1. Vigyázz, ha jön a leviatán!
Miután az első nap rögtön 12 órát töltöttem vele, rá kellett jönnöm, hogy azért nem tudom abbahagyni, mert valami olyasmit nyújt ez a játék, amit már régóta nem éreztem: a felfedezés és a váratlan kalandok örömét. A Subnautica szájbarágás, buta tutorialok és kézen fogva vezetés helyett bedob minket a mély vízbe - szó szerint.
[italic]1. nap, 4547B bolygó felszíne, 5-ös számú mentőkabin
Bevertem a fejem. MI asszisztensem szerint ez szerencsés dolog, mert még jobban is beverhettem volna. Némi visszafogott sikítozás után eloltottam a helyiséget teljesen beborítani készülő lángokat. Szomorúan kellett konstatálnom, hogy az életmentő felszerelésem nagy része a tűz martalékává lett. A cég tuti levonja majd a fizumból, már ha életben maradok.
2. nap
Körülnéztem. Amerre a szem ellát, mindent víz borít. Az Auroria roncsa ott lángol a távolban, éjjel egész jól mutat. Elfogytak a készletek. Éhes vagyok. Harapnak a halak - csak az a baj, hogy engem.[/italic]
A játékban a túlélés az első: rá kell jönnünk, mi ehető, mi nem, és mi akar minket megenni, hogyan lehet élelmiszert tartósítani, búvárfelszerelést készíteni. Mindenhez egyre több szerszámra és alapanyagra lesz szükségünk, egy pillanatra sem fogunk unatkozni. Felfedezhetjük a bolygó élővilágát, szépségeit és veszélyeit, roncsok, és romok között kutathatunk tervrajzok után, járműveket építhetünk, szidhatjuk a közlekedési szabályokat be nem tartó halak felmenőit. A járművek, akárcsak a legtöbb szerszám, eszköz mind továbbfejleszthetők, tökéletesíthetők. A járgányokra tárolókat, szonárt, pajzsot, mélységi és egyéb modulokat szerelhetünk, befesthetjük őket, a nagyobbakat be is rendezhetjük.
[italic]34. nap
A leviatán boldogan csámcsog a Tengeri moly 1-en. Gyorsan távozom, miközben kis egyszemélyes tengeralattjáróm darabokra hullik. De megúsztam, és ami a legjobb, megérte a kockázatot a veszélyes helyen keresgélni, mert megvannak végre a nagy tengeralattjáró tervrajzai!
49. nap
Égve hagytam a világítást a nagy tengeralattjáróban, reggelre lemerült az aksi. Azt hiszem egy kicsit még dolgoznom kell az energiaellátáson.[/italic]
2. A reggeli kávém nélkül nem!
A járgányok összerakása, tuningolása mellett bázisunk felépítése és berendezése is örömteli feladat. Kezdetben pár kis helyiségből, tengeralattjáró dokkból áll a menedékünk, a későbbiekben már hatalmas mélytengeri komplexumokat, víz alatti kerteket hozhatunk létre, vagy csupa üveg kilátót, ahol salátát és sült halat majszolgatva gyönyörködhetünk a színes tengermélyi élővilágban. Nem árt persze, ha otthonunkat megfelelően strapabíróra építjük, nemcsak az energiaellátásra, de a strukturális integritásra is ügyelve.
[italic]52. nap
Arra ébredtem, hogy elönt a víz. Na nem azért, mert rosszat álmodtam; szó szerint bokáig álltam benne. Nem szeretek a reggeli kávém előtt bokáig állni a vízben. Higgadtan felmértem, hogy mi okozza ezt a különös jelenséget: a pihenőt a tengeralattjáró dokkal összekötő folyosón valami miatt utat talált befelé a tenger, és kezdte elönteni az egész bázist. Odatocsogtam, és közelebbről megvizsgálva a dokkot láttam, hogy a falán méretes luk tátong. A víz egyre jobban emelkedett, de nem veszítettem el az önuralmamat. Semmi gond, csak le kell zárjam a két helység közti biztonsági ajtót, aztán kijavítanom a lukat, végül megerősíteni a dokk falát, és minden rendben lesz.
A baj csak az, hogy biztonsági ajtót nemrég szétszedtem, mert kellett az alkatrész a kávéautomatához...
A víz már majdnem elért a térdemig, de továbbra is nyugodt maradtam. Visszamentem, megálltam a kávéautomata előtt, kezemben a szétszedésre szolgáló célszerszámmal. Felemeltem, aztán mégis inkább leengedtem. Nem, nem tehetem meg ezt vele.
A víz lassan a térdem fölé emelkedett. Már a dolgozószoba falán is luk tátongott, ott is kezdett befele ömleni. Körülnéztem, de nem volt kéznél sehol alkatrész. Aztán megláttam az akváriumot, és eszembe villant: víz alá kerülnek a halak! Eddig valahogy nyugodt tudtam maradni, de most már tényleg pánikba estem. Az akvárium nem ázhat el!
Átgázoltam a már majdnem derékig érő vízben az összekötő folyosóig, és villámgyorsan szétkaptam. Rekordsebességgel befoltoztam a lukakat, megszüntettem minden szivárgást, aztán elégedetten hallgattam, ahogy bekapcsol az automata szivattyúrendszer, és minden visszakerül a helyére. Minden nagyjából száraz maradt, de ami a legfontosabb, a halak sem áztak el.
