Aki több írásomat is követte már az elmúlt években, annak nem egy nagy talány, hogy az egyik speciális érdeklődési köröm a VR és a többi kevert valósággal kapcsolatos eszköz, ráadásul az animékből is sokkal többet fogyasztok, mint amit egészséges ember be merne vallani a társadalmunkban. Ha mindezeket összeadjuk, akkor az se lehet meglepő, hogy a Sword Art Online sorozatot is szeretem, bár az első évad első felének a szintjét, vagyis a SAO részeket azóta se sikerült a szerzőnek, Kawahara Rekinek hoznia, így egy közepes sorozattá degradálódott a zseniális koncepció.
De mi is ez a Sword Art Online? Ha még nem hallottál erről a light novel alapján létrejött manga, anime és videojáték sorozatról, akkor röviden elmesélem a történet alapjait.
A sztori szerint a Sword Art Online egy virtuális valóság alapú MMO videojáték, ami egy fejre tehető, mikrohullám segítségével működő headsettel képes közvetlenül az emberek agyába közvetíteni a valósághű VR élményt. Ezzel nem is lenne probléma, ám a SAO MMO RPG és a VR sisak tervezője egy kicsit megkattant ember volt, aki úgy alakította ki a VR eszközt, hogy ha valaki meghal a játékban, annak a headset kisüti az agyát a valóságban is. A SAO megjelenésekor 10 000 játékos került a VR csapdába, melyből csak egy módon volt lehetséges kijutni, ha a játékot közösen végigviszik. Igen ám, de a végleges halál gondolata miatt sokan a játék elején ragadtak, így nem volt senki se olyan bátor, hogy az életét kockáztassa olyan bossok ellen, amiknek a támadási mintázata teljesen ismeretlen.
Sok ezer játékos a SAO játékban ragadt emiatt, míg a fizikai testüket mesterségesen próbálták a valóságban életben tartani. Nem szeretném elspoilerezni a történetet, az első évad első fele, amit itt leírtam a SAO játékról szól, szerintem érdemes megnézni ezt a pár részt, mivel zseniális koncepció, remek megvalósítással.
Aki viszont jobban képben van a SAO történetével, annak a Fractured Daydream másfajta kérdéseket fog feltenni. Ha valaki eljutott a Gun Gale Online és az Alicization – War of Underworld végéig, azoknak a mostani sztori tud majd érdekes dolgokat tartogatni.
A sztori elején azonnal Kiritót irányítjuk, aki az ALO-ban grindel egymagában, nem telik el azonban sok idő és hamar beszélgetésbe elegyedik Quinellával, vagyis az Administrátorral, úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Először azt hittem, hogy valami SAO sztorit kihagytam az évek során, illetve mivel ez az én első videojátékos SAO élményem, ezért úgy gondoltam, hogy valami sztoriszálról van szó egy korábbi játékból, de nem, ez a világ legtermészetesebb dolga, és nem is kell olyan sokat játszani, hogy kiderüljön mi is áll emögött a rejtély mögött. Aki tehát szintén meglepődik ezen, ne aggódjon, nem ő maradt ki valamiből, hanem a Fractured Daydream története pontosan az ilyen rejtélyek köré épül.
A játék tehát tartogat saját történet szálat, aminek köszönhetően különböző SAO alapjaira épült VR világokban fordulhatunk meg, mint az ALO, SAO vagy a Gun Gale Online. Ennek megfelelően pedig különböző környezetekben játszódik, így a nyílt mezőktől kezdve a mesterséges környezetekig mindenhol megfordulhatunk, ezen helyszínváltozatok pedig mind hozzáadnak valamit a sztori ívéhez. Természetesen ez az offline sztorimód nem olyan nagy szám, emiatt nem lenne érdemes befizetni a játékra, de ez azért is van így, mert a Fractured Daydream leginkább az online játékmódokra épít, bár a netes mókákra még visszatérek később.
