Hallottál már a Shoot em’ up, avagy a SHMUP stílusról? Ezek azok a játékok, amik általában rengeteg robbanó, villogó, mozgó és repkedő elemekkel operálnak, nekünk játékosoknak pedig az a célunk, hogy a káosz közepette miközben életben maradunk, le is győzzük az ellenfeleinket. Egy korábbi, már letűnt korszak népszerű játékstílusa, ami a mai FPS, MOBA, RPG és egyéb játékstílusok mellett már nem tud labdába rúgni. Van rajongó tábora a stílusnak, ez kétségtelen, de (talán) sose lesznek már ezek a fajta játékok olyan sikeresek, mint egykoron... Mondhatnám ezt is, de itt van nekünk a Vampire Survivors és a klónjai, amik fordított bullet hell játékmenetükkel tavaly igencsak trendivé tették a stílus ezen furcsa változatát. 

Visszatérve a SHMUP játékokra, bár van arról vita, hogy melyik volt a legelső videojáték, sokan a Spacewar!-t tekintik az első teljes értékű videojátéknak, ami az MIT egyetemen született meg még 1962-ben. Ez a játék pedig a legelső Shoot em’ up játék is egyben, hiszen két játékosnak űrhajókkal kellett harcolni a győzelemért. 

Innentől kezdve pedig elszabadult a stílus, hiszen a játéktermekben, majd később az otthoni masinákon is remekül futottak ezek a játékok. A Galaga, Gradius, a 1943: The Battle of Midway, a Contra, a Metal Slug, a magyar Sine Mora, Touhou de még a Cuphead is ebbe a régi fajta videojáték családba tartozik. Igazából a mai napig találhatunk új SHMUP játékokat, de biztosan nem jelenik meg annyi belőlük, mint a live service címnek készülő, online pénznyelde játékokból. 

Mai tesztünk alanya, a CYGNI: All Guns Blazing a klasszikus űrhajós, függőlegesen mozgó SHMUP játék stílust eleveníti fel, ám mindezt rendkívül látványos grafikával teszi. Nézzük meg, hogy mire számíthatunk a játéktól, amit a Keel World gondozásában a Konami hozott el számunkra. 

A játék története szerint, egyik napról a másikra az emberiség támadás alá kerül, méghozzá egy eddig alvó, mára letűnt biomechanikai civilizáció által. A támadás során az idegen erők hatalmas sereggel pusztítanak, a feladatunk pedig az, hogy pilótaként megállítsuk az inváziót. 

Ami a játékot illeti, azonnal bele is ugrunk a villogó és robbanó pusztulatba, hogy aztán pár másodperc múlva a Game Over feliratot bámuljuk, majd realizáljuk, hogy amúgy nincs checkpoint a játékban. 

A CYGNI ugyanis komolyan gondolta, hogy a SHMUP műfajt fogja képviselni, ugyanis rögtön az első indításnál tudtodra adja, hogy ez kisapám nem egy Minecraft vagy Farm Simulator, itt bizony minden másodpercben észnél kell lenned, különben atomjaidra hullasz.  

A Tutorial segít egyedül azon, hogy kicsit át is lássuk, miről van szó. A játék mechanikáját tekintve van egy űrhajónk, ami vízszintes és függőleges mozgásra képes. A pályán az ellenfelek általában szemből érkeznek, így a fegyvereink is alapértelmezetten magunk elé néznek, de mivel ilyen vadász űrhajót irányítunk, ezért az alattunk lévő területeket is bombázhatjuk.  

Az oktató mód során hamar megtanuljuk használni az irányítást, a több szögben használható fegyvereinket, a célzó rendszert, és nem mellesleg a pajzs/fegyver energia kezelését is.

A CYGNI játékmenete során ugyanis az energia menedzsment a kulcs játékmechanika. A pályán a leszedett ellenfelek 3 szög alakú pajzsenergiát dobhatnak, amiket felvéve erősíthetjük a hajónk védelmét, illetve, ha akarjuk, ezt az energiát átcsoportosíthatjuk a fegyverekre is. Az energia kis virtuális hudként látható a hajónk körül, a sávokra osztott energiát pedig darabonként oszthatjuk fel a pajzs és a fegyver között. Amennyiben rakétát használunk, az egy energiaszintbe fog kerülni nekünk a fegyver energiából. Ugyanígy fogy az energiánk, amennyibe mi kapunk találatot, ilyenkor ugyanis a pajzsunk kezd egyre vékonyabbá válni.  

Ennek a mechanikának a tudatában érdemes tehát nekivágni a játéknak, ami piszkosul nehéz lett, legalábbis normál vagy a fölötti szinten, amennyiben a gyári hajóval ugrunk neki a küldetésnek. 

