(A cikk egy-két apró spoilert tartalmaz, ha láttad az előzeteseket, vagy eddig nem barlangban éltél, nyugodtan elolvashatod.)

Eljött a pillanat, a végéhez érkezett a Disney-korszak trilógiája. Mondhatnánk azt is a hangzatos marketing anyagoknak és előzetesnek megfelelve, hogy ezzel lezárult a Skywalker-korszak, de számomra az már A jedi visszatérnél megtörtént, ami tökéletes befejezést jelentett a hősök és a főgonoszok számára is. Nem nagyon lehet elképzelni annál szebb véget, minthogy Darth Vader végül megmenti a galaxist azzal, hogy megöli az uralkodót, és az utolsó pillanataiban bebizonyítja a fiának, hogy tényleg maradt még benne jó.

Aztán jött a Disney, felbérelte a világ legfelületesebb író-rendezőjét, aki gyakorlatilag lenullázta ezt az egészet, és visszaállította a történetet alaphelyzetbe. J.J. Abrams addig jutott, hogy a mindenki által várt nagy visszatérést megoldotta a negyedik rész remake-jével, aztán pedig Az utolsó jedikben érkezett Rian Johnson, és szénné trollkodta a Star Warst.

A helyzet tehát sehogy nem jó. Abrams készített egy filmet, ami végső soron semmissé teszi a klasszikus trilógia hőseinek minden tettét, hiszen újra a Birodalom küzd a lázadók ellen, csak éppen más a nevük, ráadásul a filmet egy olyan cliffhangerrel fejezte be azzal, hogy Rey végül találkozik Luke-kal, hogy Johnson nem tehetett mást, mint hogy rögtön onnan folytatja, így a mozgástere némileg beszűkült. Ne legyen félreértés, nem mentegetni akarom Johnsont, végső soron ő lesz az az ember, akinek a történelem a számlájára fogja írni az új generációs Star Wars elpusztítását, inkább csak azt akarom mondani, hogy ez az egész új trilógia úgy ahogy van egy nagy vonatbaleset, ami ráadásul elkövette azt a történelmi bűnt, hogy soha nem hozta össze legalább egy rohadt jelenetig Luke-ot, Hant és Leiát.

Ezek után logikus, hogy a befejező rész, a magyarul nagyon szerencsétlenül hangzó Skywalker kora sem lehet egy jó film, legfeljebb kármentésre vállalkozhat. És tulajdonképpen pontosan ez a helyzet: a Skywalker kora egy rossz film, ami tényleg igyekszik kármenteni, de ebből a gödörből sehogy nem lehet kimászni. főleg nem úgy, hogy író-rendezőnek visszatért Abrams, aki semmi másra nem alkalmas, minthogy valahogy igyekezzen lemásolni nagy rendezőket és alkotásokat, mindenféle saját ötlet nélkül, maga mellé pedig hozta írónak, ki mást, mint Chris Terriót, akit a "kiválóan" sikerült Batman v. Superman kapcsán ismerhetünk.

Akárhogy is, Abrams fogta magát, és gyakorlatilag teljesen retconolta Az utolsó jediket, így tulajdonképpen két filmnyi anyagot kellett leforgatnia egyben, hogy valamiféle értelmet adjon ennek a szerencsétlen trilógiának. Ez látszik is a Skywalker kora tempóján, ami egészen brutális. Már a bevezető szövegben azzal indít, hogy Palpatine bizony visszatért, hiszen a filmben nincs idő arra, hogy ez "fordulat" (vagyis, hogy tényleg semmissé tették az eredeti trilógia lényegét) kiderüljön, jobb előre tisztázni.

Na, most ez Kylónak annyira nem tetszik, hiszen ha már eltett egy főgonoszt láb alól, nehogy már legyen még egy, aki őt cseszegeti, de Palpatine tesz neki egy ajánlatot, hogy neki adja a (dobpergés, fanfárok, füst) Final Order irányítását, ami a gyakorlatban egy rakás csillagrombolót jelent. Cserébe meg kellene ölnie Reyt, aki közben már az előző részben teljesen parkolópályára tett egyéb hőseinkkel (Finn és Poe) igyekszik megtalálni azt a cuccot, amivel majd ők is felfedhetik az uralkodó hollétét.

A dolog nyilvánvalóan több sebből vérzik már alapból:

Ha ezeken túllépünk, akkor is szembetaláljuk magunkat azzal, hogy Abrams képtelen bármi eredetit, sajátot alkotni. Ez a film gyakorlatilag A jedi visszatér gyenge remake-je, ahol történet nincs, hanem a szereplők videójátékos questeket csinálnak, hogy valahogy a cselekmény eljusson a rendkívül kínos befejezésig.

Abrams úgy hoz vissza mindent a múltból, mintha muszáj lenne, így nem csak Palpatine tér vissza, de hőseink ellátogatnak a második Halálcsillag romjaihoz, és konkrétan szóról szóra mondanak vissza szövegeket a klasszikus trilógiából. A rendező láthatóan nem érti, hogy mitől lesz jó egy Star Wars-film, így a karakterek jelentős része szinte teljesen el van hanyagolva, kapcsolati szinten hozzányúl némelyikhez, de a mindent és mindenkit felülmúló, véletlenszerűen soha nem látott Erő-képességeket előhúzó Rey mellett senki nem kerül igazán reflektorfénybe, még Kylo sem, pedig őt legalább egy jó színész alakítja.

Míg korábban gyakorlatilag minden filmjében és sorozatában csak mystery boxokat rejtett el, és kamu misztikumokat dobott be Abrams, most sajnálatos módon rá volt kényszerülve, hogy válaszokat adjon arra a nagyjából 1 millió kérdésre, amikért részben ő maga, részben pedig a nyolcadik rész rendezője felelős. És egy valamit meg kell hagyni: a Skywalker kora tényleg ad válaszokat, csak éppen annyira irritáló és röhejes válaszokat, hogy a vetítés során legszívesebben felgyújtottam volna a vásznat. De igen, a film legalább ad válaszokat.

Végső soron az a helyzet, hogy a Skywalker korát nem utálom, mint Az utolsó Jediket. Talán ez azért van, mert teljesen egyértelmű volt, hogy ebből az újgenerációs Disney-katasztrófából úgysem lehet semmit kihozni a harmadik részre. Vagy csak azért, mert egyébként Abrams a teljes fantáziátlansága mellett alapvetően egy kompetens rendező, aki pontosan tudja, hogy kell összerakni egy filmet, vagy azért mert legalább nem próbált aktívan bántani, mint az előző rész.

Éppen ezért, habár mint Star Wars, ez kereken nulla pontot érne, viszont mint egy közepesen korrekt Abrams-féle akciófilm, tulajdonképpen teljesen fogyasztható. Ennek szól a pontszám is a cikk végén. Igazából még azt is el tudom képzelni, hogy valakinek tetszeni fog.