Svarog a tűz és a kovácsmesterség szláv istene, akit, több nehezen értelmezhető töredék alapján egykor égistenként értelmeztek. Tovább nehezíti a dolgot, hogy konkrétan csak egyetlen forrásban, a Nesztor-krónikában, az óorosz őskrónikában említik – ahol a görög Héphaisztosz isten szláv megfelelőjeként hivatkoznak rá – amelynek értelmezése a mai napig kutatások és kérdőjelek által övezett tények és találgatások gyűjteménye. Egy, a játékhoz is kapcsolódó legenda/mese szerint hat világot teremtett, majd álomba merült és álmában teremtette meg a mi világunkat hetedikként – ez a világ azonban, ha Svarog felébred, elpusztul, hisz csak az álmaiban létezik.
Ez a nehezen kézzelfogható, ködös, mítoszokba merülő világ adja az alapját a játéknak, ahol az istenek játékszereként kell helyt állnunk. Lelkünket az alvilágból engedik szabadon, hogy beteljesítsük küldetésünket és talán, annak a végére is elérjünk, ami mindennél fontosabb számunkra. Kezdetben 3 főhős közül választhatunk, de összességében néhány passzív skillen kívül a céljaikban különböznek inkább.
Jovan rabszolgaként élte életét, de végül sikerült szerelmével megszöknie és egészen addig boldogan éltek, gyermekáldással is megáldva az éviek által, míg feleségében fel nem ismerték a szökött rabszolgát. A nőt fogságba ejtették és nem sok kellett hozzá, hogy a megmentésére induló férfi is hasonló sorsra jusson. Épp egy rabszolgapiacra hurcolták, amikor szörnyek ütöttek rajta a karavánon és a támadásba Jovan is belehalt…
Az út közepén ébredünk mindezek után, utunk pedig a legközelebbi faluba vezet, ahol megtanítanak minket a főzés alapjaira, kapunk 1-2 küldetést és közlik velünk, hogy a környéken lakó boszorkány vár minket. Nála választunk kasztot a harcos/vadász/druida csomagból és ezek után neki is vághatunk a kalandozásnak.
A térkép láthatóan elég nagy és amíg fel nem fedezünk néhány fast-travel pontot addig a két lábunk visz el mindenhová. Később persze át tudunk majd alakulni különféle állatokká és a felszerelésünk is gyorsíthatja a mozgásunkat, ekkor azonban ettől még nagyon messze vagyunk. Ahogy a minket befogadó falut terrorizáló medvét sem zöldfülüként fogjuk levadászni… hiába megyünk oda 2 másik harcossal, a medve könnyedén levadász és – jó esetben – elkerget minket. Mindeközben viszont kiderül, hogy egy fura szerzet a közeli temető mellett tanyázik és ha odamegyünk feladatot kapunk tőle – egy varázstárgyat kell megszereznünk neki, de figyelmeztet, hogy a temetőbe leszúrt, fénylő kardhoz semmiképp ne nyúljunk hozzá.
A Svarog’s Dream az első pillanattól körbevesz minket egy nagy térképpel, gyűjtögetni való növényekkel, levadászható állatokkal, vadonnal, szörnyekkel, településekkel, sok küldetéssel és egy fő történetszállal, de mindezt retró és minimalista stílusba öntve teszi. A világ kezdetben kevés kapaszkodót ad, még az irányításhoz, a képességeinkhez, a főzés/alkímia mechanikához is „el kell érni” ahhoz, hogy megtanuljunk dolgokat, vagy elmondja a játék mi ez. Sok az intuitív felfedezés és a letisztultság, egyszerűség mögött egy egészen komplex játék bújik meg.
A harcmodorunkat a választott kaszt, a felszerelés és a skillek erősen befolyásolják, és másképp közelítjük meg a problémát egy sebzésre kigyúrt, talpig vasba öltöztetett harcossal, egy íjásszal és egy állatokat idéző, elementális mágiával támadó druidával. Egyik sem ad garanciát a sikerre, ugyanis az ellenségek is képesek meglepetést okozni.
