A 6478 Gault katalógusjelű égitestet 1988-ban fedezték fel a szakértők a Kisbolygóövben, és az ezt követő első pár évtizedben úgy tűnt, hogy semmi különös nincs rajta. Tavaly decemberben azonban ez megváltozott, a 4 kilométeres objektum ugyanis hirtelen csóvákat növesztett, jelezve, hogy aktívvá vált. A két porcsóva révén az aszteroida több tízmillió tonna port kezdett az űrbe eregetni, és míg ez a fajta anyagvesztés az üstökösökre kifejezetten jellemző, kisbolygóknál eddig csak nagyon ritkán figyelték meg.
Ahogy aztán a kutatók a felfedezés után tovább vizsgálták az égitestet, egyszer csak azt vették észre, hogy az a közeli infravörös tartományban színt váltott: vörösről kékké vált. Ez az első alkalom, hogy ezt a fajta változást egy aszteroida esetében valós időben sikerült megfigyelni. A színváltás hátterében az állhat, hogy az égitest elveszítette eredeti, vöröses felszíni porrétegét, és alatta friss, kékes rétegek tárultak fel, mondja Michael Marsset, az MIT kutatója, a felfedezést tevő csoport egyik tagja.
A szakértők azt is megerősítették, hogy a kisbolygó sziklás anyagú, így bár csóvái hasonlítanak az üstökösökére, teljesen más mechanizmus révén képződnek, mint az utóbbiak, amelyek jég és por keverékéből állnak össze. Az üstökösök általában a Naprendszer távoli, hideg vidékeiről származnak, és akkor válnak aktívvá, ha közelebb kerülnek a Naphoz, és így annak melege nyomán felszínükön a jég szublimálni kezd. Ennek során port is magával visz, jellegzetes por- illetve gázcsóvát alakítva ki. A 6478 Gault viszont egy száraz, sziklás égitest, így valószínűleg valamilyen másfajta aktív mechanizmus generálja a csóvákat.
Ami a színváltást illeti, a kutatók elmondásuk szerint még sosem tapasztaltak ennyire gyors változást egy ilyen égitest esetében. Ahogy már említettük, a szín megváltozásának hátterében az állhat, hogy a Nap sugarai által az elmúlt évmilliók során vörössé változtatott felső porréteg elszökött az űrbe, egy érintetlen, még nem besugárzott réteget tárva fel, amely a közeli infravörös tartományban kéknek tűnik.
Az eltűnt porréteg a kutatók szerint nagyon vékony, lehetett, valószínűleg csak egy-két porszem vastagságú, a folyamat mégis teljesen átrajzolta az aszteroida képét. És hogy miért vetett le magáról az égitest a porréteget? A kutatók szerint a legvalószínűbb, hogy emögött és az üstökösszerű viselkedés mögött is az objektum tengelyforgása áll. Az aszteroida annyira gyorsan foroghat, hogy egyszerűen leveti magáról a port.
Ehhez nagyjából 2 órás forgásidőre van szükség, amiért vélhetően a Nap felel. A Kisbolygóöv égitestjeinek egy kis része forog hasonló gyorsasággal, aminek hátterében a szakértők szerint a Jarkovszkij-hatás áll. A hatás az égitestek egyenetlen felmelegedésének és hősugárzásának következménye: a Nap sugarai mindig csak az aszteroida egyik felét világítják meg, és ennek a sugárzásnak egy kis része nem verődik vissza, hanem egyrészt hőként, másrészt lendületként bocsátódik ki újra. Ezen apró erők hatására az égitest pedig egyre gyorsabban forog.
A Jarkovszkij-hatást már több aszteroidán is megfigyelték a kutatók, ahhoz azonban, hogy a 6478 Gault kapcsán is megerősítést nyerjen, hogy ez van a háttérben, meg kell állapítani a forgási sebességet, ami viszont a méretes porcsóvák jelenlétében nem lesz egyszerű feladat. De a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján valóban az tűnik a leglogikusabb magyarázatnak, hogy az égitest mostanra érte el azt a kritikus sebességet, amikor a felszínéről elkezdett elszökni a por.
