A CERN óriási jelentőségű szemináriumával kezdődött meg a Nemzetközi Nagyenergiájú Fizikai Konferencia. Az ICHEP2012-nek idén Melbourne ad otthont, és a helyszínen egybegyűltek élő adásban követhették a svájci részecskekutató intézet munkatársainak tájékoztatóját az ATLAS- és a CMS-kísérletek 2012-es előzetes eredményeiről. A beszámolókat óriási várakozás előzte meg, hetek óta rebesgették, hogy a Higgs-bozon felfedezését fogja bejelenteni a CERN, tegnap pedig olyan belső információk szivárogtak ki a mai szemináriummal kapcsolatban, amelyek kétséget sem hagytak afelől, hogy szerda délelőtt történelmi pillanatoknak leszünk szemtanúi. És valóban így lett.

Elsőként Joe Incandela számolt be a CMS legfrissebb eredményeiről, őt pedig Fabiola Gianotti követte, aki a másik detektor, az ATLAS legújabb felfedezéseit vázolta. Minkét esetben arról számoltak be a kutatók, hogy egy új részecskét figyeltek meg a 125‒126 GeV-os tömegrégióban. Az eredmények végső kombinált szigmája mindkét esetben elérte az 5-öt, vagyis 99,99994267 százalékos bizonyosságú a felfedezés, ami a részecskefizikában gyakorlatilag a „biztos” alsó határának számít. Egy új felfedezést akkor tekintenek igazoltnak, ha az eredmények elérték ezt a bizonyossági szintet, és legalább két független műszeren sikerül azokat prezentálni. (A Fermilab hétfőn kiadott eredményei szintén megerősítik a részecske észlelését, de a Tevatron mérései nem érték el a kritikus bizonyossági szintet.)

Az új részecskéről egyelőre annyit lehet tudni, hogy tömege 125,3 ± 0,6 GeV, két fotonra bomlik, és az eddig észlelt legnagyobb tömegű bozon, amely tehát gyanúsan abba a mérettartományba esik, ahová a legendás Higgs-bozont várják. A CERN-nél egyelőre azt senki nem mondta ki, hogy valóban a Higgs-bozont találták-e meg, mivel az csak az elkövetkező kutatások során fog kiderülni, hogy milyen egyéb tulajdonságokkal bír az új részecske, és valóban ellátja-e mindazon feladatokat, amelyek a standard modellben a Higgsre jutnak. Az is elképzelhető, hogy egy egészen új, eddig elméleti szinten sem feltételezett részecskéről van szó, bár a szakértők azért abban egyetértenek, hogy az esélyek erősen amellett szólnak, hogy a Higgs bozont sikerült megtalálni.

A bejelentések végén Rolf Dieter-Heuer, a CERN főigazgatója annyit mondott: „Szerintem megtaláltuk! Önök hogy gondolják?” Azt ezt követő hangos ováció elég pontosan visszaadja a szakma véleményét az eredményekről. Még árulkodóbb volt talán az a pillanat, amikor Gianotti előadása során előtűnt az a dia, amelyen ‒ a délelőtt során már másodszor ‒ felbukkant a várva várt 5 szigmás érték. Az előadó alig tudta folytatni mondandóját a teremben spontán kibontakozó örömünneptől.

A prezentáción ott volt a részecske névadója, a könnyekig meghatott Peter Higgs is, aki saját bevallása szerint sosem gondolta volna, hogy még életében sor kerülhet a felfedezésre. Higgs 1964-ben jósolta meg a részecske létezését. A standard modell egy mindenütt jelenlevő kvantummezőt feltételez, amely felelős a részecskék tömegéért, ezt nevezik Higgs-térnek. Az ebben megtalálható Higgs-bozon szolgáltatja a legegyszerűbb magyarázatot arra, hogy a korai világegyetemben miként sérült a gyenge kölcsönhatás szimmetriája, és miként nyertek tömeget a részecskék.

Ennek könnyebb megértésében sokat segíthet az alul látható ábra. 1993-ban William Waldegrave, Nagy-Britannia akkori tudományokért felelős minisztere egy üveg pezsgőt ajánlott fel annak, aki közérthető magyarázatot ad a Higgs-bozon jelentőségére. A szerencsés nyertes egy David J. Miller nevű fizikus pár bekezdéses szövege lett, amelyet később képi formában is közreadtak.

A CERN kutatói hangsúlyozták, hogy egyelőre csak előzetes eredményekről van szó, és még sokat kell dolgozni ahhoz, hogy publikálni lehessen ezeket. Az új részecske felfedezésének ténye kétségtelen, de ez csak a kezdet: a következő fázisban minél többet szeretnének megtudni az új bozonról, és annak tulajdonságairól.