A gólemek például lomhának és esetlennek tűnnek, de rövid idő alatt brutálisan felgyorsulnak, ha pedig a közelünkbe érnek, hatalmas pofonokat osztanak ki. A már emlegetett medve is piszok gyors, de a rejtőzködő pókok, ugró ellenségek és hasonlók garantálják, hogy ne legyen minden kiszámíthatóan sablonos, legalábbis az első pár alkalommal és tényleg legyen tapasztalati tanulásban is részünk.
Íjászként is főként az vált be, hogy csapdákkal szórtam tele a környéket, ha komolyabb ellenállásra számítottam. Közben persze mérget kentem a nyílvesszőkre, megtanultam sprintelni és 190%-ig felvinni a lőgyorsaságom. Ebből is látszik, hogy a hack&slash játékokra jellemző felszereléssel való min-maxolás, a skillek jó használata és a manőverezés ugyanúgy sokat számít, mint az, ha jó minőségű ételekkel és italokkal megpakolva barangolunk a világban. Az egészet belengi egy – a játék alapzenéjével is megtámogatott – nyugalom, ami abban segít, hogy a barangolás, növénygyűjtés, felfedezés is élmény legyen.
Az NPC-kkel legtöbbször 3-4 mondatot váltunk csak, a párbeszédek tömörek, néha azonban még így is érdekesek. És persze eljön a pillanat, ahol már komolyabban belekeveredünk a frakciók és az istenek közötti háborúba. Itt igazán csak az rántott ki a játék hangulatából, amikor a két oldalt szolgáló kis szörnyek egyike arról akart meggyőzni, hogy kövessem az öreg isteneket, a másik pedig arról, hogy csatlakozzam Jézushoz.
Érdekes része a játéknak, hogy folyamatosan (naponta) hírt kapunk különféle eseményekről: új, gyanús kerekedő tűnt fel egy faluban, bevonultak az északi vikingek és árukat hoztak magukkal, bizonyos termékek ára csökkent vagy növekedett egy történés hatására vagy épp gyanús dolgot látott valaki itt vagy ott – ezek valóban megtörténő változások, melyek közbelépésünk, vagy egy idő múltán megszűnik vagy eltűnik.
Az is a Svarog’s Dream érdekessége, hogy idővel különféle képességekre teszünk szert annak megfelelően, hogy milyen játékstílust alkalmazunk, emellett pedig konkrét döntési helyzetek elé állít minket a fő történetszál, ahol – némiképp ugyan sablonosan – de a fény és a sötét közötti harcban kell állást foglalnunk.
Eláruljuk társunkat a boszorkányoknak, akiktől varázserejű, statjainkat növelő almákat kapunk cserébe? Az Egy Igaz Istent vagy az Öreg Isteneket követjük, kinek engedelmeskedünk? Mindezen döntéseket pedig úgy kell meghoznunk, hogy a skilljeink ereje is pl. azon is múlik, hogy mennyire tettük magunkévá egyik vagy másik oldal „tanításait”, beleértve azt is, hogy melyik oldal skilljeiből választottunk többet. Ez sem túl bonyolult mechanika, csak épp a játék nem köti az orrunkra mélységeiben, főként tapasztalatból és a történet előrehaladtával fogjuk megérteni.
Hibák tekintetében felvethető, hogy furcsa mód nincsen 1900x1200-as felbontás, ami miatt fekete csík maradt a képernyőn, emellett néha nehézségei vannak a szörnyeknek a mozgással és a navigációval és itt-ott érdekes grafikai megoldásokat látni – pl. erősen csillog a víztükrön a fáklyánk/lámpásunk miközben úszunk, de ennél komolyabb gubanccal szerencsére nem találkoztam.
A Svarog’s Dream nagyon egyszerűnek és minimalistának tűnik, azonban ezeket a jelzőket is jó értelemben használja. A mélységben pedig sok tennivaló, kellően érdekes küldetések, asztali szerepjátékra jellemző karakterfejlesztés és egy nagy bejárható terep rejlik. Fedezzük fel, ez a játék tényleg szívből készült.