I. oldal

Slender Man az internet saját gonosztevője, egy rémtörténet igazi sötét alakja, aki korábban nem létezett. Hogyan jött akkor létre? 2009-ben a Something Awful fórumán egy versenyt hirdettek, melynek keretein belül úgy kellett fotókat szerkeszteni utólag, hogy azok valami természetfelettit mutassanak. Történetet, vagy egyéb leírást nem kellett mellékelni, ez azonban nem akadályozta meg a Victor Surge felhasználói néven posztoló nevezőt abban, hogy egy pársoros, horrorisztikus háttérsztorit küldjön be az általa alkotott képhez. A képen magán pedig egy csoport fiatal volt látható, köztük egy rettentően magas, vékony, földöntúli figurával, aki fekete öltönyhöz hasonló ruhát visel, karjai nyurgák és hosszúak, arca pedig elmosódott, kivehetetlen.

Nem kellett sok hozzá, hogy a mellékelt pársoros történet és a karakter megihlesse a fórumozókat, és elkezdjenek saját sztorikat kitalálni Slender Mannel, akit pillanatok alatt felkapott az internet, mém lett belőle, és ezreket inspirált arra, hogy különböző műveket adjanak ki vele kapcsolatban. Készült számos festmény, jelmez, folytatásos online történet, sőt, még egy videosorozat is a YouTube-on. A Minecraft készítője, Notch is lecsapott a dologra, és bekerült egy új ellenséges karakter a játékba, Enderman néven, amiről mindenki egyértelműen tudta, hogy a Slender Manről van szó igazából. Sőt, Jessica Biel főszereplésével még igazi feature film is készült a figurára alapozva, gyermekrablós sztorival, The Tall Man néven (egész jó kis alkotás, érdemes megtekinteni). Így már nem kellett hozzá sok, hogy elkészüljön az első videojáték a karakter köré: ez volt a Slender: The Eight Pages, az indie Parsec Productions jóvoltából, a Unity motorra építve. Ebben a rövid, de vérfagyasztó túlélő-horrorban nyolc lapot kellett összegyűjtenünk egy erdőben, miközben a Slender Man vadászott ránk.

Aztán persze ez is tovább gerjesztette a Slender Man körüli hisztériát. Elszaporodtak azok a videók, melyekben fiatalok kamerázzák egymást sötét erdőkben, amint éppen lapokat keresgélnek. A BBC is foglalkozott a jelenséggel, a web első igazi misztikumának nevezve a kreatúrát. A szakértők szerint Slender Man azért lehet annyira sikeres, mert bár mindenki tudja, hogy pusztán csak egy versenyre készült, mégis, ahogy terjed a legendája, az embert hatalmába kerítheti egy olyan érzés, hogy tulajdonképpen elképzelhető, hogy mégis létezett. Olyan, mint a tábortűz körül esténként mesélt történetek, melyek eredete igazából nem fontos, és mindenki másképp meséli tovább az eseményeket, akarva vagy akaratlanul megváltoztatva részleteket. Ehhez hasonlóan Slender Man is szájhagyomány útján, különböző interpretációkban és környezetekben terjed. Azért lehet annyira félelmetes, mert egy kicsit mindenki át tudja formálni azzá, ami igazán megrémíti.

II. oldal

A The Arrival úgy kezdődik, ahogy egy igazi horrorfilmtől várnánk. A játékos által irányított karakter, Lauren megérkezik régi barátnője, Kate vidéki házához. Az utat azonban kidőlt fák torlaszolják el, így nem tud eljutni autóval a birtokig, az utolsó darabot gyalog kell megtennie. Ugye? Egy horrorfilmben innentől már tudjuk, hogy valami baj fog történni. Amint megérkezünk a házba, Kate helyett csak nyitott ajtókat és elreteszelt nyílászárókat találunk, meg persze furcsa rajzokat a falon, melyek egy hosszú, ijesztő embert ábrázolnak.

Aztán kinézünk az ablakon.

És onnan valaki visszanéz ránk.

