Az abiogenezis vagyis az élet keletkezése során élettelen anyagokból (pl. egyszerű szerves molekulákból) élő szervezetek jönnek létre és mindez nem egyetlen esemény hatására történik, hanem komplex, fokozatosan alakuló folyamat eredménye. Ide kapcsolódik az exogenezis hipotézis is, mely abból a feltételezésből indul ki, hogy a Földre az élet máshonnan érkezett. Egyelőre ugyan inkább a sci-fik körébe tartozik a tudomány helyett, de a meteorokkal érkezett élet „magok” egy elmélet szerint mindenhol jelen vannak az univerzumban és akár a földi élet is ilyen eredethez kötheti az indulását. Ha pedig itt megtörténhet, akkor máshol is – gondolatébresztőként ez is jól megfér az emberi civilizációt fölemelő idegen látogatók és a piramist ufók építették elméletek, sokak szerint összeesküvések körében, egy posztapokaliptikus világ születéséhez pedig remek alapot adnak.

A Survive the Fall a földönkívüli fenyegetést ugyan egy meteorban realizálja, de a hatás és az azt követő világ nem csak posztapokaliptikus, de valami annál is tovább mutató, misztikus/horror színezetet is kap. Egy meteorbecsapódás elpusztította az emberi civilizáció nagy részét, mérgező krátert hagyva maga után, de a túlélők persze – saját elképzeléseik szerint – újjáépítésbe kezdenek. Frakciók szempontjából a Walking Dead és más hasonló közegben játszódó sorozatok összes alapvetését megtaláljuk.

A vallásos fanatizmussal mindent „megtisztítani”, vagyis felégetni akaró milicia, a techmilliárdos a régi rendre hajazó szép új világa, a meteor becsapódása után elterjedt toxikus „Stasis”-ban a természet erejét és az emberi lét következő lépcsőfokát látó öko-harcosok népesítik be a térképet. Mi pedig egy elhagyatott bunkerben rendezkedünk be arra, hogy kis közösségünket életben tartsuk.

Némiképp hajaz a játékmenet a State of Decay főbb elemeire, mert az open world térképre ugyanúgy ki fogunk menni kalandozni, mint ahogy a bázisunkat fejlesztjük, felszerelést, élelmiszert, gyógyszert és egyebeket gyártunk. De ne rohanjunk előre, ismerjük meg a túlélőkből álló kis csapatunkat.

Zack tűzoltóként kereste a kenyerét, ezért a romok átkutatásában nagyobb tapasztalattal bír mint a többiek, Dan pedig erdész/felderítő múltja miatt a hússzárítás és a legyőzött ellenségek átkutatása terén ügyesebb. Ezek önmagukban jelentéktelen dolgoknak tűnnek, de amikor kinn vagyunk és egy egész romos kisvárost vagy fatelepet kell átfésülni, bizony minden „gyorsítás” jól jön. Az átkutatás, fosztogatás, nyersanyagok kinyerése ugyanis időbe telik, és pontosan az idő lesz az állandó ellenségünk, két okból is.

Az egyik, hogy a harc, a gyűjtögetés és maga az ébrenlét is egyre fáradtabbá teszi az embereinket, vagyis nem mehetünk ki a terepre a „végtelenségig”, mert mégha tároló kapacitással bírnánk is a dolgot épp, hőseink idővel kidőlnek a fáradtságtól. A másik – amúgy szintén menedzselhető – dolog amire figyelnünk kell, az az éhség és ugyan megfelelő mennyiségű étellel ez is sokáig elhúzható, lesz még egy apróság, ami miatt vissza kell térnünk a táborba: a sérülések és a staminánk regenerálása.

A táborunk/településünk is ötvözi a bázisépítés és a nyílt világ keretet, ugyanis nem csak épületeket kell majd felhúznunk, de idővel a környékünket is megtisztítjuk, értékes nyersanyagokhoz, elrejtett „kincsekhez” nyitva meg ezáltal az utat. Mivel egyszerre hárman kalandozhatunk csak a bázison kívülre, a többiek otthon maradnak, ami azért sem baj, mert legalább nem lesznek hullafáradtak, sérültek, mérgezettek, mint a visszatérők.

