Valószínűleg a PC-s közönségnek és úgy általában a gamereknek nem kell bemutatni a Razert, mely annak idején a piac első gamer egereként aposztrofált görgős modelljével, egy mára virágzó kategóriát indított el és számos új, de mára szintén neves vállalat létrejöttéhez is hozzájárult. Napjainkban nagyjából minden létező perifériából találunk a gyártó kínálatában és nem egy sorozatuk tart a sokadik iterációjánál. Kvázi belépő szinttől a felsőbb szegmensekig bőséges a választék, melyet az egyedi stílusjegyeiről már messziről felismerhetünk, már ha nem az ikonikusabb formavilágú termékek utánzataival találkozunk, amiből szintén akad szép számmal.

Most viszont egy eredeti és viszonylag új termékükkel ismerkedhettem meg közelebbről, így a legutóbbi barátkozásomat a Razer DeathAdder V3 Pro egérrel ezúttal egy fejhallgató tesztje követheti, ráadásul pont a RAZER fülesek élvonalából. Ahogy az lenni szokott, a cég esetében is az egér, billentyűzet és fejhallgató hármasa alkotja a paletta gerincét, ezzel pedig a második kategóriát ki is pipálhatom. Igaz, a Kraken V4 Wireless nem teljesen friss kiadás, hiszen nagyjából egy évvel ezelőtt kezdődött meg a forgalmazása, de így karácsony előtt még legalább belefért a 2025-ös keretbe.

Kár lenne tagadni, hogy a Razerhez hasonló gyártók elsősorban az egységes dizájnra és esztétikai stílusra építve a fiatalabb közönséget, illetve azok szüleit igyekeznek megszólítani. Ezzel alapvetően nem is lenne semmi gond, ám sokszor a végtelen marketinghadjárat hajlamos elfedni a termékekkel kapcsolatos negatív visszajelzéseket, miszerint több terméksorozatukra is jellemző volt az idő előtti kopás, meghibásodás. A serpenyő másik oldalán ugyanakkor ott vannak a nagyszerű játékélményt biztosító perifériák, melyek generációkat segítettek hozzá feledhetetlen pillanatokhoz. A Kraken V4 ráadásul az ára alapján egy erős, felső-középkategóriás termék, lássuk hát, hogy ezúttal meg tudja-e szolgálni a vásárlói bizalmat.

Unboxing 

Ahogy említettem, a Razer a kifejezetten felismerhető dizájnelemekkel dolgozó cégek egyike, a háromfejű kígyó és az élénk méregzöld szín összetéveszthetetlen kombináció, ráadásul a csomagolás is kifejezetten igényes benyomást kelt, ahogy azt már az egerük kapcsán is megfigyelhető volt. A fekete háttérből fényes nyomattal elkülönülő termékfotó korrektül közli, hogy miféle eszközre számíthatunk, a box hátoldala pedig lényegében az összes fontos információt közli és még robbantot ábrával is illusztrálja, hogy itt a gamer stílusjegyek nem a jó hangzás hiányát igyekeznek palástolni.

A selymes tapintású akasztófülbe kapaszkodva előhúzzuk a régimódi barna kartonra emlékeztető masszív tárolót, melynek csapóajtaját felhajtva mindenféle további tasak és egyéb nélkül elénk tárul a habszivacs bélésbe ágyazott fejhallgató. A doboz közepébe mélyesztve a Type-C dongle-t láthatjuk, minden más egy szinttel lejjebb található. Kifejezetten tetszik a két beépített tárolórekesz, sokkal jobb, mintha béna kartondobozkákból kéne előhalászni a kábeleket, más gyártó is élhetne ezzel a megoldással.

A minden más pedig lényegében egy Type-C fejes töltőkábel sima A-s kezdettel, továbbá még egy hosszabbító- és egyben adapterkábel, mellyel pótolható a hangforrásról esetlegesen hiányzó USB-C csatlakozó. Egy kis fekete borítékban még egy kellemesen prémium hangulatú használati útmutatót is kapunk, szintén fekete keménypapírból, ami azért az előismeretek nélkül érkező csomagbontogatóknak is jelezheti, hogy nem alsó polcos terméket fog a kezében.

A tálalás tehát kifejezetten igényes, a Razer stílusvilág itt mindenképp működik, ahogy a mellékelt vezetékek és a dongle is kifejezetten jó minőségű mellékletek, a vezetékek esetében szokásosan merev, de strapabíró kialakítással és műszövet bevonattal. A csatlakozófejeken mindenhol RAZER vésések jelzik, hogy nem csak behajigáltak valamit a dobozba, hiszen még szépen illeszkedő kupak is jutott mindegyikre. Valószínűleg nem csak külsőre tetszetősök, de a tartósságuk is rendben lesz.

