A repülő magok ihlette „mikrokopterek” közül a legnagyobbak nagyjából 2 milliméteresek. Így kellően aprók ahhoz, hogy a légáramlatokkal a levegőben maradjanak, de elég nagyok, hogy szenzoros mikrochipeket és vezeték nélküli transzmittereket hordozzanak. Így információkat tudnak gyűjteni környezetükről, és ezt továbbítják is a kívánt helyre. John Rogers, a fejlesztés egyik atyja szerint a piciny szenzorokat nagy számban a levegőbe engedve óriási területekről szerezhetők be adatok, és a földet érés után is feltérképezhetők olyan jelenségek, mint egy szennyeződés, egy betegség vagy más dolgok terjedése.
A szakértők a fejlesztés első fázisában a juharfáéhoz hasonló repülő magokat tanulmányozták, számítógéppel is szimulálva, hogyan áramlik ezek körül a levegő, és hogy milyen más formákat lehet tervezni, amelyek hasonlóképpen viselkednek. Ilyen módon sikerült olyan formákat létrehozniuk, amelyek még a magoknál is stabilabban repülnek és lágyabban érnek földet.
Nagy területek monitorozásához persze nagy számban kell legyártani ezeket a repülő szerkezeteket, ami akkor lenne a legkönnyebb, ha meglévő infrastruktúrákat lehetne befogni gyártási célokra. Viszont a jelenleg gyártott hasonló, mikrochipes szerkezetek alapvetően laposak, míg a mikrokopterek komplex három dimenziós szerkezettel rendelkeznek. A probléma megoldása érdekében két dimenzióban gyártották le a mikrokoptereket, majd rugalmas, megnyújtott állapotú elasztomert raktak a szárnyakra. Amikor ezt hagyták elernyedni, a bevonat a kívánt formába hajlította a szerkezetet.
Hogy a piciny szenzorok valóban hasznosak lehetnek-e a környezet monitorozására, az továbbra is kérdés, hiszen egyelőre nem tudni, hogy az ilyen érzékelők mennyire megbízhatóak, ami a mérését és az adatok továbbítását illeti. Rogers és társai azonban rövidesen megkezdhetik a terepi teszteket. Az első ilyen során több ezer színváltó szenzort terveznek ledobni egy területre, hogy feltérképezzék annak ólom-, kadmium- és higanyszintjét. A kibocsátás után egy drónnal fognak nagy felbontású fotókat készíteni a területről, hogy a felbukkanó színek alapján térképezzék fel a nagyon szennyezett részeket.
A tervek kapcsán a szenzorok további sorsa is érdekes kérdés, hiszen az biztosan nem kedvez a környezetnek, ha érzékelőkkel szemetelik tele. A kutatók ezt úgy próbálják elkerülni, hogy környezetbarát, gyorsan bomló anyagokból rakták össze a mikrokoptereket, amelyek dolguk végeztével egyszerűen felszívódnak.
