Hagyományos processzorokban gondolkodva mintegy 10 megawattra lehetne szükség az emberi agy képességeinek eléréséhez, állítja Kwabena Boahen, a Stanford Egyetem számítástechnikusa, majd rögtön hozzáteszi azt is, hogy az ő új fejlesztésű "Neurogrid" (=idegrács) szuperszámítógépe ugyanerre mindössze 20 wattal is képes lehet.

Hogy egy kissé szemléletesebbé tegyük a dolgot, 10 megawatt annyi, amennyit mondjuk egy kisebb vízierőmű termel, míg 20 wattot egyetlen, meglehetősen gyengécske fényű villanykörte fogyaszt. Meglepő módon azonban az agyunk valóban ilyen csekély energiamennyiséggel dolgozik - és érdekes módon a hatékonysága sem maximális. A jelek szerint azonban mégis határozottan érdemes lenne lemásolni a működési modelljét.

Bármilyen furcsán is hangzik, de kutatók vizsgálatai megerősítették, hogy az agyunk mintegy 100 milliárd neuronja meglepően megbízhatatlan; a szinapszisaik időnként 30-tól akár 90%-ig terjedő arányban is egyszerűen csődöt mondhatnak - ám az egész együtt mégis jól működik. Egyes tudósok szerint a neurális háttérzáj például az emberi kreativitás elengedhetetlen alapfeltétele. Boahen és egy maroknyi hasonló gondolkodású kutató világszerte tehát épp azon dolgozik, hogy ennek a "zajos" agyi modellnek a lemásolásával az energiahatékony, intelligens számítástechnika egy egészen új korszakát nyithassák meg előttünk. A Neurogrid pedig nem más, mint e megközelítés teszteszköze.

A legtöbb modern szuperszámítógép legalább akkora, mint egy hűtőgép, és mintegy 100.000-1.000.000 dollár értékű áramot zabál évente. Boahen Neurogridje elfér egy pénztárcában, pár D elemmel is vígan működik, és mégis, ha minden jól megy, képességeiben utolérheti a "hűtőszekrényeket". Immár egymillió neuront zsúfolt össze az új szuperszámítógépén (ami szép eredmény a tavalyi 45.000-hez képest), 2011-re pedig reményei szerint már 64 milliónál tarthat majd, ami kb. egy egér agyának feleltethető meg. Az emberi szint tehát eltarthat ugyan még egynéhány évig, de a jelek szerint még így is meglehetősen közel van.