Persze az anyagminőség elbírálását aligha a vezetékek fogják eldönteni. Hogy gyorsan letudjam az ízlés kérdését, nehéz lenne tagadnom, hogy a Razer termékei kevés kivétellel sosem voltak számomra különösebben vonzók. Legalábbis a megjelenésük és a többé-kevésbé egységes, de legalábbis hasonló dizájnjuk valahogy bennem mindig valami fura, bóvliszerű érzetet keltett, szemben mondjuk az utóbbi évek SteelSeries termékeivel, amelyeknél többnyire ízléses, megnyerő megjelenésű darabokkal találkoztam.

Ezzel szemben a Razer imádja a pontszerű rácsozatot a fejhallgatóin, középen a fényes felülettel beágyazott – sokszor, ahogyan itt is, RGB-t rejtő – kígyós emblémával, amitől furcsa retró érzése lesz az embernek. No de nem a vintage korú prémium japán elektronika, inkább a piacos műanyag bóvlik és a filléres, kínai replikák világát juttatja eszembe, ami valljuk be, nem a legjobb asszociáció. A makacsul visszatérő, védjegyszerű stílusjegyek megítélése persze valószínűleg teljesen szubjektív dolog és nem is feltétlenül jelent semmit a termék egyéb kvalitásaira vonatkozóan. 

Dizájn és minőség 

Szóval ezt kipipálva meg is kezdtem a közelebbi vizsgálatot, ami azért alaposan árnyalja a képet. Bár továbbra sem a minimalista stúdiólakások dizájnfejhallgatóira kell gondolni, azért az árkategóriához igenis társulnak pozitív tulajdonságok, ez valójában egy nagyon is igényesen kialakított termék, bár az egészen aprócska USB-C donglenek elfelejtettek tárolórekeszt biztosítani, ami nagy kár, mert tényleg aprócska és könnyen elveszhet. A terméken minden műanyag ugyan, viszont jó minőségűnek tűnik, ahogy a kidolgozásra is kellő figyelmet fordítottak. Semmi váratlan flancolás, de minden forma és él aprólékos, az illesztések patentek, ráadásul nem nyikorog, nem recseg, bóvliról tehát szó sincs.

Meg aztán a műanyag dominanciáját az is indokolhatja, hogy wireless termék révén ez súlyosabb lesz az átlagos, vezetékes megoldásoknál, szóval valószínűleg a fém elemekkel való flancolás csak hizlalta volna az amúgy sem pehelykönnyű versenyzőt. Mondjuk az is érdekes, hogy a maga plasztik valójában a V4 nagyjából 350 grammot nyom, míg a közelmúltban megjáratott Fractal Scape pl. a kellemesen igényes és tartós fém elemeivel együtt is beérte 338 grammal, ami szintén egy wireless fejhallgató.

A retró életérzést a kagylókból a fejpánt felé kunkorodó kábelek is tovább erősítik. Szerintem a kábel elvezetését érdemes lehet rejtve megoldani, elsősorban a madzagok védelme érdekében, de ez olyasmi, amivel máshol is találkozhatunk, inkább csak érdekesség. A csúsztatható pánt, illetve merevítő sín sajnos szintén műanyagnak tűnik és a kattógósan, fokozatokban állítható méret sem a legelegánsabb.

Ahogy a korrekt minősége ellenére is kissé üresen kopogó műanyagok sem keltik azt az extra prémium hatást, amit ebben az árkategóriában akár el is várhatunk, de ez talán szőrszálhasogatás és máshol is nagyon hasonló. Sajnos a fejpánt amúgy klassz megjelenésű és tapintású műbőr bevonatának sem tudok igazán örülni, mert ha látott már valaki használt Razer füleseket (vagy szinte bármilyen műbőrrel kezelt fülest), akkor tudhatja, hogy intenzívebb használat mellett bizony hamar fekete konfetti képződik belőle. Mindenesetre a RAZER feliratot szépen belevésték, ezzel is ragaszkodva az egységes dizájnhoz.