Játékmenet tekintetében az online és az offline részek között nincs nagy eltérés. A SAO Fractured Daydream egy tipikus RPG cím, ahol különböző vad szörnyeket vagy boss-okat vadászva kell előre haladnunk és fejlődnünk. A sztori során folyamatosan gyűjthetjük össze a játszható karaktereket, akiket külön-külön kell fejleszteni és erősíteni. Meglepő lehet, hogy nincs képességfa, ellenben mindegyik karakter egyedi képességekkel rendelkezik, így minden küldetés elején, legyen az offline vagy online mód, mi választhatjuk ki, hogy melyik hőssel akarunk nekiugrani a játéknak.
A karakterek különböző kasztokra vannak osztva, mindegyik egyedi jellegzetességgel felvértezve. A vannak távolsági, közelharci, mágus, tank, harcos, rugó vagy támogató karakterek, és négy fős csapatokba állva indulhatunk portyázni, így kiegyenlíthetjük a csapatunk képességeit.
A harcos karakterek természetesen közelről ugranak az ellennek, ilyenkor az alap támadások és a speciális támadások erre vannak kiélezve. Más hősök képesek repülni, így ők hatékonyabbak a levegőből támadó szörnyekkel szemben, illetve akadnak Gun Gale Online-ból érkező távolsági fegyveresek is, akik már TPS módban, mindegyik más kaszttól eltérő játékstílust hoznak magukkal.
A karakterek irányítása viszonylag hamar megszokható. Az ütés, erősebb ütés alap csapkodás itt is megvan, a kitérés, védekezés és ugrás szintén. A képességeket egy módosító gomb lenyomásával lehet előhozni, ami után 3, mana nélkül is használható cooldownos képesség válik elérhetővé. A CD képességek lehetnek távolsági, közelharci, ellenségre rárontó, erősítő vagy gyógyító képességek, mindig a karaktertől függ, hogy mit használhatunk a harcban. E mellett limitált lehetőségünk van élet gyógyításra, van minden karakternek egy erősebb, de limitáltabban, általában a harc függvényében használható speciális képessége, illetve szintén CD alapú ultimate támadása is.
A karakterek és a képességek tehát egészen változatosak, ráadásul a teljes SAO univerzumból választhatunk magunknak egy hőst, így ugyanúgy lehetünk Asunával, ahogyan Yunával is az Ordinal Scale-ből, ez a cím tehát egy igazi SAO turmix, de ez egyáltalán nem probléma, sőt, elég érdekessé is teszi.
A karaktereket a sztori előrehaladtával oldhatjuk fel, így nem csak a történetet, de mindegyik hőst is közelebbről megismerhetjük, mielőtt belevágnánk a sztorival szintén egyidőben kinyíló online módokba és világokba.
A megnyíló játékmódok viszonylag hasonlítanak egymásra, de a szabályok eltérnek. Van nekünk egy szabad mászkálás játékmód, ilyenkor a kiválasztott (vagy eddig kinyitott) térképen szabadon rohangálhatunk, pusztíthatjuk a szörnyeket, ezzel XP-re és új tárgyakra tehetünk szert. Ebben a játékmódban sem vagyunk feltétlenül egyedül, a többi játékos szintén harcol a pályán, találkozhatunk velük és együtt is elvégezhetjük a napi küldetéseinket.
A többi játékmód már sokkal irányítottabb. Eleve 4 fős csapatok indulnak el portyázni, és egy raid 20 fős felállást jelent. Miután kiválasztottuk, hogy kivel akarunk játszani, elindulhatunk a raidekre vagy a boss harcokra.
A raidek 1-es szinten kezdődnek, a csapatok különböző pontokon lesznek ledobva a dungeon-ökben, és folyamatos előrehaladás mellett egyre több más csapatot fog keresztezni az utunk. A 20 fős raid akkor fog kiteljesedni, amikor mindenki elérkezik a végső boss terembe, és ott koncentráltan és kis csapatokra bontva próbáljuk megsemmisíteni a csúnya szörnyeket. A boss harcok érdekesek és dinamikusak, hamar alkalmazkodni kell a főellenség változó támadási stílusaihoz, illetve a jó pozícióval különböző kombókat is bevihetünk.
