• Oxygen!

A vizet az emberiség sokáig áthatolhatatlan akadálynak, rejtélyes mélységnek látta csupán, ez utóbbi pedig a mai napig megvan, hiszen a tengerfenék mintegy 80%-a mai napig felderítetlen. Lehet sok értelme nincs is a feltérképezésnek, bár a régi X-COM sorozat második részének története alapján, jobb felkészültnek lenni. Mindenesetre a búvárkodás, majd a tengeralattjáró vezetés központi eleme a Below Zeronak, és nem véletlen, hogy jóval korábban foglalkoztatta a mérnököket és a tudósokat a víz alatti lét és utazás kérdése, minthogy azt elsőre gondolnánk.

„Az első tengeralattjáró ötlete Cornelius Drebbel holland származású mérnök és feltaláló fejéből pattant ki a 17. században, amikor az angol király udvarában dolgozott. 1620-ban megépítette a világ első gépét, amely víz alatt is képes volt közlekedni, kinézetre pedig leginkább két evezős csónak szerelemgyerekének tűnt. Meghajtását vízhatlan nyílásokon keresztül pár evező látta el, a merüléshez vízzel feltölthető sertésbőr hólyagokat használtak. Drebbel két hasonló, de nagyobb eszközt is épített, amelyekkel már 3 órát volt képes a Temze mélyén, 15 méteres mélységben eltölteni a király és a londoniak legnagyobb csodálkozására. De az akkori döntéshozók nem ismerték fel a lehetőséget, egyedi csodának tartották.”

Még egyszer ugyanazt?

A nagy előd 2018-as megjelenése után mintegy 3,5 évvel megérkezett a Subnautica: Below Zero, ami önálló játékként is megállja a helyét, de inkább olyasmire hasonlít, mint a Witcher 3 két DLC-je – nagy felfedezendő terület, sok-sok tennivaló de azért nem mondható, hogy akkora, mint az alapjáték. Zsúfoltabb lett mind a biomok, mind a területek és szörnyetegek terén, de ez nem feltétlenül válik hátrányára, hiszen felfedezni, építeni és gyártanivaló itt is akad rendesen.

A Below Zeroban Robin bőrébe bújunk, aki titokzatos körülmények között elhunyt testvérét, Samet keresi a 4546B-os bolygón. Óriási jégbe fagyott szörnyetegről hallhatunk mendemondákat, de mégha el is hessegetnénk az ilyesfajta történeteket, az biztos, hogy valami titokzatos rejtőzik a bolygó vizének mélyén. Elvégre az sem véletlen, hogy a földönkívüli intelligencia kutatására specializálódott kis céget felvásárolja az Alterra és mind arról, ami történt a mélységes hallgatáson és az általános céges PR dumákon kívül semmit nem lehet tudni. Hacsak, valaki oda nem megy személyesen. Ez pedig a bátorság, a kíváncsiság és a túlbonyolított öngyilkosság közül, hogy melyiket meríti ki igazából, mindenki döntse el maga.

Zöldfülűként...

Kezdetben eléggé magunkra vagyunk utalva, ami nem rossz felfedezés szempontjából, de néhány alapanyag beszerzése nem olyan egyértelmű. Az oxigén palackunk bővítése az első és legfontosabb feladatok között lesz, ugyanis rövid, kb. 1 perces merülésekkel nem megyünk sokra egy főként vízzel borított világon. A legfontosabb alapanyagokat se könnyű kezdőként megtalálni, a játékmechanika alapjainak elsajátítása pedig beletelik egy kis időbe, ha a nulláról kezdünk. Még a minimális segítség, amit kapunk is elveszik a neonszínű fauna, halak, növények és a színes tengerfenék közepette, így időnként azt érezhetjük, megakadtunk.

Beletelt vagy fél-egy órába, mire az egyik növényről kiderült, hogy késsel válik csak leszedhetővé (Creepyvine – Fibermesh) és ugyan nem unatkoztam, de frusztráló volt szembesülni azzal, hogy ezen múlt. Ezek után persze minden gyanús vagy annak tűnő növényt, ásványt, élőlényt és egyebet a szkennelés/use – E gomb/késsel megvagdosás szentháromságnak vetettem alá, hogy kiderüljön jó-e valamire. Kivéve a vörös üvöltő+robbanó hal, ami a kezdeti időkben igazi istencsapásaként kísérti az életünket, akkor is, ha utána fél hegyoldalnyi leviatánokkal is össze lehet futni időnként.

A BZ-n érződik, hogy felfedezés, történet és gyűjtögetés/craft hangsúlyú. Ahogy bázisokat, elhagyott raktárakat, barlangokat és egyebeket fedezünk fel, megismerjük az előttünk itt jártak életét, de hátborzongató titkokat és furcsaságokat is felfedezhetünk. Itt Sam hangot is kapott és a megtalált PDA-k beszélgetéseket is rejthetnek, Hősünk reagál az eseményekre, a tabletjébe épített mesterséges intelligencia is kommentálja a dolgok egy részét és idővel még vendéget is kapunk a fejünkbe, akivel élénk filozófiai és biológiai eszmecserébe bonyolódhatunk arról, hogy az élet, az álmok, a test, az emlékek és hasonlók miként működnek az emberi fajnál.

