1. oldal

Metal Gear Solid, Killzone, Gran Turismo, God of War, csak pár azok közül a PlayStation exkluzív címek közül, melyek valószínűleg a legtöbb játékos számára ismerősen hangzanak. A fent említett kasszasikerek mellett azonban akadnak olyan alkotások is, melyek bár szintén csak a Sony konzoljára jelentek meg, ebben a generációban meglepően kevés figyelmet kaptak. Ezek közé tartozik a Sly Cooper széria is, melyből a PS2-es érában három rész is megjelent, ám ebben a konzolgenerációban alig hallottunk róla. Bár a sorozat főszereplője feltűnt pár kisebb kaliberű alkotásban (PlayStation Move Heroes, PlayStation All Stars Battle Royale), igazi folytatást eddig még nem láthattunk a PS3-on (a HD-s változatot nem számoljuk). Pedig a széria sosem teljesített rosszul, a kritikák is mindig kedvezőek voltak, véleményünk szerint már rég kijárt volna erre a konzolra is egy Sly Cooper játék. Ám ami késik, nem múlik, szokták mondani, és ennek megfelelően március végén hazánkban is megjelent a sorozat legújabb felvonása, a Thieves in Time, ami ahogy a neve is sugallja, az időutazás forgatagába vezeti el hőseinket.

Annyit már az elején leszögezhetünk, hogy aki játszott a PlayStation 2-es Sly játékokkal, annak szinte semmi sem fog újdonságként hatni a Thieves in Time-ban, ugyanis szereplőit és játékmenetét illetően nagyon hasonlít a korábbi részekhez. A főszereplő természetesen ezúttal is Sly Cooper, a világ egyik leghírhedtebb tolvaja, aki nem mellesleg egy mosómedve. Mivel hű társai, Bentley a teknős és Murray a víziló ezúttal sem hagyják magára hősünket, így ők sem maradtak ki a játékból. Persze ők sem akármilyen karakterek, Bentley egy igazi technikai zseni, a számítógép hackelések mestere, míg az izomagyú, de aranyszívű Murray jobb egyenesei elől semmilyen ellenfél nem menekülhet. Mint azt az intróból megtudhatjuk, Sly éppen amnéziát szimulálva éli a becsületes mosómedvék gondtalan életét gyönyörű, rendőr barátnője oldalán, mikor kiderül, hogy a Cooper család nagy rablásait tartalmazó könyvből szép lassan eltűnik minden tudás. Aki látott már időutazós filmet, annak bizonyára rögtön leesik, hogy itt bizony valaki a múltbéli eseményeket machinálja. Erre hőseink is hamar rájönnek, így bevágódnak a Cooper-mobilba, és visszavágtatnak pár évszázadot, hogy lefüleljék a gonosztevőket. A játék története az időben történő ide-oda ugrálás körül forog, ugyanis Sly és barátai több idősíkot is meg fognak látogatni, ahol ráadásul összefutnak kedvenc tolvajunk őseivel is. Ők, minő meglepetés, szintén a Cooper család ősi „mesterségét” űzik, és időről időre segítségünkre is lesznek ebben a kalandban, mint irányítható karakterek. A sztori összességében megüti az elvárt szintet, de senki se számítson eget rengető fordulatokra, csavarokra. A Sly Cooper sorozat sosem erről szólt, sokkal inkább a poénos szituációkról, karakterekről és párbeszédekről, melyek viszont nem hiányoznak a Thieves in Time-ból sem.

2. oldal

Ezt letudva térjünk is rá a játékmenetre, ami igazi vegyes felvágott. No nem a minősége miatt, azzal ugyanis minden rendben van, hanem a változatossága okán. A Sly játékok sosem tartoztak azon programok közé, amiket nagyon egyszerűen be lehetett volna skatulyázni egy stílusba. Legpontosabban talán a lopakodós platformjáték jelző illene rá, de van benne akció, oldal és felsőnézetes lövöldözős rész, beat ’em up és még TPS szekció is. A játék felépítése a következőképpen néz ki: minden idősíkban van hőseinknek egy főhadiszállása, ahonnan különféle missziókra indul a banda. A központ több célt is szolgál, itt lehet fejleszteni a karakterek képességeit a pályákon szerzett aranytallérok felhasználásával, tudunk ping-pongozni, megcsodálhatjuk álruháinkat és az összelopott… khm… megtalált kincseket. A lényeget természetesen a küldetések jelentik, amelyeket mindig egy adott karakterrel kell megcsinálni (a központban látni, hogy épp ki a soros). Ha olyan feladatot kapunk, ahol lopakodni kell és a háztetőkön, kifeszített köteleken ugrálni, akkor Sly, vagy valamelyik ősének kell a bőrébe bújnunk, ugyanis ebben ők az igazi profik. Ami a lopakodást illeti, az meglehetősen egyszerűen működik a programban. Nem kell a lépteink zajára figyelnünk, elég csak az ellenfelek mögé sétálunk, ahonnan könnyedén kizsebelhetjük, illetve egy jól irányzott csapással jobb létre szenderíthetjük őket. Az NPC-k látása sem az igazi, ugyanis a vakegerek nem látnak pár méternél tovább, így ha nem állunk közvetlenül eléjük, akkor csak nagyritkán vesznek észre. Ez a játékelem tehát nem olyan kidolgozott, mint egy Splinter Cellben, vagy Dishonoredben, de ez sosem volt cél a Sly Cooper széria tagjainál. Így is nagyon szórakoztató tetőtőről tetőre, oszlopról oszlopra ugrálni, majd settenkedve megközelíteni egy rosszfiút, kilopni a zsebéből az aranyat, majd egy suhintással jól helyben hagyni. Mindeközben nyitva is kell tartanunk a szemünket, ugyanis számos összegyűjthető kincs és nyom van elrejtve a pályákon, melyeket megszerezve speciális eszközöket kapunk jutalmul.

