2019. április 9-én egy kozmikus katasztrófa fényei érték el a Földet: a bolygónkról szemlélődő megfigyelők megfelelő távcső birtokában láthatták, ahogy egy fekete lyuk szétcincál egy csillagot. Az ilyen események során óriási mennyiségű energia szabadul fel, és a fekete lyuk körül erősen sugárzó anyagkorong formálódik a csillag anyagából.
A kozmikus katasztrófát először két égboltfelmérési projekt, a ZTF és az ATLAS távcsövei detektálták. Az esemény energiája miatt kezdetben arra gyanakodtak a szakértők, hogy egy szupernóva-robbanásról lehet szó. A későbbi megfigyelések azonban világossá tették, hogy az AT2019dsg katalógusjelű esemény nem egy hétköznapi csillaghalál, hanem az égitest egy fekete lyukkal találkozott.
Rövidesen távcsövek tucatjai fordultak a páros irányába, hogy a lehető legtöbb adatot gyűjtsék össze a történésekről. Az AT2019dsg egy 730 millió fényévnyire található galaxisban történt, amelynek központjában egy kategóriájában nem túl nagy, 5–30 millió naptömegű szupernehéz fekete lyuk található.
Az ilyen nagyságú fekete lyukak pusztító ereje nem pusztán erős gravitációjukban rejlik, hanem elsősorban abban, hogy ez a gravitáció a távolsággal milyen nagy mértékben változik. Egy csillagnyi objektum esetében az égitest fekete lyukhoz közelebb kerülő felére sokkal erősebb gravitáció hat, mint a csillag túloldalára, aminek hatására az égitest nyúlni kezd, ami odáig fokozódhat, hogy végül hosszú spagettiszálként tekergőzik a fekete lyuk körül. A csillag anyagának egy része közben belehullik az eseményhorizontot övező anyagkorongba, amelyben elképesztő hőmérsékletre hevül, és erősen sugározni kezd a röntgentartományban.
Az AT2019dsg kapcsán a megfigyelések azt mutatták, hogy a röntgensugárzás nagyjából 100 nap alatt elhalványult, vagyis a korong elkezdett lehűlni. Az ilyen típusú akkréciós korongok csak akkor maradnak tartósan aktívak, és látványosak, ha folyamatosan van miből táplálkozniuk, mivel azonban itt egy egyszeri eseményről volt szó, a korong csak átmenetileg fénylett fel.
A csillag anyagának egy része ki is dobódhatott az esemény során a fekete lyuk közeléből. Ezzel kapcsolatban elég kevés az adat, de a szakértők hat hónap elteltével észleltek az esemény irányából egy darab neutrínót, amely elképesztő energiák felszabadulásáról tanúskodott. A neutrínó a szakértők szerint akkor indulhatott útjára, amikor a fekete lyuk erős magnetoszférájában közel fénysebességre gyorsuló protonok egymásnak ütköztek, és az ütközésekben nagy energiájú neutrínók keletkeztek. Ezek közül aztán legalább egy a Földre is eljutott.
Az első hasonló eseményt csak 1990-ben észlelték a szakértők, és azóta sem sikerült túl sok csillag és fekete lyuk közti katasztrofális találkozást megfigyelni. Pedig ezek a jelenségek rengeteg érdekességgel bővíthetik a fekete lyukkal kapcsolatos ismereteinket. Mivel egy-egy ilyen katasztrófa hónapokig elhúzódik, valószínűleg évente többnek a fénye is eléri a Földet. A probléma ezek időben való megtalálása, amiben sokat segíthetnek a fent említett eseményt is elsőként rögzítő égboltfelmérési programok.