Esküszöm, hogy nem terveztem szétekézni szegény terméket, de a fejünkön pihenő szivacsot, illetve a fülpárnákat védő szövettel sem vagyok kibékülve. Ez már a Fractal fülesénél sem volt tökéletes és valahogy itt sem tudtam elájulni a választott textíliától, ami egy kicsit eltávolít a prémium érzettől. A méhkaptár szerkezetét idéző sűrű mintázat amúgy diszkrét, de az a helyzet, hogy a szimpla, egységes fekete talán még jobban állna neki, de ez már biztosan valami gyerekkori trauma lehet nálam, majd rákérdezek, ha egyszer eljutok terápiába. Maguk a fülpárnák amúgy kellemesen puha, memóriahabos szivacsnak tűnnek és találtam is olyan pozíciót, ahol lényegében teljesen felfalták a füleimet.

Bár azt hiszem nekem nincs különösebben hatalmas fejem, sőt, talán inkább keskeny, mint kerek, a Kraken V4-et mégis egy kissé szorosabbnak éreztem az ideálisnál. Az érzés a vele eltöltött napok alatt sem igazán változott, de valószínűleg ez egy jó ideig nem is lenne másként. Cserébe a tartása kifejezetten stabil és alapvetően a szorítóereje is vállalható, csak személy szerint nem ez a legkényelmesebb, amihez szerencsém volt.

A SteelSeries kétszer kétpontos, levehető (előbb utóbb magától leeső) támaszpántját mondjuk a pokolba kívánom, szóval összességében ez egy bevált és klasszikus dizájn, ami sokak számára biztosan tökéletesen kényelmes lesz, egy idő után én is hozzászoktam. Összességében a stabil, kiegyensúlyozott tartás dicséretes, a gyártó jól balanszírozott, hogy a végeredmény megfelelő legyen.

Masszív headsetről lévén szó, összehajtogatni nem lehet, de ez nem is jellemző a hasonló termékekre, a kagylókat viszont befordíthatjuk, így a pánt leeresztésével a fülest a nyakunkba akaszthatjuk, ami egy kicsit azért ráfeszült a szélesedő nyakamra. Vállalható mértékben, de azért, ha sokáig nem tervezem használni, inkább az asztalon hagynám. Amúgy a kagylók belseje is alapos párnázást kapott, viszont az L és R betűket a pólónyomatokhoz hasonló, vékony festék- vagy gumiréteggel vitték fel, amiből simán kinézem, hogy előbb-utóbb szintén lekophat, bár ez csak minimális esztétikai részlet lenne, ami nem különösebben mérvadó az összképet tekintve.

Gombok, csatlakozók és kimenetek vannak bőséggel, mindezt annak ellenére, hogy a Razer messziről integet az analóg Jack csatlakozónak, az ugyanis nem került a fülesre. Ezt a funkciót szerencsére a Type-C kiváltja, tehát szükség esetén nem maradunk vezetékes opció nélkül, amennyiben beérjük az USB-s közvetítéssel. A bal kagyló alsó szegélyét lényegében ki is tölti a mikrofon némítógombja, a lépcsőzetesen görgethető hangszabályzó kerék; a megkülönböztethetőség jegyében okosan érdes felületű bekapcsológomb; a fedetlenül hagyott árok az USB-C csatlakozóval, végül pedig a nem cserélhető, viszont flexibilis és a burkolatba tolható mikrofon.

A bekapcsológomb lehetne vagy fém, vagy valamivel határozottabb kialakítású és jobban definiált, mert ez a kissé lapos, a helyén lötyögős gomb nem a legjobb. Ráadásul amilyen lapos, olyan simán rátenyereltem többször is, ami ilyenkor leállította a médialejátszót. A mikrofon amúgy elképesztően könnyedén állítható, lényegében tetszőleges pozícióba hajtogathatjuk és azt tökéletesen tartja is. Ami fura, hogy a némítógomb lenyomására egy női hang kiabálva közölte velem, hogy épp be- vagy kikapcsoltam, ami feleslegesnek tűnik, mivel deaktiváláskor felizzik a mikrofon végébe épített vörös LED.

Kifejezetten tetszik a mikrofon megmunkálása, kezdve a szuper flexibilis csővel, a fém hatású burkolatával, illetve a szintén fémre emlékeztető popfilteres fejjel. Mondjuk az első visszatolás nem sikerült egy laza mozdulattal és a mikrofon végét is sikerült keresztbe fordítanom, így végül le kellett vennem a fejemről az egészet, hogy irányba állítsam és végre teljesen eltüntessem. Furcsa megoldás, lehetne ez a mozdulat is olyan rugalmas és stabil, mint maga a mikrofon, de ez néhány alkalom után biztosan nem okoz majd gondot.

