. Ha a kimeneteket és az OSD menü kezelhetőségét egy fokkal barátságosabbra faragják, akkor nem érheti majd szó a hát elejét. A termék megjelenése nagyszerű, a minősége közel kifogástalan és ugyan a dizájn terén itt-ott még ráférne némi csiszolgatás, összességében egy igényes, ízléses, kiváló termék, melynek használata nagyszerű élmény.