Amikor a Vezúv i. e. 79-ben kitört, a tűzhányóból származó, túlhevült vulkáni anyag végigsöpört a vulkán lábánál álló városon. A katasztrófában a lakosság jelentős része meghalt, de a tragikus kitörés egyúttal segített is megőrizni az itt lakók testét, otthonait és tárgyait. És a DNS-ét is, amelyet most először szekvenáltak ottani áldozatok, egy nő és egy férfi maradványaiból.
A kérdéses férfi és nő maradványai egy olyan házból kerültek elő, amely elhelyezkedése miatt gyorsan a tragédia martalékává vált. A 35–40 év közötti férfi és az 50 év feletti nő a szakértők szerint gyakorlatilag azonnal meghalt a várost letaroló piroklasztikus árban. A DNS-t a halántékcsont sziklacsonti részéből (pars petrosa) vonták ki, amely egy piramist formáló csontrész a belső fül közelében, és azért fontos a régészek számára, mert kivételesen jól őrzi meg a genetikai anyagot.
Bár mindkét testből sikerült DNS-t kivonni, teljes egészében csak a férfi genomját sikerült szekvenálni. A genomot aztán korábbi ősi populációk már közzétett genomadataival vetették össze, valamint 471 ma élő nyugat-európai genomjával is összehasonlították. Érdekes módon a férfi mitokondriális DNS-e leginkább Szardínia mai lakóinak mitokondriális DNS-ére hasonlított. A sejtmagi DNS ugyanakkor Közép-Itáliára jellemző, és a leginkább ezen vidék lakóinak genomjára hasonlított, akik a Római Birodalom időszakától napjainkig gyakorlatilag folyamatosan lakják a vidéket.
A genetikai vizsgálatok során azonosították egy olyan baktérium genomját is, amely ma is létezik, és a gerincet érintő tuberkulotikus megbetegedést okoz. A férfi csigolyáin is látszik a betegség nyoma, ami megerősíti, hogy a tbc egy típusában szenvedett. A kutatás kiválóan demonstrálja, hogy milyen gazdag információanyag állhat ma is rendelkezésre a pompeii áldozatok testében. A jövendő genetikai elemzések révén részletes adatok derülhetnek ki az egykori lakosság összetételéről, származásáról és életmódjáról is.