A jobb kagylón kettő további gomb található, ezek közül a felső multifunkciós. Szimpla kattintással a hangprofilok közötti váltást teszi lehetővé, de ha kétszer nyomjuk le egymás után nagy ütemben, akkor a Bluetooth és a gyors rádiós kapcsolat között válthatunk. Szimultán tehát sajnos nem működnek, amiért szintén kár, cserébe a váltás nagyon gyorsan végbemegy.

Végül, de nem utolsó sorban nem feledkezhetek meg a beépített RGB-s megvilágításról, amelyek jó szokás szerint ezúttal is a kétoldali RAZER emblémáknál aktiválódnak. Az eszköz bekapcsolásakor felvillanó színek meglepően visszafogott fényerővel adtak magukról életjelet, pedig nem csak a kígyók villognak, a LED-ek a rácspontok mögött is ott vannak. Számomra kifejezetten pozitív lenne az enyhe fényerő is, mert láthatók, de mégsem csinálnak diszkót a szobából, de csak annyiról van szó, hogy alapbeállításon 25%-os erősséggel működött, tehát volt még benne kakaó.

Vigyázat, gyanús szoftver: Synapse

Nincs nagy gyártó saját szoftverpark nélkül, a Razer keretprogramjában például összesen nyolc, külön telepíthető alkalmazást látunk, ami nagyjából héttel több a kelleténél, de legyünk megengedők, legalább nem varrnak mindent a nyakunkba, amikor nekünk csak az egyiket lesz muszáj leszedni. Először is leszedtem ezt a 15 megás telepítőt, ám ez csak a szerverekhez való hozzáféréshez kell, tehát ez még leszed nekünk párszáz megabájtot, hogy aztán a telepítés végeztével, de még az indulás előtt lehúzzon további 80-80 megabájtot, hogy azokat még külön telepítgesse nekünk, mire hajlandó valóban elindulni. De tényleg hajlandó? Az adatmennyiség még hagyján, de ez a körülményesség és a tény, hogy vagy két másik szoftverét, komponensét rám akarta tukmálni az installer, nem sok jót sejtet a ránk váró élménnyel kapcsolatban.

A Synapse mintapéldája azon sokat ekézett segédalkalmazásoknak, melyek sokat foglalnak, de ami sokkal kellemetlenebb: alaposan beeszik magukat a rendszerbe, hogy még annál is több erőforrást vegyenek igénybe indokolatlanul. Indokolatlanul, mivel az utóbbi években több példa is akadt olyan megközelítésre, ahol a funkciók eléréséhez nem volt szükség ilyen agresszív bloatware programokra. Ráadásul, amikor már azt hittem, hogy percek óta végzett a telepítéssel, kiderült, hogy továbbra sem érdemes nagyon nekilendülni a dolognak, mert egyszer csak feldobott egy ablakot, hogy az eszközöm megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen lesz a rendszer újraindítása. Már azelőtt felhúzott, hogy bármi érdemlegeset kezdhettem volna vele.

Ha valami nem Plug & Play, akkor ez biztosan nem, sőt, számos hasonló termék van a piacon, mely bár több funkcióval is rendelkezik, nem követel meg hasonló csinnadrattát és a Windows teleszemetelését. Ehhez még hozzá tartozik az is, hogy a rendszerbeállítások mélyébe szoros krakencsápokként bemászó programok hajlamosak felborítani a megszokott egyensúlyt és összekuszálhatja a drivereket, így például a hangszoftverekkel dolgozóknak megkeserítheti az életét, amit csak a nehézkesen felrakott app kigyomlálásával lehet helyrehozni.

Summa summarum, méretes fekete pont a Razernek, amiért kényelmes és egyszerű beüzemelés helyett a nyakunkba varnak egy túlbonyolított és vélhetően felesleges mértékben adathalász szoftvert, miközben számos egyszerűbb és kímélőbb alternatíva jelzi ennek szükségtelenségét. Márpedig, ha nekünk nincs erre szükségünk, akkor valószínűleg a cégnek van és nekem a felhasználói élmény javítása egy elég régen elfáradt magyarázat.

A Synapse megnyitása után kétféle érzésünk lehet. Nahát, itt aztán jó sok minden áll a rendelkezésünkre, ez a Razer aztán alaposan odatette magát. Mondjuk én nem ezt éreztem, inkább arra gondoltam, hogy miért kell ennyire komplikálni valamit, amit jó eséllyel nagy számban vásárolnak fiatalok, akik elsősorban tiszta hangot, precíz térhangzást és alacsony válaszidőt várnak a wireless eszközüktől. Aztán ha veszünk egy nagy levegőt, kiderül, hogy valójában egy-két fontos részt használunk majd, hacsak nem kezdünk vad makrószerkesztésbe.

Funkcionalitás 

Amennyiben sikerül eljutni a Synapse kezelőfelületéhez, első alkalommal kis tutorial ablakok segítettek eligazodni, illetve konkrét eligazítást is indíthatunk, ha nem bíznánk saját értelmezőkészségünkben. A Dashbord görgethető kezdőlapja számos – többé, de inkább kevésbé hasznos elemet rejt, de lényegében a Devices fülre érdemes koncentrálnunk, ami alatt felsorakoznak a RAZER eszközeink, amennyiben egynél több van belőlük. Nálam csak az új Kraken árválkodott, a kis widget jobb felső sarkában leolvasható az akku töltöttségi szintje és rákattintva érhetők el a részletes beállítások.

Ez a modell amúgy lényegében az összes aktuális játékkonzollal kompatibilis, csak az Xbox maradt le a listáról valamiért, míg a Nintendo Switch, a Steam Deck vagy a Sony PlayStation ráfértek a támogatási listára. A legtöbbet azonban nagy valószínűséggel továbbra is PC-n hozhatjuk ki belőle, ami elsősorban a segédszoftver hiányából fakad a többi rendszeren.

Hangminőség 

Ahol a Kraken V4 igazán fényes, az szerencsére nem az RGB, hanem a hangzás, melyet elsősorban a korábban is alkalmazott, 40 mm-es TriForce meghajtóknak köszönhet, melyek a V4 esetében titánbevonatú membránokkal rendelkeznek. A hangtér már első hallomásra is részletekben gazdag volt, aminél kellemesebb meglepetést, illetve pozitívabb csalódást nem is kaphattam ettől az eszköztől. A jó hangzás márpedig sok kisebb-nagyobb hiányosságot ki tud egyensúlyozni, márpedig a Kraken V4 azért alapvetően is egy jól sikerült darab, tehát ez erősen pozitív irányba billenti azt a bizonyos mérleget.

A V4 kiegyensúlyozott, mégis élettel teli megszólalása kellemes élmény, ráadásul az amúgy vegyes megítélésű szoftver enged minket játszani a hangszínszabályzóval is. Tíz frekvenciasáv 31 Hz-től 16 KHz-ig, illetve felfelé és lefelé is 12 dB-es tartományban, ami nem bőséges, de azért elegendő. Ez egy gamer termék esetében kellően részletes finomhangolási lehetőségeket biztosít, így az alapból is jó hangélményt mindenki az egyedi hallásához igazíthatja.

Feltűnt azonban, hogy a korábbi évekre jellemző, basszussal terhelt hangkép helyét átvette a visszafogottabb, szellősebb alapkarakter, mely ahogy a Fractal Scape esetében, úgy a Kraken V4-nél is meghatározza a termék alaphangzását, így aki nem szokott hozzá ehhez, a magasak kifejezetten élesnek tűnhetnek, a Sub Bass tartomány pedig mintha kissé szegényesebb lenne a kelleténél. A szoftverben persze ezt valamelyest az ízlésünkhöz pofozhatjuk, továbbá a játékokhoz és alkalmazásokhoz egyedi profilokat rendelhetünk, tehát a mozgásterünk a hangtérhez hasonlóan kellően tágas.

A részletek megjelenítése, elkülönítése kifejezetten jó élmény. A különböző játékok eltérő hangkeveréssel és karakterisztikával érkeznek, van, ahol a mélyek dominálnak, rengeteg robbanással és dübörgéssel, míg máshol a környezeti zajok apró részletei vagy az igényes párbeszédek kapják a főszerepet. A V4 ezen a téren is meggyőző volt, úgy éreztem, hogy a legtöbb esetben megfelelően adja át, amit a játék alkotói megálmodtak, így a KRAKEN dicséretet érdemel, amiért ennyire odatette magát. Volt idő, amikor csak legyintettünk, ha egy gamer eszközt az sSport játékokban fontos tájékozódáson kívül egyéb tekintetben is komolyan próbáltunk venni. Stúdióreferenciának azért túlzás lenne nevezni, de a fejlődés érezhető és örömteli.

