Szenvednek a gravitációtól az űrben világra jött medúzák

Az űrben kifejlődött állatok helyzetérzékelő rendszere a jelek szerint képtelen alkalmazkodni a földi körülményekhez.

Szenvednek a gravitációtól az űrben világra jött medúzák

Fontos információ lehet az űr jövőbeli meghódítói számára, hogy a súlytalan környezetben született gyermekek talán sosem, de legalábbis csak nagy nehézségek árán fognak tudni alkalmazkodni a gravitációhoz. Ez derül ki legalábbis a NASA medúzákkal folytatott kísérleteiből. Az amerikai űrügynökség a kilencvenes évek elején küldött először medúzákat az űrbe annak kiderítése érdekében, hogyan hat a mikrogravitációs környezet a fiatal egyedek fejlődésére.

A medúzák egyedfejlődése során kalcium-szulfát kristályok formálódnak harangszerű testük alsó peremén. A harang szélén egymástól egyenletes távolságra elhelyezkedő kristályokat speciális érzékelő sejtekből álló tok veszi körül. A kristálydarab a medúza mozgása során a gravitáció hatására mindig a tok aljára kerül, megmozdítva az ottani sejtek érzékelő szőreit, amelyek révén az idegrendszer mindig tudja, hogy merre van a felfele és merre a lefele irány.

Az emberek helyzetérzékelő rendszere bizonyos szempontokból nagyon hasonló. A belső fülben található tömlőcske és zsákocska hártyás üregét folyadék tölti ki, falukban pedig egy-egy receptorsáv található. Az érzékeny szőrsejteket borító kocsonyás anyagban apró kalcium-karbonát kristályok foglalnak helyet. A szemcséknek a tömegvonzásnak megfelelő nyomóhatását és elmozdulását a medúza esetében már leírt módon érzékelik a szőrsejtek, és az információt továbbítják az agynak. (Az ember esetében persze ezen túl a helyzetérzékelő és egyensúlyozó rendszer fontos részét képezik a félkörös ívjáratok, és az ezekben közlekedő folyadék is, amelynek elmozdulása a fej mozgásának függvénye.)

Mind a medúza, mind az ember helyzetérzékelő rendszerének esetében a működés feltétele a gravitáció jelenléte. Kérdés tehát, hogyan fejlődnek ezek a struktúrák közel súlytalan, mikrogravitációs környezetben, és képesek lesznek-e valaha is megfelelően működni, ha egyszer erősebb gravitációval rendelkező környezetbe kerülnek.

A Nemzetközi Űrállomás fedélzetén világra jövő medúzák helyzetérzékelő rendszere látszólag normálisan fejlődött, amikor azonban az állatok visszakerültek a Földre, komoly gondjaik akadtak a normál gravitációval. Úszó mozdulataik furcsák és gazdaságtalanok voltak, és összességében azt a benyomást keltették, mint akik teljesen össze vannak zavarodva, és képtelenek alkalmazkodni az újfajta körülményekhez. Embereken végzett gravitációs és egyensúlykísérletek már igazolták, hogy viszonylag rövid idő alatt napokra fel lehet borítani a helyzetérzékelő szerv működését, ami aztán meglehetősen kellemetlen következményekkel járhat a kísérlet alanyára nézve. Elképzelhetjük tehát, hogy milyen lehet a gravitációval először felnőttként szembesülni.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward