A Stonekeep és – mai szóval open worldnek hívott világával – a Wizardry valamelyik része ismertetette meg velem a dungeon crawler stílust. Ennek a szónak magyar fordítása nem igazán van, de a lényeg, hogy egy épület/kazamata különböző szintjeit, vagy épp eltérő helyszíneket fedezünk fel, kockánként lépegetve előre, és figyelmesen megvizsgálva hol rejlik valami furcsaság. Könnyen lehet, hogy a kilazult tégla, a fáklyatartó vagy a kallantyú rejtekajtót fed fel. Rosszabb esetben csapdát vagy egy karókkal kibélelt vermet. Természetesen szörnyek is mászkálnak (de nem ilyenek) mindenfelé, és az ajtó kinyitása is csúnya meglepetésbe fordulhat, ha épp mögötte lapul valami. A Legend of Grimrock sikeresen újította fel a stílus fantasy irányzatát, a StarCrawlers pedig ugyanezt a sötét jövőbe és a világűrbe dobta át, és ez már önmagában ritkaságnak számít.

„Tudok egy munkát, ami jól fizet…”

A feladatunk egy zsoldos csapat (Crawlers a nevük a játékban) összeverbuválása – akik különféle cégek, szervezetek, Shadowrunosan mondva Mr. Johnsonok feladatait teljesítik, jó pénzért. A világ egy sci-fi alapokra helyezett, nyomokban steampunk és cyberpunk hatásokkal tűzdelt univerzum és egy vicckönyv vegyítésének fogható fel. Persze a készítők azért nem hülyéskedik szét a játékmenetet, de a beszólások, az apró poénok, a szarkasztikus humor mindig utat talál az amúgy intrikával és sötét üzletekkel teli keretben. A játékot átszövik a szerepjátékos, geek, sci-fi poénok, melyek ismert és kevésbé közkeletű művekből, játékokból és szlengből is merítenek. Hiszen miért ne idézne a Pokémonból (a wild XY appeared), ha erősítést kap az ellenség. Vagy épp utalna a Necronomiconra, a Shadowrunra bizonyos leírásokkal. Csokit találtunk egy irodai asztal fiókjában? Persze, hogy Loot a márkája, az ízesítése pedig a leírás szerint „epic”.

A tárgyak, a különféle szervezetek és cégek is megérik a pénzüket. Mind saját arculattal és termékpalettával rendelkezik és persze a céljaik is eltérőek időnként. Itt lép be a zsoldos csapat szellemiség a játékba, ugyanis nem mindegy kinek dolgozunk. Azaz valójában mindegy, hiszen megkapjuk a fizetést. Ami azonban döntően befolyásolja a játékot az az, hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem. Két fegyvergyártó óriáscégből nem nagyon fogjuk tudni mindkettejüknek leszállítani a ritka prototípust. Ha pedig ellopunk egy szállítmány gyógyszert, akkor annak híre megy. Támogatjuk a munkások jogaiért lobbizó szervezetet? A megacégeket tömörítő csoport nem valószínű, hogy hátba vereget érte. Esetleg akkor, ha a megszerzett információkat velük is megosztjuk. És itt jön be a döntéseink következménye a pakliba. A fő küldetés egy dolog, de mellette sok apró mellékest is bezsebelhetünk, ha ügyesen lavírozunk. Ez pedig fontos része a játéknak! A csapatunk felszerelése, gyógyíttatása, a fegyverek és egyéb kütyük fejlesztése egy dolgon múlik, ez pedig a pénz.

Külön jó pont a játéknak, hogy a küldetés helyszínének bejárása közben is találhatunk „extra dobozokat”. Ezek belsős adatok, titkos feljegyzések, összeesküvések file-jait tartalmazó kis csomagok, amiket lenyúlhatunk. Majd hazatérve a feketepiacon feldobhatjuk aukcióra. Értékes felszerelést és/vagy pénzt kaphatunk érte, de a hírnevünk bánja a dolgot. Vagyis ügyeskedünk – egy küldetés ennek a cégnek, egy szívesség a másiknak, aztán oldalt váltunk esetleg, hogy ne küldjenek ránk fejvadászokat. Úgy is fogalmazhatunk, hogy morálisan rugalmasnak kell lenni. De eldönthetjük azt is, hogy csakis a megadott küldetés céljával foglalkozunk, és nem keveredünk simlis helyzetekbe. Megbízó van, cél és fizetés, a többi nem a mi dolgunk.

A kasztok sokszínűek és változatosak. Az abszolút kedvencem a Void Psyker volt, ami amellett, hogy „űrvarázsló”, a sötét dimenziókból származó energiák használata miatt kissé hibbant is. Hasonló vele játszani, mint a Vampire játékokban Malkavita karaktert indítani. Minden bizonnyal az ihlet is innen jött a készítőknek, de telitalálat lett a hangulata és a párbeszédei. Ahogy bővül a csapatunk, mindenki hozzáfűzi a meglátásait, véleményét az eseményekhez, így adott esetben a csapat hackere, csempésze és harcosa is megosztja velünk, hogy miként is látja a dolgokat. Karaktereinket pontok elosztásával fejlesztjük, újabb és erősebb képességekkel bővítve a repertoárjukat. Minden kasztot 3 irányba vihetünk el, és a tank, sebző, támogató, crowd control feladatkörök közül válogathatunk nagy általánosságban. Nem kötelező egy irányt fejleszteni, de sok pontba kerül, ha azt akarjuk „mindenhez” értsen a karakter. Jobb specializálódni, így az erősebb képességeket is hamarabb megkapjuk. Ezekre szükségünk is lesz, mert ellenségeink listája elég hosszú és változatos. Robotok, szörnyek, ellenséges csapatok keresztezik utunkat, vagyis jó, ha komolyan vesszük, milyen szintű karaktereknek ajánlja a játék az adott küldetést. És ha törölköző nem is kell, hogy nálunk legyen, néhány elsősegély csomag nem árt.

A helyszínek változatosak és véletlenszerűen generáltak, a főküldetést kivéve. Bányatelepen, irodaházban, elhagyatott űrhajón, raktárban, luxus apartmanban egyaránt megfordulunk kalandjaink során. Feladatainkat egy munkaközvetítő terminálon át kapjuk meg, ami a megbízó cég, a pénz és tapasztalati pont összeg mellett azt is listázza, hogy a küldetés sikere melyik vállalatnál hogyan befolyásolja a hírnevünk alakulását.

A StarCrawlers az alapokhoz nyúlt vissza és jól ráérzett arra, hogy a régi stílusjegyek miként helyezhetőek mai köntösbe. Mivel egy kis független stúdióról beszélünk, ez mindenképpen dicséretes teljesítmény. Ígéreteik szerint további tartalmakkal és változatos kiegészítőkkel akarják továbbfejleszteni a játékot, ami jót fog tenni neki. Az egyetlen hátulütője ugyanis az, hogy néhol monotonná válik kissé, ugyanazon ellenségekkel találkozunk, és egy ponton túl a helyszínek is ismerősek lesznek. Ha ez a tartalom bővül, akkor a játék hosszú-hosszú órákra képes lesz lekötni a műfaj kedvelőit. Soha rosszabb első próbálkozást egy lelkes kis csapattól!