A BepiColombo jóval a végleges pályára állás előtt megkezdte a Naphoz legközelebbi bolygóval való ismerkedést, felkészülve a Merkúr erősen kráteres felszínének felfedezésére. Az Európai Űrügynökség (ESA) és a Japán Űrkutatási Ügynökség (JAXA) közös küldetése június 19-én, hétfőn közelítette meg a Merkúrt. Az űrszonda a legközelebbi megközelítéskor mintegy 236 kilométerre volt a Merkúr felszínétől, így egészen közeli képeket készíthetett a Naprendszer apró, de annál érdekesebb bolygójáról.

Az űrszonda kamerája több tucat képet készített a Merkúrról, amelyeket aztán rövidesen továbbított a Földre, az ESA pedig már közzé is tett három felvételt. Ez volt a BepiColombo harmadik hintamanővere a hatból, amelynek során az űrszonda a Merkúr gravitációját használja fel a lassításhoz, előkészítve a bolygó körüli pályájára állást. Az űrszonda tulajdonképpen két egymásra helyezett keringőegységből áll, amelyek mindegyike saját tudományos műszerparkkal van felszerelve, hogy segítsen feltárni a Merkúr rejtélyeit.

A feliratozott képen a BepiColombo a Merkúr éjszakai oldala felé közelít, amelynek határán a Nap sugarai kezdik megvilágítani az apró bolygót. A kép mintegy 12 perccel az űrszonda legnagyobb megközelítése után készítették. Jól látható a zord felszín zord, beleértve a Merkúrt borító számos becsapódási krátert is.

A képen az árnyékból kibontakozó felszíni formák között feltűnik egy 218 kilométer átmérőjű gyűrűs becsapódási kráter is. „A megközelítés tervezése során rájöttünk, hogy ez a nagy kráter látható lesz, de akkor még nem volt neve” – mondja David Rothery, a BepiColombo képalkotó csapatának tagja az ESA közleményében. A kráter végül a Manley nevet kapta a Nemzetközi Csillagászati Uniótól az egyik legmeghatározóbb jamaicai előadóművész, Edna Manley tiszteletére. A kráter medencéjének alja azért sima, mert láva töltötte ki, ami a Merkúr vulkanikus múltjára utal. A BepiColombo küldetése során a Manley-kráter további vizsgálatát tervezik a szakértők.

A BepiColombo 2024. szeptember 5-én találkozik újra a Merkúrral, a negyedik hintamanőver során. Addig pedig nagy kihívások várnak az űrszondára, amely augusztusban „tolómanőverek” sorozatára készül. Egy hat hetes időszak alatt a BepiColombo fokozatosan beindítja elektromos meghajtórendszerét, hogy lefékezzen a Nap erős gravitációs vonzásával szemben. „Már most intenzíven dolgozunk a hosszú manőverek előkészítésén, fokozva az űreszköz és a földi állomások közötti kommunikációs és vezérlési lehetőségeket, hogy az egyes szekvenciák során a hajtóművek működésében gyors átmeneteket biztosíthassunk” – mondja Santa Martinez Sanmartin, a küldetés vezetője.

A Merkúrt a Nap gravitációja miatt nehéz megközelíteni, így a BepiColombo mindössze a harmadik űrszonda, amely a Naprendszer legbelső bolygójához utazik. A 2018-ban indított küldetés a tervek szerint 2025-ben fog végleg pályára állni a Merkúr körül. Amikor ez megtörténik, a BepiColombo két keringőegységre oszlik majd: az ESA Mercury Planetary Orbiterére, amely a bolygó felszínét és belsejét fogja vizsgálni, és a JAXA Mercury Magnetospheric Orbiterére, amely a bolygó mágneses terét fogja tanulmányozni.