• Mit építsünk?

Kormányok, ideológiák, látható és láthatatlan seregek vívták harcaikat, mit sem sejtve arról, hogy mi is tart felénk. Meteorok tömkelege csapódott be és a bolygó jó részét pusztasággá változtatták. A megmaradt frakciók a morzsákon és a maradékokon marakodtak, amíg csak bírtak, de idővel felőrölték egymást. A túlélők otthont keresnek, biztonságot és egy helyet, ahol meghúzhatják magukat.

Némiképp ismerős a történet, még a Ne nézz fel! című film is eszünkbe juthatna egy pontig. Elég sok forgatókönyvünk van arra nézve, hogy vajon mi fog végezni velünk, vagy mi okozza azt az állapotot, ami a poszt-apokaliptikus világok egyik-másik értelmezésében jön szembe velünk filmek, sorozatok, könyvek és játékok terén. Idegen lények, nukleáris katasztrófák, meteorok, természeti vagy épp vegyi csapások, ismeretlen eredetű, a technológiánkat „kikapcsoló” anomália és megannyi ötlet kering  - de valójában nem szeretnénk tudni melyikük lesz a befutó.

A Surviving the Aftermath ott veszi fel a fonalat, ahol a civilizációra, közösségre, biztonságra áhítozó emberek azt mondják: építsünk valami maradandót. A feladatunk pedig nem lesz más, minthogy egy működő, önfenntartó, magát megvédeni képes közösséget, települést építsünk és menedzseljünk.

Néhány sátor és egy marék ember

Persze minden kezdet nehéz és emellett szerény is. Egy maréknyi ember, egy kevés nyersanyag és rengeteg felfedezésre váró terület vár minket a bázisunk körül és a világban is. Első feladatunk nem is lesz más, minthogy élelmet, vizet és lakhelyet biztosítsunk embereinknek. De lássuk kikből is áll a közösségünk. A játék némiképp leegyszerűsíti a dolgokat: vannak felnőttek, gyerekek és idősek. A felnőttek cipekedni és építeni tudnak, a gyerekek csak cipekedni, az idősek pedig szintén mindkettőt, de ők már nem nemző képesek.

Első körben tehát jó, ha az alapszükségleteket kielégítjük. Később olyan akkor még luxusnak tekinthető dolgokra is költhetünk nyersanyagot, hogy kényelmes és nem annyira zsúfolt szállás vagy épp iskola a gyermekeknek. A kényelem embereink boldogság mérőjét is feljebb viszi de a szaporodáshoz is több kedvük lesz – az iskolázott lurkók pedig hatékonyabb és okosabb felnőttek lesznek idővel.

Hősök helyett

Szót érdemelnek még a specialistáink, ugyanis az ő képességeiket bevetve tudjuk a nagy térképet bebarangolni, az ott talált nyersanyagokat és forrásokat kiaknázni, valamint a veszélyeket elhárítani. Több féle kasztú specialistából választhatunk, de kezdetben mindösszesen kettőt sorozhatunk be: harcos, felderítő, tudós, gyűjtögető. Az első ételem szerűen a vadállatok és a banditák likvidálásában jeleskedik, a második felfedezi a térképet és adott esetben kifosztja a romokat, a tudós kutatási pontokat gyűjtöget nagy hatékonysággal, a gyűjtögető pedig sokkal több nyersanyagot szed ki a nagy térképen található helyekből.

Később jó pénzért persze újabb specialistákat is felbérelhetünk, de ha szerencsénk van, a hozzánk csapódni akaró egyszerű embereket is specialista kíséri. Kezdetben egy felderítővel és egy tudóssal indultam, de hatalmas szerencsémre, az első (amúgy scriptelt és a tutorial részeként érkező) kis csoport egy harcost is hozott magával. Ez a hármas szinte mindenre és bármire elég volt nagyon hosszú ideig.

Azért nem egy Sim City, de…

A játék következő nagy részt elfoglaló része az építés lesz. Kezdetben nem sok fogalmunk lesz arról, hogy miként is kellene optimalizálni egy városkát, de sejthető, hogy a jó termőföldet ne az épületek kapják és az erdőket se irtsuk ki mind egy szálig anélkül, hogy pótolnánk őket. Embereink a kezdeti silány lakóhelyeket is megbecsülik, de egy kútra, fa és műanyag betakarító központra mindenképp szükségünk lesz, ugyanis életet adó vizet és alapvető nyersanyagokat gyűjtünk velük. Emellett vadászhatunk vadállatokat és szüretelhetünk bogyókat is – később földművelés, vadgazdálkodás, halászat és sok fejlettebb megoldás is vár ránk.

Ha mindez megvolt, elgondolkodhatunk azon is, hová tesszük a „fürdőszobákat” (zuhany és wc egyben), a temetőt, a raktárakat, a „kórházat” és hasonlókat. Fejlődésünk érdekében időnként át fogjuk rendezni az arculatot, de a fontos épületeket szinte biztos, hogy a városka központjába fogjuk tenni. Ha elég ideig sikerül túlélnünk, öntözőcsatornát, szaunát, lakóházakat és elektromos készülékeket is készíthetünk, de az addig vezető út rögös lesz azért.

Távcső van nálad?

A felfedezés is fontos rész, ugyanis a nagy térképen a specialistáink intézik a dolgokat. Míg szorgos hangyáink otthon építik-szépítik a közösséget, addig a speciális nyersanyagokat, a kutatási pontokat és az elpusztítandó bandita bázisokat a specialisták veszik kezelésbe. Ők fedezik fel a távoli vidékeket és szerzik meg a ritkább vagy csak így megszerezhető forrásokból a lootot.

A játék mindeközben apró questekkel és a közösségen belül történő eseményekkel is szórakoztat minket  - pl. a gyerekek faházat építettek az erdőben elcsenve pár deszkát – leromboljuk és visszaszerezzük az alapanyagokat vagy hagyjuk őket?

A játék amúgy erőteljes Settlers, Frostpunk és némi Black & White jegyeket visel magán, de jól alkalmazza az elődök erényeit. Folyamatosan ad tennivalót és a fejlesztésekkel, optimalizálással, csinosítgatással sokáig elleszünk.

Érdekesség, hogy 3 rádióadás közül is választhatunk (az Ultimate Editionban 4-ből) ami a maga stílusával más-más hangulatú zenéket sugároz. Külön jó pont, hogy a nehézséget egész részletesen beállíthatjuk, kezdve a természeti csapásoktól, az alapnehézségig, a termő/használhatatlan területek arányáig és még sok egyébbe beleszólva. Összességében az Surviving the Aftermath egy kellemes túlélő városépítő szimulátor, ahol a sok döntés, a sok fejleszteni és felfedezni való hosszú órákra a monitor elé köt minket. Akik a korábban említett hasonló játékokat szerették azoknak biztosan érdemes egy próbát tenniük vele.