South Park: The Stick of Truth - kipróbáltuk az első 1 órát

Egy órát tolhattuk az Obsidian által készített South Park szerepjátékot. Tapasztalataink következnek.

South Park: The Stick of Truth - kipróbáltuk az első 1 órát

I. oldal

Többször adta magát a lehetőség, hogy valami komolyabb játék készüljön a South Parkból. Először azután a rész után éreztem ezt, amikor a gyerekek különböző fals indokokkal lecsukatták a szülőket, nélkülük pedig egyfajta poszt-apokaliptikus társadalom alakult ki South Park városkájában. Másodszor pedig akkor, amikor a Gyűrűk ura apropóján Cartman és barátai beöltöztek harcosnak, mágusnak és a többi megszokott fantasy karakternek, majd epikus küldetésre indultak a videotékába. Sokáig kellett várni, hogy valaki végre komolyan belevágjon egy nagy projektbe, ráadásul egy ideig úgy tűnt, a megjelenés pillanata sem érkezik el soha, hiszen a Stick of Truth-nak túl kellett élnie a THQ csődjét, az azt követő bizonytalan időket és a rengeteg csúsztatást is.

Most azonban már megnyugodhatunk: a játék elkészült, és márciustól mindenki leveheti majd a polcról. Én azonban mázlista vagyok, és a hazai forgalmazónak köszönhetően nem kellett addig várnom, hogy egy picit megkóstolhassam, mit is főzött ki a szerepjáték-veterán Obsidian a sorozatot alkotó Trey Parker - Matt Stone párossal. A játék PC-s verziójának első egy óráját próbáltam ki, és habár még nem a végleges builddel volt dolgom, csak egyetlen - igazából szóra sem érdemes - apró hiba tűnt fel az egyik varázslattal kapcsolatban, amit nyilvánvalóan kijavítanak a bolti verzióban. A játék tehát már most stabilan és tökéletesen futott, és habár Xbox 360-as kontrollerrel lehetett csak kipróbálni, az ígéretek szerint semmi gond nem lesz az egeres-billentyűzetes irányítással sem.

De vágjunk bele a lényegbe. Ha követitek a South Park-sorozatot, akkor valószínűleg láttátok az éppen futó évad három összefüggő epizódját (Black Friday, A Song of Ass and Fire és Titties and Dragons), melyben a srácok a Trónok harca szellemében ismét fantasy-beöltözős játékba kezdenek, hogy megküzdjenek a fekete pénteki kiárusításon az újgenerációs konzolokért. Ha nem lenne egyértelmű, ez a három epizód azért készült, hogy teljes mértékben megágyazzon a játéknak, hiszen az pontosan ugyanabból a szituációból indul, amit a tévében láthattunk. A Cartman, Stan, Kyle és Kenny hercegnő által vezetett brigád központja Cartmanék hátsó kertjében van, ahol a kis “hadseregük” védelmezi a fő sátorban található Stick of Truth néven futó ereklyét, ami, nos, ne szépítsük, egy darab faág. A tündének öltözött többi szemét gyerek azonban megtámadja a táborunkat, és elrabolja az ágat, amit természetesen vissza kell szereznünk, úgyhogy indulhat a kaland!

II. oldal

South Park városának virtuális másába egy teljesen új, frissen beköltözött gyerekként csöppenünk bele, ami persze lehetőséget ad a karaktergenerálásra. Részletekbe menően, a sorozat rajzolási stílusának megfelelően hozhatjuk létre hősünket, és megpróbálhatunk neki nevet adni, de nem fog sikerülni, így Cartman végig csak Douchebagnek hív minket (erre valószínűleg azért volt szükség, hogy minden szöveg szinkronizálható legyen, és az is). Ezt követően választhatjuk ki karakterosztályunkat a harcos, mágus, tolvaj és zsidó egyikéből. Nem gondoltátok, hogy az utóbbit kihagyják a készítők, ugye? Egyébként ha már kérdezitek, a zsidó nagyjából egyfajta távolsági harcos papnak felel meg, természetesen én is ezt indítottam, és azonnali röhögőgörcs fogott el karakterem első varázslatától, Dávid Parittyájától, aminek meglengetése közben Dávid-csillagok szikráznak mindenfelé.