A hangulatra sem lehet panaszunk (részben a szuper OST-nek köszönhetően), mert színes, vidám és érdekes biomokat, területeket találhatunk, de mélyebbre merészkedve már úrrá lehet rajtunk a félelem, hiszen a víz hatalmas lények üvöltését sodorja felénk, néhol pedig szűk barlangokban kell átpréselnünk magunkat és a hálózat szerű járatokban a klausztrofóbia is kerülget majd minket.

Időnk egy részét ajáték által felajánlott helyek kifürkészése, felfedezése teszi ki majd, és ilyen téren egy kicsit ugyan fogja a kezünket a játék, de a felszerelésünket, a fejlesztéseket már nekünk kell összegrindelni. Néha tényleg olyan érzés volt, hogy az étel/italt, a bázis építéshez szükséges rengeteg titániumot konkrétan és célzottam raklapszámra kell gyűjteni, de mindez könnyebb lett miután egy újabb eszköz, gép vagy fejlesztés elérhetővé vált.

Mivel kisebb a térkép elvileg hamarabb megtaláljuk a fontos dolgok data cardját vagy darabkáit amiket beszkennelve megkapjuk a tervrajzot és gyárthatóvá válik az adott dolog. Azonban ugyanilyen simán elmehetünk egy fontos felfedezés mellett 10x is, ha épp nem kanyarodunk arrafelé. Az oxigén tankom például még mindig az első nagyobb fejlesztés szintjén volt, amikor már maximális merülésű Seatruckom, és egész szépen felszerelt Prawn Suitom volt.

Persze az előbb említett fejlesztés egy olyan biomban volt, ahol tényleg ezerszer átmentem, de a zegzugos, indás, növényes rengetegben nem volt nehéz egy-egy részt kihagyni vagy nem észrevenni egy kis ládát, akkor is, ha kék led világít rajta. Az sem midnegy, hogy nappal van vagy éjszaka, mert főleg a sekélyebb részeken az áldásos napfény nagyon jól láthatóvá teszi a dolgokat, mélyebben viszont már a járműveink és a ruhánk lámpájára vagyunk ráutalva ha a néhány világító/foszforeszkáló élőlény mellett látni is akarunk valamit.

A bázis építés is remek móka tud lenni, főleg, ha kikísérletezzük, hogy milyen magasságban és csatlakozással képesek az elemek egymáshoz kapcsolódni. Elsőre ez sem egyértelmű és hiába lenne logikus egy-egy folyosó vagy szobamodul lerakása, a játék nem feltétlen gondolja ugyanezt, ez pedig bugnak érződik nem feature-nek. Így is háromszor építettem át a bázisom, mire elnyerte a végleges formáját és ebben benne volt a tapasztalatlanság is, de a játék érdekes fizikája sem tette jobbá.

Azt például nem fogja egyetlen fejlesztő sem megmagyarázni, hogy ha egy kanyarodó folyosóelemhez egy egyeneset rakva pirossal jelzi a játék, hogy nem, ezt nem lehet, akkor miért engedi ugyanezt, ugyanott, úgy, hogy először az egyenes elemet teszem le és utána a kanyarodót.

A másik fontos tanulság a structural integrity vagyis a bázis teher/nyomásbírása és strukturális stabilitás értéke lesz. Vagyis, ha csak építgetünk a vakvilágba, akkor a gyenge szerkezet elkezd szétesni, amit a játék lyukakkal és repedésekkel szimulál. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy hol lehet a falakat megerősíteni és az alapozás is nagyon komoly jogosultságot kap, de a javító kéziszerszámunkkal is mély barátságot kötünk, mire minden gondot elhárítunk és a bázisunk ismét használható állapotban lesz.

Ha azonban ezeket megugorjuk akkor erős túlzással, de Sims szerű bázis/lakótér/műhely/raktár ésatöbbi építésbe és berendezésbe foghatunk, ami (amikor működik) egy remek része a játéknak.

A Below Zero megállja a helyét, de nem emelkedik az előd által hozott színvonal magasságába (vagy mélységébe). A játékban hallgató zenék és a hangok kiemelkedően jók, a BZ zenei albumát még önmagában is megéri meghallgatni, ha szeretjük az chill/elektronikus/synthwave jellegű dallamokat. A fauna meglehetősen sokoldalú, rengeteg halat, növényt, furcsa jószágot, tengeri izét fedezhetünk fel, emellett ásványokat és egyebeket is megfigyelhetünk, leszkennelhetünk, vérbeli tudósként feltérképezve a bolygót.

Akinek fontos, annak jó hír, hogy az interfész magyar nyelven is megjeleníthető és teljes feliratozás is elérhető. Az első rész rajongóinak szinte kötelező vétel (csak az elvárásokból engedjünk egy kicsit), de a túlélős/felfedezős/építős/fejlesztős vonal iránt érdeklődők is hosszú órákat tölthetnek a mélység minden rejtélyének megoldása közben a Below Zero világában.