I. Hol volt, hol nem volt
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy Styx nevű goblin, aki két éve már megpróbálta belopni magát a szívünkbe, de a játék, amiben szerepelt, az Of Orcs and Men finoman szólva is csak közepesre sikerült. Pedig a francia független Cyanide Studio nem ma kezdte az ipart, 2001 óta ott van a szeren, neki köszönhetjük többek között a Cycling Manager sorozatot (mit?), a Loki: Heroes of Mythology-t, a 2011-es Game of Thrones: Genesis-t és a 2012-es Game of Thrones játékot. Mivel ezek a címek hagytak némi minőségbeli kívánnivalót maguk után, ezért joggal lehetnétek pesszimisták a csapattól jövőre érkező Space Hulk: Deathwing FPS-sel kapcsolatban, de a Styx: Master of Shadows után azt kell hogy mondjuk, van még remény. Sőt.
Az Of Orcs and Menben Styx még csak másodhegedűs volt Arkail, a harcos ork mellett, a Master of Shadows-ban viszont már övé a főszerep. Styx egy goblin, azaz alacsony és amorf, ezért harc közben sutának tűnhet (lehet, hogy én is goblin vagyok), de ravaszságával és a meglepetés erejével ellensúlyozhatja fizikai hiányosságait (most már tudom, hogyan csajozhatok). Magyarul arról van szó, hogy a szemtől-szembeni harcot ajánlott kerülni, mert egy-két suhintás és végünk, sokkal többre megyünk, ha szépen csendben az árnyékok közül tevékenykedünk. Mielőtt viszont belevetnénk magunkat az élvezetekbe, vessünk egy pillantást a sztorira is, mely jó 200 évvel az Of Orcs and Men előtt játszódik.
Styx, az amber-függő (mágikus varázsital) zöldbőrű egy nap ködös emlékekkel tér magához az emberek által épített óriási erődítményrendszerben, Akenash tornyában. Egy dolgot tud csak: meg kell találnia és ellopnia az erődítményben őrzött Világfa szívét, mely minden amber forrása. Ez viszont nem olyan könnyű feladat, mivel Akenash tornyában emberek és elfek tömegei őrzik a Világfát, rajtuk kívül pedig egyéb teremtmények is vadásznak ránk. A fő történetszál mellett különböző melléksztorikkal is megismerkedünk, például összetűzésbe kerülünk egy zsarnokoskodó kormányzóval, bepillantást nyerünk az emberek és elfek közti sérülékeny békébe, és nem utolsó sorban Styx rejtélyes múltjára is fényt derítünk.
II. Styx in da hauz
Gondolom már felmerült bennetek a kérdés, hogy mire lehet képes egyetlen goblin az emberek, elfek, orkok és egyéb teremtmények hordái ellen. Mindenkit megnyugtathatok, hogy elég sokra, mivel Styx az ambernek köszönhetően különleges képességekkel is rendelkezik. Azon kívül, hogy limitált ideig láthatatlanná tud válni, az "amber vision" segítségével könnyebben kiszúrhatja az ellenfeleket, és azokat a tereptárgyakat, melyekkel interakcióba léphet. A legtutibb képessége viszont az, hogy képes klónozni magát. Igen, jól olvastátok, Styx saját gyomortartalmából létre tudja hozni önmaga sutább kiadását, akit aztán irányíthatunk. A Csicska Styx (Family Guy, helló) nem tud fegyvereket kezelni, és ölni sem képes puszta kézzel, cserébe olyan helyekre is befér, ahová Styx nem, illetve ki tudja nyitni nekünk az ajtókat. Mivel Csicska Styx csak halvány másolatunk, ezért egy idő után magától elpusztul, de ha esetleg mi döntünk úgy, hogy elvégezte a dolgát, és önként likvidáljuk, nem kerül külön amberbe a klónozós attrakció. Akkor sincs nagy gond, ha kifogynánk eme édes (?) nedűből, mivel a pályákon található kis fiolákkal pótolhatjuk a folyadékveszteséget. Ezekből a kis fiolákból viszont nincs sok, így érdemes a klasszikus lopakodós megoldásoknál maradni mindaddig, amíg csak tudunk.