Aki nem játszott még ilyen jellegű játékkal, el se tudom képzelni, hogy mennyi idő kellhet neki, hogy felfogja mi történik és eljusson az első pálya 3. boss harcáig ezen a fokozaton. Erre a játékstílusra jellemző, hogy nehéz, az, hogy elvérzel alapértelmezett felállás, de azért számítottam volna arra, hogy van pár ellenőrzőpont a pályán, ahonnan folytatni lehet baj esetén. De nem, nincs semmi ilyen, ez pedig akkor fájt a leginkább, amikor normál fokozaton, sokadik próbálkozásra végre eljutottam az első pálya utolsó boss csatájáig, majd megpusztultam, és kezdhettem elölről mindent. Ekkor volt az, hogy jól van, akkor most szépen átváltok könnyű fokozatra. 

A játék könnyű fokozaton kezelhetőbb, érezhetően sokkal könnyebb, de még így is okozhat húzós perceket. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak a könnyű szint is vért izzasztó lesz, mivel egyáltalán nem adja ingyen a győzelmet a játék, ezen a szinten is meg kell dolgozni érte. 

Ha sikeresen végig vittünk egy szintet, akkor a játék megmutatja, mennyi pontot gyűjtöttünk az adott végigjátszás alatt. Az időnk ezután felkerül egy ranglistára, ahol pedig összevethetjük a teljesítményünket más játékosokkal is. Minden nehézségi fokozatnak külön ranglistája van, ebből pedig könnyen kikövetkeztethető, hogy a fejlesztők szerették volna, hogy újra és újra nekiugorjunk a kihívásoknak. 

A játék ugyanis közel két óra alatt kijátszható, nem egy hosszú cím, ám ahhoz, hogy minden nehézségi fokozaton végig tudjunk menni, muszáj visszatérnünk a korábbi küldetésekhez.  

Ahhoz, hogy nagyobb eséllyel tudjuk bevállalni a nehezebb szinteket, a hajónk fejleszthető. Lehetőségünk van többféle harci profilt létrehozni, amik között egyetlen gombnyomással válthatunk harc közben, ezeken a profilokon pedig többféle fegyvert is beállíthatunk. Minél többet játszunk, annál több elosztható pontot szerzünk, amivel fejlődik az űrhajónk. A játék szinte semmit nem mond erről nekünk, mindent magunknak kell kitapasztalnunk, hogy mi mire jó, és hogyan kell különböző mintákat létrehozni a fegyverek lövedékéből.  

Fontos, hogy a fejlődést jól találjuk el, mert a játék közben nincsenek felszedhető „Power Up” elemek, szóval amilyen felszereléssel elindulunk, az a pálya végéig fog szolgálni minket. 

A CYGNI-ben lehetőség van a kooperációs játékra is, de ez csak neten a Steam Remote Play Together vagy más játékmegosztó szolgáltatással működik, ugyanis csak helyi többjátékos mód támogatást kapunk. A második játékos kizárólag a koop meccsekbe tud becsatlakozni, ilyenkor mindenki ugyanazt a képernyőt nézi, csak együtt harcolunk. Külön üdvözölendő, hogy a második játékos az első játékostól eltérő fegyverrel is bemehet a csatába. 

Nem tudom, hogy van-e még egy ilyen gyönyörű SHMUP játék a piacon, de meglepődnék, ha igen. Persze itt most nem a pixelgrafikás játékokat próbálom leértékelni, hanem úgy összességében ilyen mozgalmas és látványos játékot még nem láttam ebben a stílusban. 

A játéknak megvan az a monumentális érzete, amivel érezhetően minket egy apró kis repülőnek állít be a veszélyekkel teli világban. Érzésre amúgy eléggé az Armored Core VI feeling kapott el, annyira folyamatos és szép a világ, amit elénk prezentál, hogy simán tudom érzésre ahhoz a játékhoz hasonlítani. 

A robbanások, a lézer sugarak, a bombák, az akadályok, a tereptárgyak, az ellenséges biomech egységek, az épületek, de úgy minden összességében csodásan néz ki, de ez a gameplay videókból is könnyedén megállapítható. 

Az összes pálya láthatóan egy-egy történetet mesélnek el, az elejétől a végéig haladva láthatjuk a csatatér változását a harcok során. A kiválóan kinéző tereptárgyaknak van szerepük a játékmenetben is, hiszen nem csak látványelemként, de játékmenetet befolyásoló funkcióként is szolgálnak, amit kerülgetni kell.  

A játék zenéje szintén magas minőségű, rendesen hozzáad az élményhez ez a fajta szimfonikus szerű muzsika. A zenét láthatóan a jelenetekhez írták, így ahogyan haladunk előre a pályán, úgy változik meg a pályaelemekkel együtt a zene hangulata is. 

A CYGNI: All Guns Blazing tehát egy jól sikerült játék, bár kétlem, hogy a túl sok mindenkit tudna megfogni azok közül, akik idegenkednek a stílustól. A sok robbanás és látványos effekt vélhetően a fiatalabbak figyelmét is felkeltheti, ám a történelmi időkre visszanyúló játékmenete már nem biztos, hogy ennyire csábító. 

A műfajában azonban egy jól sikerült cím, reméljük a legnagyobb SHMUP stílus rajongók is így érzik majd. 

A játék PC-re, Xbox Series-re és PlayStation 5-re jelent meg. 

A tesztkódot a CENEGA Hungary Kft biztosította.