„2006 januárjában a 35 éves Ricky Megee az ausztrál sivatagon autózott keresztül, útban új munkahelye felé. Felvett egy csapat stoppost, akik – feltételezése szerint – gyógyszerrel elkábították, kidobták az autóból és magára hagyták a sivatag kellős közepén. Ezt követően a férfi 71 napon keresztül vándorolt egymagában a kietlen vidéken. Ágakból és levelekből kezdetleges sátrat épített magának, amit éjszakára kövekkel barikádozott el, nehogy a dingók alvás közben megtámadják. Bolyongása közben békákat, piócákat és kígyókat evett és a saját vizeletét itta, hogy életben maradjon. Végül egy isten háta mögötti gazdaság dolgozói találtak rá a csontsovány, több mint 45 kilót fogyott férfira, akit azonnal kórházba szállítottak. A rendőrség szkeptikusan állt a Megee által előadott történethez, az ellopott autó pedig sohasem került elő. Máig nem tudni, mi is történt pontosan.”

Akár egy videojátékot is megihlethetne az ilyen és ehhez hasonló történetek bármelyike. A Stranded Deep a Csendes-óceán térségén játszódik és szó mi szó, nagyon egyszerű elő és kerettörténettel dolgozik. Az első percben annak lehetünk szemtanúi, hogy a főhős egy magángépen utazik egy pohár whiskey társaságában, majd a gép rázkódni kezd, lezuhan. Ezek után kiúszunk a rommá tört géptestből egy kis felfújható csónakig és a következő pillanatban egy kis sziget mellett találjuk magunkat.

Megérkezünk tehát a játék helyszínét adó kisebb-nagyobb szigetek alkotta térképre. Ez amúgy procedurálisan generált, tehát ilyen értelemben végtelen változat létezik belőle. Sőt, mi magunk is tervezhetünk és szerkeszthetünk szigetet vagy akár egész térképet is és megoszthatjuk másokkal is. A lényeg az lesz, hogy a térkép közepén kezdünk és 4 fontos helyszín mellett két maroknyi elszórt szigetet találunk majd, véletlenszerűen elosztva. A játékon kívül persze megnézhetjük a térképet de ingame erre nincs lehetőség, egyedül a tájékozódás és a memóriánk segíthet.

Megértem, hogy egy „hajótörött” túlélő nem Google maps-szal rohangál, de ahhoz képest, hogy milyen járműveket és épületeket építhetünk a kb. semmiből, ez nekem fájó pont volt, ugyanis nem nehéz eltévedni kb. 30-40 sziget között és a vége az, hogy mindenhol felhúzzuk a sátor/víztermelő/tábortűz szentháromságot és megyünk tovább...valamerre.

A túlélésünk alapköve az élelem és a víz lesz, emellett fegyverekre, szerszámokra is szükség lesz, na meg alapanyagra építésekhez. A játék pár feladaton keresztül addig fogja a kezünket, amíg ezen alapvetések rendelkezésünkre nem állnak. A tutorial végére lesz egy hajlékunk, vizünk, egy tábortűz és egy kis platform, amit így egyben akár bázisnak is nevezhetünk. Otthonnak csak azért nem, mert egyfelől meg akarunk szabadulni innen, másfelől jó pár helyet be kell majd járnunk, mire eljutunk addig és a szigetek elég nagy területen szóródnak szét.

Egy digitális karóra segít abban hogy pl. az éhség/szomjúságot követni tudjuk, de abban is, hogy a skilljeink fejlődését lássuk - nemes egyszerűséggel építés, gyűjtögetés, vadászat, fizikai erőnlét, főzés a teljes lista, vagyis nem bonyolult, de elég egy ilyen játékhoz.

Találhatunk kisebb és nagyobb szigeteket, ami a rajtuk levő erőforrások, állatok, növények számában jelent változást, valamint hajóroncsokat, konténereket és egyéb maradványokat is. A vízben élelem, veszély egyaránt van, kis halakat foghatunk, de levadászhatunk egy ráját is, ha ügyesek vagyunk. Cápák is vannak, tűzhallal is találkozhatunk, meg tüskés/mérgező tengeri csillaggal is.

A tapasztalat az, hogy ami nem harap/szúr/csíp, az mérgez. Ami azért is kellemetlen, mert ellenmérget kell találnunk, viszonylag gyorsan. Ezért hát érdemes megismerkedni a helyi növényvilággal is és kiderül, hogy égésre az aloe, méregre a pipi nevű növény lesz segítségünkre. Emellett kókuszt, vaddisznót fogunk enni főképp és érdemes betárazni, amennyire tudunk, mert egy betegség, vagy nagyobb felfedezés, az alvásról nem is beszélve sok erőforrást elfogyaszt.

A játék alapjaiban „klasszikus” túlélő alapokra épít, kezdetleges eszközök, fegyverek és építmények adják a gerincét. Ami viszont nehezen érthető és értékelhető az az, hogy bizonyos dolgoknak egyszerűen nincs (vagy énnél a verziószámnál nem volt) hatása. Azt értem ezalatt, hogy aludni pl. nem kell, a szélviharos, szakadó esős óceánon simán átlapátolok egy másik szigetre (és még a nap sem tűz, tehát ez is előny), de hiába ömlik az eső mintha dézsából öntenék, a víztermelőm egy cseppet sem fog fel belőle.

A kezdetleges dolgok után motorral hajtott tutajig, téglaégetésig is eljuthatunk, sőt, gyrocoptert is építhetünk, ami megint elég furcsa technológiai vívmány egy üzletembernek kinéző túlélőtől. A végcél pedig egy repülő megjavítása (ez is fantasyba illő feladat egy sima embernek), amihez a 3 fő alkatrészt 3 boss szörnytől szerezzük majd be.

Nem tudtam eldönteni, hogy a misztikus, kicsit majdhogynem fantasys irányba akart-e elmenni a Stranded Deep, vagy inkább a realitás érdekelte. Az az érzésem, hogy mindkettő, mert míg a Green Hell-ben például elég realisztikus szimulációt kaptunk minden téren, addig a Raft, Valheim vagy a The Long Dark egyetlen stílusnál maradt és azt aknázta ki mélységében. Kapkodós, laza koncepciójú és nagyon lustán összerakott történetszállal megáldott játéknak érzem a Stranded Deep-et, viszont a jó hír, hogy a túlélő játékok szerelmeseit ettől függetlenül is érdekelheti.

Van benne sok felfedezni, építeni és legyőzni való, viszonylag egyszerű, de sokáig elhúzható, a térkép pedig újra generálható – ha ez elég, vágjunk bele, ha többet akarunk, akkor irány egy másik világ.