Innentől pedig a brutális pszichológiai terror a játék végéig folyamatosan kitart. Azt hittük, hogy a túlélő-horrorok kihaltak, hiszen már a Resident Evil és a Dead Space is csak enyhén félelmetes akciójáték. De a Slender minden ízében feleleveníti azt az élményt, amiért ezt a műfajt eredetileg megszerettük. Hősnőnk teljesen védtelen, pusztán egy elemlámpával rendelkezik, melynek fényét tudja messzire, de szűken fókuszálni, vagy szélesen, de rövidebb távra. Ezen kívül rövid ideig tud sprintelni is, de ennyi. Az eseményeket a kameráján keresztül követjük, ami egyrészt egy kellemesen félelmetes, szemcsés képi világot eredményez, másrészt pedig tudunk vele zoomolni. Igazi feladata azonban, hogy teljesen a frászt hozza ránk; amikor ugyanis Slender Man megjelenik a közelünkben, a kép elkezd zavarossá válni és szétesni, ezzel is arra késztetve minket, hogy fussunk.

Slender Man ellen ugyanis csak a futás hasznos, semmit nem tudunk vele kezdeni. A lény pedig bárhol megjelenhet, hiszen – ahogy azt megszokhattuk – szabadon teleportál, és gyorsan mozog, a játék végéhez közelítve pedig egyre agresszívabbá válik, s ezzel együtt a feszültség is folyamatosan növekszik. Pedig alapból sincs kevés: a viszonylag nyitottabb területen játszódó első két fejezetben is annyi lehetőségünk van szívrohamot kapni, hogy felmerülhet a gyanúja, hogy valamiféle szívsebészeti magánklinika szponzorálta a fejlesztést.

III. oldal

Miután elhagytuk Kate házát, kellemes meglepetésként egy erdőbe érünk, és gyakorlatilag átélhetjük az első rész remake-jét, csak jobban megvalósítva: a grafika jóval szebb, a hangulat eltaláltabb, a nyolc lap összegyűjtése pedig olyan rettegéssel jár, ami már néha túlzás. Pedig innen még fokozódik a helyzet, mikor lemerészkedünk a bányába, és rájövünk, hogy Slender Man nem az egyetlen ellenség a játékban, akad ugyanis egy szolgája. Ő egy fekete, csuklyás ruhát viselő lány, aki folyamatosan az életünkre próbál törni, és rohamát csak az elemlámpánkkal állíthatjuk meg. Minden alkalommal, amikor megjelent, úgy gondoltam, hogy mostantól kizárólag Wii U-s Disney-játékok tesztelését fogom elvállalni. A bánya után pedig az utolsó két fejezet teszi feli az i-re a pontot, egy igen-igen kegyetlen lezárással. Ezen a ponton az idegrendszerem már felmondta a szolgálatot.

Míg a Slender: Eight Pages gyakorlatilag egy kísérleti anyag volt, a The Arrival már egy igazi játék. Rendesen kialakított és előadott történetet adtak neki, és a megvalósítás is különösebb zökkenőktől mentes. Igen, Lauren képes furcsán mozogni, és kicsit szokatlan, hogy az ajtót nem egyszerűen csak kinyitjuk egy gombbal, hanem még az egérrel húzni is kell rajta, de ezek csak apróságok. A grafika is sokat fejlődött az elődhöz képest, és azonnal képes kialakítani egy olyan sötét, kemény hangulatot, amely minden pillanatban magában hordozza a veszély lehetőségét. S ebben rejlik a The Arrival ereje: még akkor sem hagy pihenni, amikor valójában nem történik semmi. Sosem vagyunk biztonságban, és ez a folyamatos feszültség bizony már-már sok is lehet a gyengébb idegzetűek számára.

Ebből a szempontból szerencse, hogy a játék nem túl hosszú. Attól függően, mennyire vagyunk mázlisták, a sztori végigvihető 1 óra alatt, de legfeljebb 2-3 órát lehet beletenni. Akad néhány gyűjtögetnivaló, ezek összeszedésének azonban legfeljebb második végigjátszásra állnék neki, elsőre már az is elég nehéz, hogy a főküldetést teljesítve életben maradjunk. Ezen kívül be kell látnunk, hogy ez a történetmesélés és ez a játékmechanika maximum ekkora játékidőt bír el, sőt, már így is képes néha repetitívvé és frusztráló válni.

Verdikt

A Slender: The Arrival azonban jelen formájában tökéletesen megéri a 10 dolláros árát. Ennyiért manapság kb. moziba tudunk menni, ez a játék pedig legalább egy film időtartamára nyújt hosszú ideig emlékezetes élményt. Igen, tényleg nagyon félelmetes, és biztos, hogy nem mindenki fogja egyformán élvezni. Mint ahogy egy jó horrorfilmet is mindenki másként dolgoz fel. Azonban aki fogékony a témára, jelenleg a műfajban ez az egyik legjobb választása.

Értékelés: 7/10

Platformok: PC, OSX

Tesztplatform: PC