1. Specifikáció
Újabb történelmi pillanathoz érkeztünk, hiszen egy olyan gépet mutatunk be, amelyhez hasonló még soha nem járt nálunk. No, nem a formája vagy a tudása, sokkal inkább a márkája miatt. A Sony VAIO notebookjaira sokan hasonlóan tekintenek, mint az Apple MacBookjaira: drága, sznoboknak való termékek, amelyek semmi extrát nem tudnak. A pár napos tesztidőszak alatt minden erőnkkel azon voltunk, hogy erre a sztereotípiára rácáfoljunk.
A Sony magyarországi képviseletétől kaptunk egy viszonylag nagyméretű kartondobozt, amelyben egy új EB szériás fehér-ezüst gép lapult. Ez a család a belépőszintet képviseli, amely árán ugyan nem látszik, de ha végignézzük a lenti táblázatot, rögtön rájövünk a kövér cédula okára.
A tesztelésre kapott gép nem pontosan ugyanaz a változat volt, amelyet a hazai márkaüzletekben meg lehet vásárolni, ugyanis erősebb processzor volt benne. A lista többi része viszont már megegyezik, kapunk egy számozás alapján erősnek titulálható videokártyát, Bluetooth-t, HDMI-t, eSATA/USB csatlakozót és sok memóriát, valamint nagy merevlemezt is. A nagyon gyenge hatcellás akkumulátor az üzemidőre nézve nem sok jóval kecsegtet, ráadásul hiába a 90W-os töltő, a teljes feltöltés több mint két órát veszi igénybe. Viszont fontos megjegyezni, hogy az ár tartalmazza a két éves prémium garanciát is.
A notebookon rengeteg előtelepített alkalmazást találtunk, amelyek meglepő módon nem lassítják le a rendszert. A fénykép nézegető és rendező programon kívül találunk zenelejátszásra és videók kezelésére is alkalmas szoftvereket, ahogyan széria tartozék az Office 2007 irodai csomag és a McAffee vírusirtó alkalmazás 60 napos próbaverziója is. Biztonsági mentéseinket online is tárolhatjuk a Norton Online Backup próbaverziójának segítségével. Szintén a csomag része az egyébként ingyenes Google Chrome böngésző és a Microsoft Live Essentials pakk.
2. Hardver
Dacolva a burkolat alatt lévő hardver erejével, a hófehér VAIO meglepően halkan kelt életre, és ha nem bántottuk, ezt a jó szokását mindvégig meg is tartotta. Sajnos játék alatt már megjött a hangja, igaz a burkolat se felül, se alul nem forrósodott át, valamint az alkatrészek hőmérsékletei sem szöktek az egekbe. Üresjáratban a processzor 41, a videokártya pedig 48 fokos volt, míg maximális terhelés esetén ezek az értékek rendre 74, illetve 70 fokra változtak. Játékok alatt mindkét alkatrész 70 fok alatt tevékenykedett.
A Windows 7 szép kövér pontszámokkal jutalmazta a gép hardvereit, jól láthatóan se a processzorral, se a videokártyával nem lesz gond, ha komolyabb munkák elvégzésére szeretnénk befogni őket. A merevlemezre kapott 5,9-es pontszám gyakorlatilag a maximális érték, amelyet notebook HDD kaphat, a memória sávszélességet pedig a szokásos 800 MHz-es órajel korlátozta le.
A bevezetőben már említettük, hogy a tesztgépben található processzor nem egyezik meg a kereskedelmi forgalomban kapható változatéval. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Core i5-520M helyett be kell érnünk az i5-430M-mel, amely annyiban tér el, hogy alacsonyabb alap- és Turbo órajelet kapott, illetve nem támogatja a hardveres AES gyorsítást, valamint hiányzik a TXT és VT-d technológia is. Ezek a mindennapokban nem nagyon fognak minket hátrányosan érinteni, viszont azt tudnunk kell, hogy az i5-520M egy szálon futó alkalmazások esetén 2,93 GHz-en, míg az i5-430M „csak” 2,53 GHz-en ketyeg. A két processzormag mellé természetesen kapunk két virtuálist is a Hyper-Threading technológiának köszönhetően.