Megittam a reggeli kávémat. Kissé sós volt, de tekintetbe véve, hogy eddig milyen íze volt, ezt fejlődésnek könyveltem el.[/italic]
3. Közjáték: VR
A játék már alapban gyönyörű, és VR-módban is hasonlóan fantasztikusan néz ki. A legnagyobb plusz, amit kapunk, hogy sokkal jobban érzékelhetők az arányok és a méretek: érezhető, hogy mennyire kicsik vagyunk a körülöttünk lévő világ elemeihez képest. Olyan tengeri növények, és állatok mellett tűnünk aprónak, amelyekről nem is gondolnánk, hogy mekkorák hozzánk képest. A (vizi)pálmát a nagy, 54,2 méter hosszú Cyclops tengeralattjáró viszi, ez utóbbi mellett teljesen eltörpülünk.
A szörnyekkel teli mélységekben, a tényleg nagyon nagy, és nagyon territoriális lények birodalmában aztán már valódi horror élmények várnak ránk. A ránk támadó tengeri rémek monitoron nézve is félelmetesek tudnak lenni, VR-ban pedig még rémisztőbbek. (Persze hozzá kell tennünk, hogy ebben a méreteik mellett a már önmagukban is libabőrt okozó hangoknak is nagy szerepe van).
Persze a VR technológia maga még messze nem tökéletes, és a játék VR verziójának is akadnak problémái. Az életerő és egyéb kijelzőkkel, amelyek állandóan ott vannak a képernyőn pl. nincs gond, de a kezelőfelület, amin a PDA és a menük láthatók, túl közel vannak, és ezen egyelőre nem lehet állítani, ez sokak számára zavaró lehet. Gyengébb gépeken előfordulhat pl. FPS-ingadozás, bár ez megfelelő beállításokkal csökkenthető. Továbbá több órányi játék után (már annak, aki bírja annyi ideig) mindenképp érdemes újraindítani, mert ilyenkor is belassulhat.
Aki hajlamos a tengeri betegségre, az csak rövid ideig tudja élvezni a VR-t, ami a Subnauticánál a hullámzó víz, és az úszás közbeni hirtelen irányváltások miatt még rövidebb lehet, úgyhogy csak óvatosan. Sokan emiatt, és a bugok miatt is úgy játszanak, hogy a fontosabb, munkaigényesebb dolgokat, mint pl. a bázisépítés, vagy a szekrényekben való rendrakás nem VR-ban végzik el, VR-ban pedig csak akkor indítják el a játékot, ha gyönyörködni akarnak műveikben, de olyanról is hallottam, hogy valaki kizárólag VR-ban nyomatja a játékot (bár gyanítom, hogy ez ritkább).
A Subnautica alapban Oculus Rift és HTC Vive kompatibilis, de több játékos is beszámolt róla, hogy mobilos VR sisakkal is tudtak játszani külön appok segítségével (pl. vRidge, Trinus VR működött), így aki nem engedheti meg magának egy drágább sisakot vegyen, az olcsóbb megoldásokkal is meg tudja oldani, hogy ne maradjon ki teljesen az élményből.
4. Végszó
Ebben a játékban minden benne van, ami kell, a legjobbak azok a váratlan kalandok, kalamajkák, amikbe magát keveri az ember. Mindig történik valami érdekes, a környezet is tartogat meglepetéseket, és a különböző élőlények viselkedése is változatos. Bizonyos halak pl. előszeretettel csórják el a drónkameráinkat, és bár a játékban vannak csapdák, riasztók, csalik és hasonlók, eleinte még nincsenek igazán ölésre alkalmas fegyverek, ezért kreatív megoldásokhoz kell folyamodni visszaszerzésükhöz. Nem árt odafigyelni, gondolkodni, tanulni, mert a játék során megszerzett tudás a legjobb fegyverünk.
Saját személyes sztorinkon kívül persze van egy jóféle történet is a darabban, amit a rádióüzenetek, hajónapló részletek segítségével követhetünk. Sokat ad a hangulathoz, hogy mindezt kitűnő szinkronszínészek előadásában hallgathatjuk. A háttérzene is fantasztikus: nincs jobb, mint amikor rejtélyek után kutatva 800 méter mélyen utazunk, különös formák sejlenek fel a sötétben, és misztikus dallamot dúdolva megszólal egy sejtelmes hangú női kórus.
Több nehézségi fokozat közül választhatunk, annak függvényében, hogy mit és mennyire szeretnénk mikromenedzselni különböző statisztikáink (életerő, oxigén, éhség, szomjúság, járműveknél energia stb.) közül, így a hc túlélőktől a hobbi építészekig mindenki megtalálhatja a neki tetszőt. Az újrajátszhatóság szempontjából is tökéletes ez a felosztás, a történetet végigjátszhatjuk az első három mód valamelyikében, kreatív módban pedig már az elején megkapunk minden tervrajzot, és kötöttségek nélkül alkothatunk.
A legjobb mindenféle segítség, spoiler és tutorial nélkül játszani, bár gyanítom, hogy a játék azoknak is tartogat meglepetéseket, akik úgy gondolják, hogy már mindent tudnak róla.
Az Unknown Worlds Entertainment a Subnauticával kiemelkedően jó játékot alkotott, amely 5 év fejlesztés, és hosszú early access után végre teljesen beérett. A cég játékosok és fejlesztők közötti kommunikációból is jelesre vizsgázott, ott voltak és továbbra is vannak mindenütt. Honlapjukon részletes statisztikákat közölnek a játékkal és játékosokkal kapcsolatban, és ugyanott percre pontosan, név szerint látható, hogy mikor, melyik fejlesztő, melyik bugot javította éppen. A fejlesztés minden apró részlete nyilvános, eddig is láthattuk, és továbbra is láthatjuk, hogy min dolgoznak jelenleg, hol tartanak vele, és a jövőbeni terveket is rendkívüli részletességgel figyelemmel kísérhetjük. Le a kalappal.
[italic]72. nap
Bubu már pacsit is tud adni. Mégsem vele fogom fűteni a bioreaktort.[/italic]
