A kicsinyek szoptatással való táplálása elsősorban az emlősökre jellemző sajátosság, bár az állatvilág más részein is megfigyelhető hasonló viselkedés, a flamingók és a galambok például nyaki mirigyeikben termelődő folyadékkal etetik fiókáikat – az anyák és az apák egyaránt. A pókok körében azonban mindeddig nem láttunk példát hasonlóra, pláne nem olyan hosszú és gondoskodó anyai viselkedésre, amit a kutatók az említett ugrópókoknál megfigyeltek.

Zhanqi Chen és kollégái akkor kezdték el vizsgálni az állatokat, amikor felfigyeltek rá, hogy azok furcsa családi csoportokban élnek: az anyákat kicsinyek hada veszi körül, ami egyáltalán nem jellemző a többi ugrópókra. A laborbeli megfigyelések aztán igazolták, hogy kispókok világra jövetelük után legalább három hétig a fészekben maradnak, miközben anyjuk sem hagyja el lakóhelyét. A pókocskák ennek ellenére szépen gyarapodtak, és nyilvánvalónak látszott a kérdés, hogy vajon mivel táplálkoznak ehhez.

A szakértők végül észrevették, hogy néhány kicsi látszólag feltapad anyja hasára. A kutatók mikroszkóppal kezdték vizsgálni a nőstényeket, és felfedezték, hogy azok testéből fehér folyadék szekretálódik, és a kispókok ezzel táplálkoznak. Az anyák kezdetben a fészek belsejébe csepegtetik a folyadékot, és a kicsinyek ezeket a cseppeket isszák fel, majd az első hét után közvetlenül anyjuk testéből isznak.

A folyadék zsírokban és cukrokban nem túl gazdag, de négyszer annyi fehérjét tartalmaz, mint azonos mennyiségű tehéntej, és a jelek szerint nélkülözhetetlen a pókocskák túléléséhez. Hogy a folyadékot lehet-e a tejnek nevezni, az vitatható, hiszen hagyományosan csak az emlős anyák által termelt tápláló folyadékot hívjuk így. Tény azonban, hogy a pókok is egy specializálódott szervben termelik meg az anyagot, amellyel gyakorlatilag felnőtt korukig etetik a következő generációt.

A kispókok életük első 20 napjában csak „póktejet’ fogyasztanak, majd elkezdenek kisebb legyekre vadászni. Azonban egészen 40 napos korukig vissza-visszatérnek anyjukhoz szopni. És a gondoskodásnak ez után sincs vége: az immár felnőtt pókok további hetekig a fészekben maradnak, amelynek tisztaságáról, rendben tartásáról és a paraziták távoltartásáról anyjuk gondoskodik.

Bár más pókfajoknál egyelőre nem észleltek ilyen viselkedést, az ízeltlábúak körében akad példa hasonló táplálásra. Az elevenszülő cecelegyek és denevérlegyek például méhükben táplálják kicsinyeiket egy tejszerű folyadékkal. Egy csendes-óceáni csótányfaj tagjai sárgás, fehérjékben gazdag anyaggal etetik az új generációt, az álskorpió anyák pedig petefészkükben termelnek „tejet”, amelyet a hasukon zsákban hordozott utódoknak adagolnak.