Nyílván a legtöbb olvasó a videokártyára kíváncsi. Nos, a Mobility Radeon HD5650 egy 400 shader tartalmazó, DirectX 11-es VGA, amely meglehetősen alacsony órajelen üzemel (legalábbis ebben a gépben). Az 1 GB memória 1580 MHz-en ketyeg és 128 bites buszon keresztül kapcsolódik a grafikus maghoz, így az elérhető sávszélesség 25,3 GB/s. A videokártya igény szerint még max. 1 GB-ot el tud kérni a rendszertől, ha kifogyna a saját területből. Kis fejszámolás után rájöhetünk, hogy gyakorlatilag egy Mobility HD4650/4670 sebességét kapjuk DX11-gyel kiegészítve, amely nem hangzik annyira rosszul így elsőre.
Az 500 GB-os merevlemez a Samsungtól érkezett, hangja nem sok volt és a hőmérsékleti értékek is jól alakultak. A sebességet mérő grafikon kicsit girbe-gurba, de alapjában véve nem éreztük hátrányát a percenkénti 5400-as fordulatszámnak. A hatalmas tárhely egyetlen partíción terül el, így ha később újra szeretnénk telepíteni a rendszert, akkor komoly mentési folyamatba kell kezdenünk. Alternatív megoldásként újrapartícionálhatjuk a lemezt, viszont ezesetben az előtelepített szoftverek és driverek beszerzéséről magunknak kell gondoskodni (mindent megtalálunk egyébként a hivatalos VAIO oldalon).
A sztereó hangszórópár méretét meghazudtoló hangerővel szól és a hangszórók meglepő módon nem is torzítanak. Persze ebben nagy szerepe van annak a ténynek is, hogy túl sok mélyhangot nem is biztosítanak. Legfőbb erényük, hogy a magas hangokat tisztán adják vissza, a közép tartományból viszont érdemes kicsit visszavenni.
3. Ergonómia
A gép már járt előttünk pár helyen, így láthattunk, hogy néz ki huzamosabb használat után. Az ezüst matt fedőlapon nagyon szépen díszeleg a csillogó VAIO logó, de a burkolat meglepően üreges és emiatt könnyen benyomható. A kijelzőt tehát nem sok minden védi a külső hatásoktól, jó hír viszont, hogy a zsanér az erősebbik fajtából készült, hiába műanyag az alapanyaga. Mind a merevlemez, mind a memória szabadon cserélhető/bővíthető a garancia elvesztése nélkül.
A billentyűzet alátámasztása, ha nem is remek, de kellően jó volt, a gombok jól nyomhatók és bár picit hangosabbak a vártnál, könnyen és kényelmesen lehet velük gépelni. A numerikus rész szerencsére nem rondít bele az összképbe, nincsenek zsúfolt részek a klaviatúrán.
A touchpad ismeri a multitouch műveleteket, de sajnos az egyik legfontosabb, a vízszintes és függőleges görgetés hiányzik a repertoárból, így nagy hasznát nem fogjuk venni a mindennapokban. A felület mérete elfogadható, az anyagválasztás viszont jó. A bal és jobb egérgombnak van egy minimális holtjátéka, de könnyedén nyomhatók.
Csatlakozókat mindenhol találunk. A bal oldalra kerültek a video kimenetek, a vezetékes hálózat, a 34 mm-es Express Card foglalat, valamint az USB-ként is használható powered eSATA csatlakozó. A jobb oldalon található három USB porttal együtt így összesen négy van, amely igazán elismerésre méltó (az átlag három szokott lenni). Szerencsére a jobb oldali csatlakozók bár közel vannak egymáshoz, nincsenek bezsúfolva, így mindegyikben elfér egy nagyobb pendrive egyszerre. A Sony kora tavaszi rendezvényén jelentette be, hogy szakít régi (rossz) hagyományával és minden készülékében (tehát a notebookokban is) lehetővé teszi a Memory Stick-en kívül az SD kártyák használatát is. Ennek köszönhető, hogy két kártyaolvasót találunk a gép elején, tehát, ha úgy adódik, tudunk egyikről a másikra másolni képeket vagy egyéb adatokat. A fülhallgató kimenet és mikrofon bemenet a jobb szélen kapott helyet.