A boss raid csak a bossokra optimalizált játékmód, itt is 20-an ugrunk neki a harcoknak, de a raid többi körítése nélkül.
Ezeken kívül van még pár mellékküldetés és kooperációs lehetőség, ha tehát van ismerősöd, akivel meg tudjátok szerezni a játékot, akkor szerintem kellemes élmény vár rátok.
Annál is inkább, mivel a játék cross-play kompatibilis, így PS5-ön, XBox-on, Nintendo Switch-en és PC-n is megjelent, így a világ minden tájáról vadászhatunknak társakat, hogy együtt harcolhassunk. A keresztplatform játék mellett viszont fontos kiemelni, hogy nem mindig jön össze a szükséges 20 fős létszám, ilyenkor a botok veszik át a hiányzó játékosok helyét. Ez valahol jó is, meg nem is, az biztos, hogy így a Fractured Daydream koop élményként évek múlva is játszható maradhat, szóval még mindig jobb a botokkal helyettesített online móka, mint a végtelen várakozási idő, amikor már veszít a cím a népszerűségéből.
A játék zenéje és hangjai szerintem megfelelőek. Ilyen nagyon fülbemászó dallamra nem emlékszem, a SAO anime témák sajnos nem igazán csendülnek fel (valószínűleg a szigorú japán szerzői jogi dolgok miatt sok ezer videós esne a játék áldozatává), ám a szinkronhangok hozzák az eredeti sorozat szintjét, legalábbis a japán hangok, a többi nyelvet nem próbáltam.
A grafika szerintem elfogadható, tekintve, hogy a játék Switchre is megjelent, túl nagy elvárásokkal nem szabad nekiugrani, az effektekkel próbálták kicsit megcsinosítani a címet a fejlesztők. Az átvezető animációk szintén nem mondhatók nagy számnak, a karakterek állnak egymással szemben és beszélgetnek, harc közben azonban nincs ilyen panasz, ott kellő dinamikát látni a mozgásukban, a különböző kombók pedig szerintem nagyon menőn tudnak kinézni.
Az igazi problémám a mikrotranzakciós rendszerrel van. Sajnos a játék szeretné, hogy az ember költekezzen, még úgy is, hogy nem olcsó címről van szó. Ha free to play játék lenne, nem zavarna az, hogy mennyi skin van valós pénz mögé bújtatva, így viszont, hogy ez egy viszonylag drága játék, már igen is problémásnak tartom ezt a kérdést.
Az új SAO játékban van Battle Pass, ez azonban ingyenes, a skinek pedig bár megvásárolhatóak valós pénzből, ha sokat játszik az ember, akkor van lehetősége megszereznie őket. Ez nem tudom, hogy a beetetés időszak-e, nem egyszer láttunk olyat, hogy a mikrotranzakciós apokalipszis a megjelenés után érkezik, ám egyelőre úgy érzem, ez még talán vállalható formában van benne a címben.
A Sword Art Online Fractured Daydream a SAO rajongóknak készült játék, ami szerintem nehezen vagy egyáltalán nem tud bevonzani olyan játékosokat, akik nincsenek tisztában az alaptörténettel. A helyzet azonban az, hogy engem nagyon behúzott a játék, a kevés szabadidőmben is igyekeztem mindig egy-egy meccsbe becsatlakozni, mivel tetszik ez a raidekre fókuszáló online játékmód, egy-egy boss harc pedig kellően izgalmas és látványos tud lenni.
Én szeretem ezt a játékot, nagyon örülök, hogy a Cenega biztosított egy példányt belőle, ám annyira réteg cím, ami miatt a SAO-ban nem jártas játékostársaimnak nehezen tudnám ajánlani, mert úgy végigszenvedni a játszható karakterekért a sztorimódot, hogy azt sem tudod miről van szó, az annyira nem szórakoztató.
Én egy erős 85-öt megajánlok neki, ami valószínűleg picit magasabb pontozás, mint mondjuk egy SAO univerzumban nem (annyira) jártas kritikus mondana, de ez a játék a rajongóknak készült, én pedig élvezem annyira a játékot, hogy más rajongók figyelmébe merjem ajánlani.
