1. oldal

Néhány hónappal ezelőtt már írtunka KIC 8462852 katalógusjelű csillagról, amely azért került a kutatók figyelmének kereszttüzébe, mert nagyon szokatlanul viselkedik. A jelenség felfedezője, Tabetha Boyajian után Tabby csillagaként is emlegetett, 1500 fényévnyire található égitest egyike volt a Kepler űrtávcső által 2009‒2013 között folyamatosan megfigyelt csillagoknak. A szakértők periodikus változások után kutattak a vizsgált égitestek fényességi adataiban, azt remélve, hogy ilyen módon csillaguk előtt átvonuló bolygókat azonosíthatnak.

Számos esetben sikerrel is jártak, a KIC 8462852 kapcsán azonban valami másra figyeltek fel. Ez az égitest időnként szintén veszített fényességéből, de a halványodások látszólag véletlenszerűen követték egymást, és a vártnál jóval nagyobb mértékűek is voltak. Tabby csillaga a Kepler adatainak tanúsága szerint egyes esetekben 22 százalékkal tűnt halványabbnak, mint előtte, ami óriási változást jelent. Egy Jupiterhez hasonló méretű, csillaga előtt átvonuló óriásbolygó is csak kevesebb mint 1 százalékkal halványítja el központi égitestje látszólagos fényét, a szakértők tehát hamar kizárták annak lehetőségét, hogy egy vagy több exobolygóról lenne szó.

Boyajian és kollégái első tanulmányukbanmeggyőzően igazolták, hogy a hirtelen fényességváltozások nem valamiféle mérési vagy elemzési hiba eredményei, hanem nagyon is valóságosak. A szakértők végül két elméletet vázoltak fel a jelenség megmagyarázására. Az egyik értelmében egy nagy csapat üstökös kering a csillag körül, amelyek időnként egymással is ütköznek, és a keletkező hatalmas törmelékfelhők okozzák a halványodásokat.

A másik, nagyon valószínűtlen, de elméletileg lehetséges magyarázatot egy idegen civilizáció jelentheti, állították a kutatók. Elképzelhető, hogy egy nagy energiaigényű faj tagjai gigantikus struktúrákkal vették körül saját csillagukat, hogy hatékonyabban kiaknázhassák annak kisugárzott energiáját. Ebben az esetben a halványodásokat ezen megastruktúrák, vagyis egy Dyson-gömb vagy Dyson-felhő napelemeinek a csillag előtt való átvonulásai okoznák.

A tanulmány megjelenése óta eltelt hónapokban több különböző műszerrel is megvizsgálták a csillagot, egyelőre azonban nem sikerült kielégítő magyarázatot találni annak viselkedésére. A szakértők annak is utánanéztek, hogy az égitest irányából lehet-e fogni egy idegen civilizációra jellemző rádiójeleket, azonban nem találtak semmit. A csillagról ugyanakkor közben újabb információk kerültek napvilágra, amelyek még különösebbé teszik az égitestet.

Bradley Schaefer, a Lousianai Állami Egyetem kutatója a csillagról hallva úgy döntött, hogy utánanéz, léteznek-e korábbi megfigyelések az égitesttel kapcsolatban, amelyek új megvilágításba helyezhetik annak viselkedését. A szakértő igazi kincsesbányára lelt rá, Tabby csillagát ugyanis 1890 és 1989 között különböző égboltfelmérési programok részeként összesen több mint 1200-szor fotózták le az előző csillagászgenerációk tagjai. Schaefer elemezte ezeket a felvételeket, és valami egészen különös dologra jött rá: a csillag fényessége a vizsgált időszak elejétől fogva folyamatosan halványulni látszik, és az égitest a nagyjából száz év alatt körülbelül 20 százalékkal vált halványabbá.