Az előbb említett időnyomás itt is megjelenik, ugyanis a táborban is egy napba kell beleférnie minden tevékenységünknek, az éjszaka pedig következményeket hozhat, megtámadhatják a falainkat (ha van olyanunk), kifoszthatják egyik-másik raktárunkat, vagy megsérülhetnek az őrök. Amíg viszont nappal van, lesz időnk aludni vagy gyógykezelésre küldeni az embereinket, megetetni őket és feladatokat kijelölni a számukra. Ahogy korábban, itt is lesznek specialistáink, akik az építés, gyártás, főzés vagy mondjuk a fertőzött területek megtisztításánál előnyöket (értsd: gyorsabb munkavégzést) adnak.

Ezért sem mindegy, hogy kire bízunk egy feladatot, de a fáradtság itt is faktor és mondjuk egy új épület felhúzása is időbe telik, nem fogunk mindent a legjobb ember kezébe adni mindig. A bázisunk megtervezésénél jött elő az első olyan bug, vagyis inkább hiba, ami a játékban fájó hiányosságokra mutat rá, ugyanis nem tudunk épületet bontani.

Mivel az elején biztosan nem látjuk át, hogy hogyan érdemes szervezni, megtervezni azegészet, a közép vagy végjáték épületeit beleértve, ezért szintén nem mindegy, hogy milyen messze kell a nyersanyagokkal, a kész termékkel egy embernek kutyagolnia, ugyanis ez is időt emészt fel. Emellett viszont a kutatás és a sok féle craftolás, az épületek fejlesztése ötletes és jól kivitelezett rész, bár nagyon sok mikromenedzselést igényel még úgy is, hogy automatizálhatunk pár dolgot.

A harc valós időben történik, az ép kiválasztott karaktert mi irányítjuk, a másik kettő pedig igyekszik segíteni és hasznossá tenni magát. A közelharci és lőfegyverek elég széles tárházából válogathatunk és még azt sem lehet mondani, hogy a lőszer annyira szűk keresztmetszet lesz, de azért n e számítsunk FPS mennyiségű lövöldözésekre. A kitérés, a célzás néha kapkodó és bizonyos ellenségek egész bámulatosan térnek ki lövedékek elől is, de erre is van megoldás, a lopakodás. Egy csendes fegyverrel, mint mondjuk a számszeríj egész jól le tudunk vadászni egy kisebb csapatot, ha userként is elég ügyesek és türelmesek vagyunk, de a hátulról elvágjuk a torkát is hatékony módszer, amennyiben odafigyelünk arra is, hogy a kutatásnál ilyen téren is képezzük embereinket.

A második probléma a játéknál viszont a mozgás és a harc közben jön elő, mégpedig abban, hogy az útvonalkeresés és a különféle szintek között mozgás néha borzalmasan rosszul működik és ide-oda kóválygó, elakadó szerencsétlenné teszi amúgy kompetens harcosainkat. Szintén nem segít, hogy az ellenségek időnként a textúra alá süllyednek, volt küldetés, amit emiatt buktam el, és azt ugyan segítségnek vagy mázlinak könyvelhetnénk el, hogy egy-egy ellenség vagy kisboss néha szó szerint lefagy, a játékélményt nem növeli, amikor egy legendásan erős NPC-t mellette állva verünk agyon, miközben az mozdulatlanul tűri.

Koncepciók, játékmechanikák és azt merem mondani még történet terén is jó lett a Survive the Fall. A felfedezendő világ nagy és Fallouthoz méltóan sok küldetést, apróságot és érdekességet találhatunk, ha figyelmesen bejárjuk. A frakciók, NPC-k hullámzó teljesítményt mutatnak, de jól illeszkednek a posztapokaliptikus világba és egy jó dark fantasyhoz méltón nem csak fekete-fehér helyzetekkel találkozunk, komoly döntések alakítják a környék és a világ sorsát.

A már emlegetett akció RPG-k kedvelői biztosan sok örömet találnak itt is, ha pedig néhány tapasszal kezelhetőbbé, felhasználóbarátabbá és irányíthatóbbá válik a Survive the Fall, egy nagyon jó játék lehet a végeredmény.