1. oldal

Ha ismerjük a Paradox játékait, tudjuk, hogy általában rengeteg DLC-t kapnak, kisebbeket, nagyobbakat egyaránt. A cég filozófiája a tetszetősek közé tartozik ezen a téren, hiszen a fizetős kiegészítők mellé mindig jön ingyenes frissítés, ráadásul egyik plusz tartalom sem kötelező vétel, és találunk tisztán kozmetikai csomagokat is, amik tényleg teljesen opcionálisak.

A Stellaris legfrissebb, Apocalypse névre hallgató DLC-je mellé érkezett az eddigi legnagyobb ingyenes update, melynek jelentőségét az is jelzi, hogy a játék verziószáma 2.0-ra változott tőle, sőt, a korábbi mentések nem is lesznek vele kompatibilisek (erre felhívják a figyelmet a belépéskor). A C.J. Cherryh sci-fi írónő tiszteletére Cherryh-nek „becézett” patch számos fontos módosítást hozott, ezekhez képest maga a fizetős kiegészítő szinte kevésnek hat.

Általánosan elmondható, hogy lelassult a játékmenet, és sokkal több döntést kell hoznunk a terjeszkedéssel és fejlődéssel kapcsolatban. Az egyes csillagrendszerek között most már csak az úgynevezett hyperlane-eken közlekedhetünk, emiatt a galaktikus térkép úgy néz ki, „mint egy ronda pókháló”, ahogy az egyik fórumon írta egy kommentelő. Űrhajóink mozgására ez jelentős hatással van, illetve számos taktikai lehetőséget nyújt az útvonalak ellenőrzése. Az biztos, hogy rengeteg játékosnak nem jött be az újítás, komoly morgások olvashatóak miatta a neten, bennem nem alakultak ki efféle ellenérzések.

A 2.0 előtt a fénysebességnél gyorsabb utazásra háromféle opciónk volt kezdéskor: a hiperhajtómű, a warp és a féreglyukak, a választásunk a játék végéig megmaradt (néhány kivételtől eltekintve). A 2.0-val induláskor legtöbb esetben már csak a hiperhajtómű áll rendelkezésünkre. A féreglyukak továbbra is megvannak bizonyos fokig, természetes formájukban találkozunk velük a galaxisban, illetve itt-ott ősi ugrókapukat is találhatunk, melyek rövidített utat kínálnak, vagy mi is építhetünk csillagkapukat, ha megvan hozzá a technológia. Nagyjából a játék közepétől érhetőek el. A végjátékban lesznek ugróhajtóművek is, de kicsit más formában, mint a 2.0 előtt. Mindez persze nagy teret nyit a modkészítők előtt, hiszen igény biztosan lesz arra, hogy a korábbi felálláshoz hasonló lehetőségeket hozzanak vissza a játékba.

2. oldal

A Stellarisban eddig volt egy limit a birodalmunkban lévő űrhajók maximális számára. Most az egy flottában lévő hajókra is lett ilyen korlát, tehát nem tudunk mindent egy nagy seregben egyesíteni. A flottamenedzser segít abban, hogy átlássuk a több kisebb haderő káoszát, beállítsuk, milyen hajók legyenek az egyes csapatokban, és az erősítést is elintézhetjük egy gombnyomással, tehát azért annyira nem bonyolították meg a helyzetünket.

Ha valamelyik flottánk csatába bocsátkozik, és a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, most már lehetőség van arra, hogy a sérült hajók kiszálljanak a harcból. Emiatt egy vesztes csata nem feltétlenül jelent vesztes háborút is, hiszen összeszedhetjük magunkat és visszavághatunk. A kis flották harci bónuszt is kapnak a nagyobbakkal szemben a manőverezés terén, ezzel kicsit kiegyenlítődik a nyers túlerő hatása.

Birodalmunk növelésekor az egyes naprendszerek asztrofizikai jellemzőit is érdemes figyelembe vennünk. A fekete lyukak és a ködök is különböző hatásokkal rendelkeznek: a köd blokkolja a szenzorokat, így nem lehet megállapítani, milyen flották, vagy egyéb védőrendszerek vannak az adott csillag körül, a fekete lyuk pedig megnöveli a hajtóművek beindításához szükséges időt, illetve nehezebbé teszi a csatából való visszavonulást.

A terjeszkedéshez mindenképp építenünk kell egy űrállomást a kiszemelt csillag köré, csak így tudjuk birodalmunkba olvasztani az adott rendszert. A bázisokat továbbfejleszthetjük, felszerelhetjük őket például fegyverekkel, hajógyárakkal, gazdasági épületekkel, kutatólaborokkal is. Különböző védelmi platformokkal megnövelhetjük esélyeiket, ha esetleg megtámadják őket. A jól felszerelt űrbázisoknak komoly szerepe lehet birodalmunk védelmében, hiszen az erősebbek egy kisebb, vagy akár közepes ellenséges flottával is el tudnak bánni, vagy – mint ahogy nálam többször előfordult – kibírhatják addig, míg odaér az egyik hajóflottánk, hogy segítsen.

A flották csak a fénysebességnél lassabban tudnak átjutni az egyes rendszereken, hogy aztán rálépjenek a szomszédos rendszerbe vezető hyperlane-re. A csillagközi utazás így sokkal lassabb, a komolyan felfegyverzett űrállomások pedig külön veszélyt jelentenek. Ha kifejlesztettük az FTL inhibitorokat, az ellenfél csak ott tud távozni az adott rendszerből, ahol bejött.

