Minden szülő tudja, hogy a kisgyerekek látszólag kimeríthetetlen energiával rendelkeznek. Egy átfogó kutatás most tudományos alapokra helyezte ezt a megfigyelést, amely az adatok fényében meglepően helytálló. A vizsgálat keretében a teljes emberi élettartam során vizsgálták az energiahasználatot, és úgy találták, hogy 9 és 15 hónapos koruk közt a gyerekek testtömegarányosan 50 százalékkal több energiát használnak egy nap alatt, mint a felnőttek. Mindez azt jelenti, hogy totyogós korukban a gyerekek több energiát visznek be és használnak fel, mint a terhes nők vagy a kamaszok.
„A gyerekek energiahasználata egyáltalán nem olyan, mintha kisebb méretű felnőttek lennének” – mondja a Duke evolúciós biológusa, Herman Pontzer, az új kutatás vezetője. „Elképesztő gyorsan égetik az energiát – mintha egy másik fajba tartoznának.”
A gyerekek ugyanakkor gyorsan el is fáradnak, és a hipergyors anyagcsere miatt fokozottan érzékenyek a kalóriabevitelre. Ha ebben a korban nem jutnak elég táplálékhoz, az felnőttként is kihat a testmagasságukra, az alkatukra és az egészségi állapotukra. Elképzelhető továbbá, hogy sejtjeik a gyógyszereket is gyorsabban metabolizálják, mint a felnőttek, ami a gyógyszerezési szokások felülvizsgálatát teheti szükségessé. Ha ez így van, az azt is jelentheti, hogy az idősebbeknek, akik kevesebb energiát használnak, cserébe kisebb és ritkább dózisú gyógyszerekre, és kevesebb táplálékra lehet szükségük, különös 90 év felett, amikor 26 százalékkal kevesebb energiát használnak, mint a középkorúak.
A kutatók a mai napig meglepően keveset tudnak arról, hogyan alakul a test energiamérlege a korral. Ennek oka, hogy az energiahasználat nehezen vizsgálható, a legjobb módszert egy drága teszt jelenti, amely során nehézvizet itatnak a résztvevőkkel, majd ennek izotópjait követik nyomon 1–7 napon keresztül, hogy megtudják, mennyi energiát fogyaszt az illető egy nap alatt.
Az új vizsgálat során Pontzer és társai 29 országból 6421 alany korábbi nehézvizes vizsgálatának összesítették. A résztvevők kora 8 nap és 95 év között alakult. A szakértők a napi anyagcsereadatokat testsúlyarányosan és szervméretarányosan is kiszámolták. Utóbbi sokat segíthet a gyerekek extrém metabolikus adatainak megértésében, hiszen az ő esetükben arányaiban sokkal több nagy energiaigényű szövetet (izmot, idegszövetet) tartalmaz a test, mint a felnőtteknél.
A vizsgálatok alapján az újszülöttek anyagcseréje hasonló tempóban működik, mint anyjuké, 9–15 hónapos kor között azonban a sejtjeik elképesztő tempóban kezdenek energiát égetni. A fokozott metabolizmus 5 éves korig tart, és innentől lassan mérséklődni kezd. Az anyagcsere szintje 20 éves kor körül stabilizálódik, és innentől 60 éves korig nagyjából egy szinten marad. Ettől kezdve ismét csökkenés indul meg, és 90 éves korra a 60 éves szinthez képest 26 százalékkal kisebb lesz a napi energiahasználat.
A vizsgálatból más érdekességek is kiderültek, például hogy a terhes nők esetében az anyagcsere sebessége összességében nem nő: a kalóriabevitel és az energiahasználat testsúlyarányosan állandó marad. Ugyanez áll a mindig éhes tinédzserekre is. Amikor a gyerekek serdülőkorba lépnek, hirtelen többet kezdenek enni, a 30-as, 40-es éveinkben pedig mintha lelassulnánk, majd a nők a menopauzával úgy érzik, hogy tovább lassulnak, mondja Pontzer. De ez az anyagcsere sebességében nem látszódik, a hormonok szintje, a stressz, a betegségek, a növekedés és az aktivitási szint viszont tényleg változik, és ezek befolyásolják az étvágyat, az energikusságot, valamint a testsúly alakulását.
Pontzer teóriája szerint a kisgyerekek anyagcseréje az agyban és más szervekben bekövetkező radikális változások miatt gyorsul fel annyira, és az idősebbekben a szervek zsugorodása miatt esik vissza. Egy 2014-es vizsgálat szerint a kisgyerekekben a napi energiamennyiség 43 százaléka az agyra fordítódik. Mindez a kutatók szerint közegészségügyi szempontból is érdekes lehet, hiszen komolyan befolyásolhatja annak megítélését, hogy a gyerekeknek, a terhes nőknek és az időseknek mennyi kalóriára és mekkora gyógyszeradagokra van ténylegesen szükségük.