Szerencsére a környezet bővelkedik az ezt segítő megoldásokban: tereptárgyak mögött/alatt/felett bújhatunk meg, kitekinthetünk a sarkok mögül, elolthatjuk a fáklyákat, hogy sötét legyen, falakon mászhatunk fel, elterelhetjük az őrök figyelmét, csendesen kiszoríthatjuk belőlük a szuszt, dobókéssel messziről is likvidálhatunk, a holttesteket pedig elrejthetjük, vagy savban feloldhatjuk. Ajánlott nem csak a fény-árnyék váltakozásokra odafigyelni, hanem az általunk keltett zajokra is, mivel az őrök nem csak láthatnak, hanem hallhatnak is minket. Éppen ezért jobb lassabban, biztosan haladni, nehogy feldöntsünk egy ottfelejtett mosogatóvödröt, vagy túl hangosan huppanjunk le leendő áldozatunk mögé, mert olyankor könnyen megeshet, hogy mi leszünk az áldozat. No és mi van akkor, ha észrevesznek és nincs hova menekülni? Pánikra semmi ok, még ekkor sincs veszve a helyzet! A feladatunk "mindössze" annyi, hogy a megfelelő időpillanatban védekezzünk, és ha ez megvan, meg is ölhetjük ellenfelünket. Igen ám, de ez mind semmit sem ér, ha többen is kiszúrtak minket, itt ugyanis nem az Assassin's Creed-féle mindenki-vár-a-sorára harcstílus érvényesül, hanem győz a kicsi a rakás elve, és mindenki egyszerre támad közelről/távolról. Ez pedig remek dolog, mivel szó sem lehet Splinter Cell, vagy Hitman-szerű hentelésről, ha kudarcba fulladt a sunyolós taktika. Itt rá vagyunk kényszerítve a lopakodásra, és ez nem baj, még csak nem is frusztráló. Pláne úgy nem, hogy akkor mentünk, amikor csak akarunk, a készítők nem kötötték meg a kezünket egy checkpoint rendszerrel.
III. Fel, fel, magasba
A játék ugyebár egy toronyban játszódik, ezért a pályák leginkább vertikálisak, tehát lentről/felfelé, vagy épp fordítva haladhatunk bennük időnk nagy részében. Éppen ezért egy-egy küldetésnek többféle megoldása is lehetséges, hiszen több útvonal áll rendelkezésünkre a cél eléréséhez. Styx fizikai képességeihez képest remek falmászó, a széleken viszont akad néha gondja, ezt az irányítás számlájára írhatjuk. Kontrollerrel semmi gond sincs, az egér+billentyű kombó viszont veszélyes tud lenni, kár, hogy erre nem feküdtek rá jobban a Cyanide fejlesztői. A küldetések 3-4 szintből állnak, a feladat eljutni A-ból B-be, miközben mellékcélokat is teljesíthetünk. Ilyen pl. egy tárgy megtalálása és ellopása, vagy valaki likvidálása. A teljesített feladatokért plusz tapasztalati pontokat kapunk, ahogy például azért is, ha gyorsan, ölés vagy riadó nélkül abszolválunk egy-egy szintet. A TP-t három fejlődési ágra költhetjük: az általunk cipelt eszközök száma, Styx gyilkoló ereje, avagy mozgékonysága. Olyanokra tessék gondolni, hogy alapból például nem ölhetünk a magasból lecsapva, csak ha feloldjuk ezt a képességet. Akkor sincs gond, ha esetleg félrenyomtunk volna valamit, a pontokat bármikor törölhetjük, és újra leoszthatjuk.
A grafikai megjelenítésért az Unreal Engine 3 felel, mely 10 éve megbízható társa a fejlesztőknek és játékosoknak egyaránt. Ez a 10 év viszont nem telt el észrevétlenül, az idő vasfoga itt-ott már kikezdte az UE3-at, erős módosítások ide vagy oda. Éppen ezért a Styx is néhol kopottasnak tűnhet, egy-két textúra már nem úgy néz ki, ahogy ki kéne, de ettől függetlenül az összhatás nagyon kellemes. A fény-árnyék effektek nagyon rendben vannak, ami pedig külön öröm, hogy minden pálya képes újat mutatni, és más-más hangulatot felfesteni. És ha mindez nem lenne elég, az sem elhanyagolandó, hogy a Master of Shadows gyengébb gépeken is vidáman elfut. Amit viszont személy szerint nem értek, hogy miért csak PS4-re és Xbox One-ra jelent meg a konzolok közül, annyira azért nem szép, sokkal logikusabb lett volna Xbox 360-ra és PS3-ra kihozni, azok is megbirkóztak volna ezzel a látványvilággal. Persze valószínű, hogy az újgenerációs masinákra könnyebb volt átültetni a játékot...
A szinkronszínészek a "korrekt iparosmunka" kategóriába esnek, a zene viszont rendkívül jó lett, egyszerre tükrözi főszereplőnk komikus személyiségét, és tragikus élettörténetét. Az album ingyenesen meghallgatható itt, plusz akinek megtetszik, az meg is vásárolhatja a dalokat, akár egyesével is. Na, mármost. A legfontosabb kérdés: megéri a Styx: Master of Shadows azt a 30€-t (~9200 Ft), amit elkérnek érte a Steamen? Meg merem kockáztatni, hogy igen. Mindenki másnak ott egy jó kis leárazás, nemsokára Karácsony, Winter Sale, stb. Egy biztos: a Cyanide végre egy olyan játékot alkotott, ami remekül sikerült, kisebb-nagyobb hiányosságai ellenére is szerethető, úgyhogy kíváncsian várjuk a folytatást. Csak így tovább!
Platformok: PC, PS4, Xbox One
Tesztplatform: PC