A játékban öt erőforrást gyűjtögethetünk: ásványokat, energiát, élelmet, influence-t és unity-t. A Cherryh frissítés kicsit megkavarta, hogy az egyes alapanyagok mire fordítódnak. A vezetők „munkabére” például már nem influence, hanem energia, a bázisok pedig fix mennyiségű ásványba és influence-be is kerülnek. A változások hatására az egyes erőforrások hasznosabbak lettek. Még mindig az ásványok a legfontosabbak ugyan, de már nem annyira, mint a 2.0 előtt, az energia például sokkal-sokkal jelentősebbé vált.

3. oldal

Ezek voltak eddig az ingyenes, mindenki által elérhető frissítés főbb részei, nézzük, mit kapunk, ha pénzt is költünk, és megvesszük az Apocalypse DLC-t!

A kiegészítő szerintem főleg azoknak a játékosoknak kedvez, akik imádnak háborúzni. Szuperfegyverek, Titán-osztályú csatahajók, rengeteg kalóz – egy hadúrnak biztosan felcsillan a szeme az örömtől. Pedig van bosszantó elem is, mégpedig az átdolgozott kalózok. Sokkal kiegyensúlyozottabbak, gyengén kezdenek és fokozatosan válnak egyre erősebbé, de most már bármikor feltűnhetnek, nem csak a játék elején. Egy idő után kifejezetten idegesítő, hogy megint miattuk van riasztás a határvidéken, mikor sokkal fontosabb dolgunk is lenne… Szerencsére a korábban említett, jól fegyverzett űrállomások képesek elbánni velük a legtöbb esetben, vagy legalábbis feltartani őket, míg odaérkező flottánk szét nem csap közöttük.

A Titán-hajók és a Colossus szuperfegyver megépítéséhez magas szintű Citadel-állomásokra lesz szükségünk. A Titán hatalmas szörnyeteg, eltörpül mellette minden más hajó. Speciális modulokkal, és egy nagy hatótávolságú energiasugárral van felszerelve, bármelyik normál hajót egy lövéssel megsemmisíti. Korlátozott számban gyárthatjuk le őket, gyakorlatilag zászlóshajóként funkcionálnak.

A Colossus igazából nem is hajó, inkább egy mobil fegyver. Olyan, mint egy óriási ágyú, amiket hajtóművekre szereltek, legyártásához egy Ascension perkre, és egy projekttervre is szükségünk van. A projekt közepén két szuperfegyver-típus közül választhatunk a lehetséges négyből, a kiszemelt lesz a szerkezet alapváltozata. A többit fizikai kutatással szerezhetjük meg, de egyszerre csak egy Colossus lehet a kezünkben.

A szuperfegyvereknek nincs saját védelmi rendszerük, folyamatosan kísérőhajókra van szükség az ellenséges támadások kivédésére a frontra utazás, a feltöltés és a tüzelés közben is. Ez több hónapnyi időt jelent, szóval nem elég a sok fáradozás, hogy megépítsük a cuccot, a bevetése sem gyerekjáték. Ráadásul a kiszemelt bolygóknak is meg kell felelniük egyes, az adott helyzettől függő követelményeknek, például ellenséges kézen kell lenniük, vagy bizonyos planéta-típusba kell tartozniuk. Szóval nem fogunk csak úgy pikkpakk halálcsillagosdit játszani, de nem ám!

A kemény fegyverek kemény védekezést követelnek, így a DLC a kezünkbe adja az ionágyút is, melynek hatalmas hatótávja és pusztító ereje képessé teszi az űrállomásokat arra, hogy legalább megpróbáljanak szembeszállni a túltápolva felvonuló ellenféllel.

4. oldal

Az Apocalypse új semleges frakciót helyezett a térképre. A marauderek nomád népek, nem tanácsos túl közel merészkednünk hozzájuk. A területükkel szomszédos szektorokat fosztogatják, rabszolgasorsba döntik a hatókörükben lévő bolygók lakóit. Némi erőforrásbeli ellenszolgáltatásért cserébe flottaadmirálisokat, vagy tábornokokat fogadhatunk fel tőlük, vagy akár az egész haderejük a zsoldosunk lehet. A kis nomád birodalmak egy kán uralma alatt egyesülhetnek, ekkor a vazallusaivá válhatunk, hadisarcot kell neki fizetnünk, és a hordájába tartozunk, de egyébként békén hagy minket. Ha a kán meghal, széthullik a birodalom, visszaáll a korábbi állapot.

A kiegészítő a unity erőforrás értékét is megnöveli, hiszen erős ambíciókra költhetjük, ha már kimaxoltuk a tradíciókat, így nem megy veszendőbe. A pacifista játékosok jussa ezen kívül még néhány új perk, civic és hasonló apróság.

A Stellaris Apocalypse DLC-je 20 euróba kerül. Szerintem ez egy kicsit sok érte, ahhoz képest, hogy az ingyenes frissítés mennyi változást hozott a játékba, illetve azért, mert a legtöbb eleme a háborúsdit kedvelő játékosoknak számíthat igazán. Ha nem érdekel a bolygók felrobbantása, vagy nem akarsz nomád zsoldosokat a seregedbe, akkor is bőven megkapod az újdonság élményét a Cherryh tartalmával, mely érdekesebbé tette a játékmenetet, nagyobb teret enged a stratégiai tervezésnek. Akár kiegészítővel, akár anélkül, mindenképp érdemes visszanézni a Stellarisba, hiszen teljesen más kalandokat nyújthat, mint a 2.0 előtt.