Az eddig elmondottak persze csak a Cooperekre vonatkoznak, Bentley és Murray erősségei másban rejlenek. Előbbivel elsősorban különféle hackelős minijátékokat kell megnyernünk. Akad olyan, amikor egy felülnézetből látott pályán kell elnavigálnunk egy tankot, különféle speciális fegyvereket felvéve, semlegesítve a pályán lévő tűzfalakat és anti-vírus programokat. De akad oldalnézetes shoot ’em up is, illetve olyan típus, ahol a PS3-as kontroller mozgásérzékelőit kell használni egy tárgy ide-oda történő mozgatására. Ami a víziló Murrayt illeti, ő az izom a csapatban, így elsősorban olyankor kell igénybe vennünk a szolgálatait, ha nagydarab, rosszarcú legényeket kell szétcsapni. Ám neki is akadnak azért változatos küldetései, egyszer például egy zenés ritmusjátékban kell helytállnunk vele. Visszatérve Sly-ra, az egyes idősíkokon található főellenségek legyőzése is az ő feladata, úgyhogy erre ajánlott felkészülni. Ezek a harcok amúgy nem túl megterhelőek. Bár párszor azért újra kell kezdeni őket, de gyorsan rá lehet jönni az alkalmazandó taktikára, ugyanis könnyen kiismerhetőek a támadások.

3. oldal

Mielőtt rátérnénk a grafika és a hangzásvilág elemzésére, pár szót szeretnénk szólni a PlayStation Vitás változatról is, ami a nagykonzolos verzióval egyidőben jött ki. A két típus 99%-ban megegyezik egymással, tapasztalataink szerint csak annyi a különbség a játékmenetben, hogy pár funkció az érintőképernyőn kapott helyet. Ez az esetek többségében nem okozott problémát, viszont a bossharcoknál azért megnehezítette a dolgunkat. Azoknál ugyanis gyorsan és pontosan kell mozognunk, illetve használnunk karakterünk képességeit, viszont az érintőképernyős funkciók néha nem reagáltak megfelelően az érintésünkre, ez pedig gyakran a hősünk életébe került. Ami viszont nagyon jól működött, az az úgynevezett cross-play funkció. Ez azt jelenti, hogy akár PS3-on, akár Vitán játszunk a Thieves in Time-mal, a mentéseket fel tudjuk tölteni a Sony szerverére, hogy aztán lementsük őket valamelyik platformra. Megtehetjük azt, hogy otthon a PlayStation 3-as verzióval játszunk, majd munkába menet elővesszük a Vitánkat és a buszon ott folytatjuk a játékot, ahol korábban abbahagytuk.

A látványvilágról annyit érdemes tudni, hogy nagyon szépen megrajzolt, rajzfilmszerű grafika kapott helyet az új Sly Cooperben, változatos helyszínekkel és karakterekkel megspékelve. A stílus hasonlít a PS2-es verzióknál látottakkal, csak persze minden részletesebb, élesebb lett. Bár hanyatt esni nem fogunk tőle, mindenképen egy kellemes kinézetű programról van szó a maga színgazdag formájában. A hangzásvilág esetében csak ismételni tudjuk magunkat, ugyanis arra is a kellemes jelző illik a legjobban. Nem túl emlékezetes, nem forradalmi, de minőségi szinkront és zenéket hallhatunk a játékban, amik jól illenek a stílushoz, valamint az egyes idősíkokhoz. Ami a többjátékos módot illeti, az csak a program bizonyos pontjain érhető el. Vannak ugyanis olyan minijátékok (például Bentley oldalnézetes shoot ’em up részei), ahol tudunk ketten is játszani. Pár perces szórakozásnak elmennek ezek a szakaszok, de senki sem ezért fogja megvenni a Thieves in Time-ot. A hangsúly a single módon van, ami akár 20 órára is lekötheti a játékost, ugyanis öt idősíkot és rengeteg küldetést tartalmaz.

4. oldal

Az új Sly Cooper a széria első olyan darabja, amelyet nem az eredeti fejlesztő, a Sucker Punch készített, hanem a HD konverziókkal is megbízott Sanzaru Games. Az új csapat nem vallott szégyent, hiszen egy korrekt folytatást készítettek ehhez a nagynevű sorozathoz. Kevés olyan pontja van a játéknak, amibe komolyan bele tudnánk kötni, a legnagyobb hibája talán az, hogy keveset fejlődött az elődhöz képest. Ettől függetlenül mi jól szórakoztunk vele, Sly rajongóknak kötelező vétel.

Platformok: PlayStation 3, PlayStation Vita

Tesztelve: PlayStation 3, PlayStation Vita