A 15,5”-os kijelző CCFL-es háttérvilágítást kapott és a vékony kávának köszönhetően abszolút elegáns hatást kelt. A képminőséggel meg voltunk elégedve, a szövegmegjelenítés kiváló, a színhűség jó, a látószögek pedig elfogadhatók. A háttérvilágítás kiváló, amely főleg a filmek szerelmeseinek jön majd jól. Bár alapértelmezés szerint a panel nem igazán színhelyes (a túlzott kontraszt belerondít a képbe – szoftveresen korrigálható), a színek nagyon élénkek és ez feledteti velünk ezt az apróságot. Ennek köszönhetően a filmeken kívül a képek nézegetése is abszolút a gép erőssége. Fényerő tartománya sajnos nem túl tág, maximális értéke direkt napsütésben éppen hogy csak elegendő lehet. A kijelző felett lévő webkamera 640x480-as felbontásra képes és mesterséges fény melletti zajosodásán kívül komolyabb gondunk nem akadt vele.
4. Teszteredmények
Következzenek a tesztek, melyek közül a processzorra vonatkozó mérésekkel kezdünk. Érdemes a Samsung R580 eredményeit figyelni, hiszen az abban lévő Core i5-430M processzor került a boltokban is megvásárolható Sony VAIO EB1S1E-be.
A grafikonon semmi meglepő nincs, az i5-430M láthatóan nem sokkal lassabb az i5-520M-nél, így sokat nem vesztünk azzal, hogy a Sony az előbbit választotta az utóbbi helyett. Általános célú felhasználásra még a legkisebb Core i3 is bőségesen elegendő, a játékok szempontjából nem a processzor, hanem a videokártya jelenti mindig a szűk keresztmetszetet a hordozható gépeknél, így nézzük meg, mire képes a titokzatos Mobility Radon HD5650.
Ahogy az várható volt, a GDDR3-mas memóriával szerelt Mobility HD4650 közelében teljesített a kártya, ami nem feltétlenül egy rossz eredmény, de a termék számozása alapján többet várnánk tőle. A Stalkeres méréseknél fontos, hogy a maximális beállítások az új Radeon esetében DX11-et jelentenek tesszelált felületekkel, míg a többieknél csak a szokásos DX10.1 módot.
A 39Wh-s akkumulátortól nem vártunk sokat, hiszen nagyjából sejtettük, mennyit fogyaszt egy ilyen gép. Ettől függetlenül a minimális fényerő melletti dokumentum olvasást kivéve tartotta a lépést a konkurens Samsung R580-nal, ami mindenképpen dicséretes. Átlagos használat mellett 2 óra körüli üzemidővel számolhatunk bekapcsolt WLAN és Bluetooth mellett 50%-os fényerő esetén.
5. Értékelés
Az első Sony VAIO notebookot pozitív élményekkel adtuk vissza a hazai képviseletnek, hiszen árához képest egy abszolút jól teljesítő és szerethető masinát ismerhettünk meg a VPC-EB1S1E személyében. Olyan időket élünk, hogy a teljesen matt borításnak már külön örülni kell, így ebből a szempontból a tesztben látott VAIO igazi ínyenc falatnak tekinthető. Játékok futtatása közben bár elég hangos volt, a mindennapos használat közben kellemesen csendben és hűvösen tette a dolgát, a hangszórókra túl sok panasz nem lehet, ahogy a billentyűzetre és a kijelzőre sem. A multitouch-os görgetést nem ismerő touchpadnek nem örültünk, ahogy az átlagnál gyengébb akkumulátornak sem. A sok csatlakozó és bővítési lehetőség viszont mindenképpen említést érdemel. A burkolat alapján érezni, hogy ez a cég egyik legolcsóbb kasztnija a piacon, de a márkanév miatt a 239 990 forintos vételárat igazából nem sokalljuk érte. Akinek a gép kialakítása tetszik, de nincs szüksége ennyire erős hardverre, az a Core i3 processzorral és a benne található (filmnézésére hibátlan) Intel HD Graphics videokártyával rendelkező változatot már 179 990 forintért is hazaviheti, szintén 2 éves garanciával karöltve.
A Sony VAIO VPC-EB1S1E notebookot a Sony Magyarországtól kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ remek kijelző
+ gyors hardverek
+ sok csatlakozó
+ jó billentyűzet
+ strapabírónak tűnő zsanér
+ matt anyagok
+ 2 év garancia
Kontra:
- átlagnál gyengébb akkumulátor
- sérülékeny felső burkolat
- multitouch görgetés hiánya
- komolyabb terhelésre felhangosodó ventilátor