Sokaknak érdekes lehet még a THX Spatial Audio, ami lényegében a 3D-s térhangzást, surroundot mímel nekünk. Ez egykoron meglehetősen parasztvakítós funkció volt, azonban mára, főleg az AI terjedésével sokkal ügyesebb, élvezhetőbb funkció lett. Én általában mindig találtam benne valamit, amit nem tudott kellő pontossággal megjeleníteni vagy egyes hangok ereje a többi rovására ment, ami számomra inkább zavaró, mintsem emelné az élményt. Esetünkben a V4 egészen jól teljesít, a hangzás tehát nem csak sima sztereóban említésre méltó. Ráadásul egyes játékok kifejezett THX támogatással is bírnak, mint pl. a CS 2 is, bár nekem továbbra sem lesz a kedvenc funkcióm, valószínűleg régimódi vagyok.

A mikrofon is megérdemli a dicséretet, ugyanis kategóriáján belül kifejezetten korrekt részletességgel és tisztasággal közvetíti a hangunkat, a beépített zajszűrésnek, illetve a popfilternek köszönhetően mindezt ráadásul elhanyagolható külső szajszennyezés mellett teszi. Míg a kagylók sajnos nem rendelkeznek ilyen funkcióval, a vonal másik végén lévőknek legalább nem kell megküzdeniük a nálunk dübörgő háztartási gépekkel, vagy a szomszédnál zajló felújítás hangzavarával. Egy jó beépített mikrofon mindig öröm, a RAZER tehát ügyesen koncentrálta az erőforrásait az igazán lényeges kvalitásokra. 

Üzemidő 

Amennyiben élveznénk a környezetünket sejtelmes színekkel megfestő RGB-s funkciót, nagyjából 30-35 órát préselhetünk ki az eszközből, ami már önmagában sem lenne rossz. Ha azonban túlélőmódba váltunk és szürkeségre kárhoztatjuk a szobát, a világítás lekapcsolásával durván 50 órára bővíthetjük az egy feltöltéssel elérhető teljesítményt. Ez teljesen korrekt ebben a műfajban, bár az is igaz, hogy a gyártó BlackShark V2 Pro modellje kerek 70 órával licitál rá a saját újoncára, de a konkurensek között is vannak vetélytársak, amik ezen a téren erősebbek. 

Kell ez nekem? 

A RAZER V4-es Kraken fülese egy igazán kellemes meglepetés volt számomra, mert bár a nagy múltú gyártó talán sosem tartozott az első számú kedvenceim közé, meg kell adni a császárnak, ami a császáré: a minőség kívül és belül is rendben van. Igaz, hogy engem inkább a hangzás győzött meg, nem mondhatom, hogy ne egy igényes, masszív, jól összerakott termékről lenne szó, ami megérdemli a figyelmet. Részemről a fejlesztett hangzásért és az összesített élményért megkaphatja a Specifikációs díjat.

Vannak ugyan apró hiányosságok vagy csiszolatlanságok, de az összhatás nagyon is jó, mégis vegyes érzéseim vannak a termékkel kapcsolatban, mintha minden pozitívumra jutna valami faragatlanság. A sok gomb hasznos, de valahogy pont a bekapcsológomb lett tökéletlen és a hangerőszabályzó is lehetne kicsit igényesebb, kevésbé könnyen elmozdítható, túl sok kellemetlen véletlent szülhetnek ezek a kis tökéletlenségek. Az innováció terén tehát nem egyértelmű a mérleg, például nincs szimultán Bluetooth / 2.5GHz, a csupa műanyag és a kétes jövőjű műbőr valahogy nem nyertek meg maguknak, míg a hangzás és a mikrofon terén a termék korrektül, sőt egészen jól teljesít. A kényelem szubjektív, de a kissé szoros pánt meglepően jó izolációt és stabil tartást biztosít.

Úgy vagyok vele, hogy ha a Fractal Scape hasonló, vagy talán egy hajszálnyival jobb hangzással, jobb anyaghasználattal és dokkolóval, továbbá ízlésesebb, de legalábbis egyedibb dizájnnal, viszont rosszabb üzemidővel és nem létező passzív izolációval érkezett, akkor nehéz igazságot tenni. Valószínűleg az átlagos gamer az ismertebb márkát választja és nem izgatja a memóriazabáló szoftver sem, ahol a Fractal ismételten nagyszerűen járt el. A Kraken V4 a kulcsfontosságú elemek terén szépen teljesített és valemennyit előre is tudott lépni az elődjéhez képest, így bőven az ajánlható kategóriában jár.