A kompressziós terápia jól bevált módszer minden olyan állapot kezelésére, amikor a beteg vénái nehezen pumpálják vissza a lábakból a vért a törzs felé. A fáslik és speciális harisnyák segítenek összenyomni ezeket az ereket, ösztönözve a vér áramlását. Arra azonban jelenleg még nincs mód, hogy ellenőrizzük, optimális szorosságú-e a lábra tekert vagy arra felhúzott anyag, márpedig ez kulcsfontosságú a kezelés sikere szempontjából.

Ez azonban most megváltozhat, az MIT szakértői ugyanis olyan rugalmas szálakat hoztak létre, amelyek a textilekbe beleszőve színváltással jelzik azok nyúlásának fokát. Ebből pedig a fáslit felhelyező egy színtáblázat révén meg tudja állapítani, hogy megfelelő nyomás esik-e a lábra, vagy szorosabbra, netán lazábbra kell tekerni az anyagcsíkot.

A szálak áttetsző, nagyon vékony gumilapok palacsintaszerű felcsavarásával készülnek, és készen tized olyan vastagok, mint egy emberi hajszál. Egy szál így több rétegnyi, pár száz nanométer vastag anyagból épül fel. A szálakra eső fényből más-más hullámhosszak erősödnek fel attól függően, hogy éppen milyen vastagok, a különböző rétegekről visszaverődő fénysugarak ugyanis vastagságuktól függő eredménnyel interferálnak egymással. A szálak tehát strukturális színekkel rendelkeznek, vagyis nincs bennük festékanyag, pusztán szerkezetüknek köszönhetően mégis élénk színeket produkálnak.

A fejlesztés nagy előnye más hasonló próbálkozásokkal szemben, hogy a szálak olcsó anyagokból készülnek, bár gyártásuk egyelőre elég macerás és drága. A szakértők a gyártás során ugyanakkor azt is szabályozni tudják, hogy milyen színről milyenre váltson a kész anyag a nyúlás során. Így például lehetséges olyan szálakat gyártani, amelyek vörös színnel jelzik, ha túl szoros a fásli a lábon, és mondjuk zölddel, amikor éppen megfelelően van rátekerve.

A szakértők egy kereskedelmi forgalomban kapható fáslira erősítve tesztelték a szálak működését, és a vizsgálatok alapján azok segítségével nagyon könnyű optimálisan felhelyezni a kompressziós kötést. A fejlesztők most azon dolgoznak, hogyan tudnának a néhány centiméteres szálak helyett több méteres, vagy akár több kilométeres darabokat előállítani. Ha ezt meg lehetne valósítani az egész technológia rendkívül olcsóvá válhatna, és a szálak másutt, például a sportruházatokban is használhatók lehetnének, hiszen színváltással jelezni tudnák például, ha egy izom túl nagy terhelést kap.