De mielőtt rátérünk a harcrendszerre, vessünk egy pillantást magára a játékra. Karakterünket a sorozatra jellemző fix oldalnézetes kameraállásból terelhetjük végig kalandjain, és szabadon bejárhatjuk vele South Park városát, ami azért is örömteli, mert most először tekinthetjük meg minden részletében a települést, és tudhatjuk meg, az egyes helyek és házak milyen messze vannak egymástól, és mi hol helyezkedik el egymáshoz képest. Felfedezés közben pedig betérhetünk mindenféle épületbe, melyek legtöbbjét persze a sorozatból is ismerjük: ott van a mozi (ahol a pénztáros minden alkalommal leolt minket, hogy túl fiatalok vagyunk a vetített Terrence és Phillip-filmhez), Jimbo fegyverboltja, a Tweek-család kávézója és így tovább. Az egész hangulata és kinézete félelmetesen jó, mintha egy az egyben a sorozatot néznénk.

A harcba rögtön a játék elején belekóstolhatunk a Cartman által tartott kiképzésnek köszönhetően. A dolog körülbelül úgy működik, mint egy JRPG-ben: gyorsmenükből választhatjuk ki a használni kívánt támadást, képességet, vagy itemet. Azonban az Obsidian kicsit megbolondította, pontosabban interaktívabbá tette az egészet azzal, hogy a képesség kiválasztása után azt nekünk még valamilyen mozdulattal aktiválnunk kell - a már említett parittyát például az analóg kar használatával kell bepörgetnünk. Még a sima közelharci támadásnál is oda kell figyelnünk, amikor ugyanis parányi főhősünk fegyvere felcsillan, meg kell nyomnunk az A gombot a tökéletes időzítéshez. A védekezésnél is időzítenünk kell: akkor kell gombot nyomnunk, amikor karakterünk alatt felvillan egy karika, és ha sikerült eltalálnunk a ritmust, akkor kevesebb sebzést kapunk be.

III. oldal

A játék grafikája és humoros körítése félrevezető: a harcok nem könnyűek, és ugyan nekünk is lehetnek csapattársaink (az első egy órában Butters csatlakozik hozzánk), egyszerre akár négyen-öten is támadhatnak ránk. Ráadásul ezek között lehetnek távolsági harcosok is, továbbá az ellenfelek sem tétováznak képességeket használni, és olyan is akad, amelyikről először le kellett ütni egy nagy támadással a pajzsot, hogy egyáltalán sebzést kapjon be. Ehhez hasonlóan a küldetések rendszere is a szokásos szerepjátékos hagyományokat követi: egyszerre több questünk is lehet, és azokat a legtöbbször szabadon választott sorrendben teljesíthetjük. Ráadásul van rendes karakterfejlesztés, napló, térkép, inventory-kezelés, szóval minden, amit egy komoly Obsidian-szerepjátéktól elvárunk, de ezekről majd a végleges tesztben részletesen is beszámolunk.

Ami ezen egy óra alapján egyértelműen leszűrhető, hogy a Stick of Truth egy rendkívül szórakoztató játék. A sorozatra jellemző írás minősége egy az egyben köszön vissza, ami azt jelenti, hogy másfél percenként szakadni fogunk a röhögéstől, a körítés tökéletes, és valószínűleg játékmenet terén sem lesz szégyenkeznivalója az anyagnak. A hosszúságról egyelőre nem tudtam képet alkotni: nyilván nem kell Skyrim-, vagy Fallout-magasságokban gondolkozni, de a próba alatt a második szintig jutottam, és láttam a megvehető tárgyak között 16. szintű fegyvert is, szóval tippre egy jó 20 óra biztos lehet benne, ha nem több. Találkozunk márciusban!

Hivatalos plakátképek:

Galéria megnyitása grid_on

Galéria:

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward