A Merkúr Földhöz való viszonylagos közelsége ellenére rengeteg titkot rejteget. Bár első pillantásra semmi különös nincs benne, az égitesttel kapcsolatos új információk rendre belezavarnak a Naprendszer és a kőzetbolygók keletkezésével kapcsolatos elméletekbe. Ezen ellentmondásokat szeretné feloldani az ESA és a JAXA közös küldetése, a BepiColombo. A két keringő egységből és egy meghajtóból álló együttes október 20-án közép-európai idő szerint hajnali 3:45-kor indul útjára a Francia Guyanában található űrközpontból.

A küldetés Giuseppe “Bepi” Colombo olasz matematikusról kapta a nevét, aki az 1970-es években elsőként javasolta a bolygók gravitációját kiaknázó hintamanőverek alkalmazását az űrkutatásban. A BepiColombo nevéhez híven összesen kilenc ilyen manővert fog végrehajtani, a Föld, a Vénusz és a Merkúr tömegvonzását használva ahhoz, hogy végül hét év múlva pályára álljon a Naphoz legközelebbi bolygó körül. A megérkezést követően az európai fejlesztésű Mercury Planetary Orbiter (MPO) és a japán Mercury Magnetospheric Orbiter (MMO) leválik a transzfermodulról (MTM), amely addigi meghajtásukat biztosította, és megkezdi a bolygó tanulmányozását.

A keringő egységek többek közt a bolygó összetételét, mágneses mezejét, a felszíni aktivitást, és a Merkúr pályáját fogja vizsgálni. Utóbbit minden eddiginél nagyobb pontossággal határozzák meg, ami azért különösen érdekes, mert a legbelső bolygó mozgása, pontosabban napközelpontjának eltolódása volt az egyik első kísérleti bizonyíték egy évszázaddal ezelőtt Einstein általános relativitáselméletének alátámasztására.

A BepiColombo megfigyeléseinek megtervezése során a szakértők nagyban építettek az előző Merkúr-szonda, a NASA MESSENGER-e eredményeire. Ez utóbbi küldetés egy olyan égitestet tárt fel, amely bár külsőre sokban hasonlít a Holdra, de a Föld kísérőjével ellentétben nagyon forró, geológiailag aktív, és felszínét nagy kénlerakódások tarkítják. Ez utóbbiak jelenléte különösen furcsa, a kénnek ugyanis a napszél hatására gyorsan el kellene tűnnie. Jelenléte azonban arra utal, hogy folyamatosan pótlódik, ami aktív vulkanizmus jele lehet a bolygón.

A Merkúr a tektonikus szempontból is aktív, bár a Földdel ellentétben nem több, hanem egyetlen egy összefüggő kőzetlemez borítja. Ezen azonban, ahogy a bolygó hűl és közben összehúzódik, mély repedések képződnek. Hogy a bolygó miért hűl még mindig ilyen ütemben, az egyelőre szintén vita tárgyát képezi a kutatók között.

A modellek alapján a vékony kéreg alatt nem sokkal már a bolygó magja kezdődik, amely a bolygó óriási sűrűségéből kiindulva az égitest 70–80 százalékát teszi ki. A folyékony, legbelül pedig talán szilárd, fémből álló mag erős mágneses mezőt generál, amelyet elsősorban a japán MMO fog vizsgálni, míg az európai MPO főként a felszínre koncentrál.

A kilövést az alább beágyazott feeden vagy a küldetés honlapján lehet követni.