Ez pedig azért nagyon meglepő, mert Tabby csillaga minden jel szerint egy mezei F színképtípusú égitest. A fősorozatbeli csillagok nagyjából 3 százaléka esik ebbe a kategóriába, amelynek tagjai forróbbak, és kicsit nagyobbak, valamint nehezebbek is a Napnál. Ezek a csillagok életük nagy részében nyugodtan üldögélnek a helyükön, miközben hidrogénből héliumot gyártanak. Ha megváltoznak, a változás évmilliók alatt, lassan zajlik le, vagyis semmiképpen nem lesz mérhető száz éves léptékben. Schaefer ennek igazolására két másik F típusú csillagot is megvizsgált a rendelkezésre álló felvételeken, és ezek fényessége valóban nem mutatott észlelhető változást egy évszázad alatt.

2. oldal

A hosszú távú halványodás ráadásul nem állandó sebességgel zajlik. Időnként meglódul, majd a csillag néhány évig ismét fényesedik, hogy aztán folytassa a halványodást. A rendelkezésre álló adatok alapján az égitest száz év alatt átlagosan 16 százalékkal lesz halványabb, de könnyen lehet, hogy ennek mértéke évszázadról évszázadra változik. A vizsgálatok tehát azt sugallják, hogy Tabby csillaga különböző időskálákon is változtatja fényességét: fényében órák, napok és hetek alatt is változások figyelhetők meg, ugyanakkor évtizedekben és évszázadokban mérhető tendenciák is kirajzolódnak.

A szakértők eddig soha sehol nem találkoztak hasonló égitesttel, Schaefer eredményei ugyanakkor gyakorlatilag kizárják, hogy üstökösök állnak a halványodások hátterében. Ezek ugyanis legfeljebb a rövidtávú fényességingadozásokat magyaráznák meg, a száz év alatt megfigyelt halványodást viszont nagyon valószínűtlen, hogy ezek okoznák. Ehhez ugyanis rengeteg, óriási méretű üstökösre lenne szükség, amelyek pontosan akkor kezdtek összeüközni egymással, amikor a megfigyelések elkezdődtek, ami több mint valószínűtlen.

Az idegen civilizációval kapcsolatos teória viszont elviekben összefér a folyamatos halványodással. Hiszen ha a hipotetikus faj tagjai elkezdtek napelemeket telepíteni csillaguk köré, ahogy egyre több megastruktúrát építettek fel, egyre kevesebb fény tudott távozni az égitestről távolabbi vidékek felé. Egy messziről vizsgálódó szemlélő tehát egy ilyen építkezési folyamatot állandó halványodásként tapasztalna meg. A Schaefer által észlelt ingadozásokra viszont ez az elmélet sem ad választ.

Ahogy a mellékelt görbén látszik, az 1910-es években jelentősen csökkent a csillag fényessége, aztán néhány év alatt gyakorlatilag visszaállt a korábbi szintre. Erre vajon mi lehet a magyarázat? Ráadásul ahhoz, hogy az idegen civilizáció tagjai száz év alatt ennyit kitakarjanak a csillagból, rengeteg napelemre lenne szükségük. A KIC 8462852 átmérője 1,6-szorosa a Napénak, így 20 százalékos halványításához több mint 750 milliárd négyzetkilométernyi napelem kellene, ami 1500-szorosa a Föld teljes felszínének.

Ezek a számok ráadásul csak abban az esetben stimmelnek, ha az összes napelemet pontosan a Föld (illetve a Kepler) és a csillag közé helyezték el, ha viszont a struktúrák körbeveazik az égitestet, az még sokkal több napelemet (vagy azzal egyenértékű berendezést) jelent. Egy Dyson-gyűrűhöz több billió négyzetkilométernyi felületre lenne szükség, egy gömbhöz pedig még többre. Mindez száz év alatti összehozása számunkra elképzelhetetlen ipari hátteret igényelne.

Továbbra sem állítja senki sem, hogy Tabby csillaga körül idegen lények élnek. Annyi azonban biztos, hogy hasonlóan viselkedő égitesttel még sosem találkoztak a szakértők. Vagy valami eddig ismeretlen jelenség áll a háttérben, vagy egy ismert folyamat, amely azonban olyan méretekben zajlik, hogy az emberi ésszel vizsgálva a megvalósíthatatlanság határait súrolja. Egy biztos: ezt a csillagot a jövőben is érdemes lesz vizsgálni, mert csak így lehet esélyünk a rejtély megfejtésére.