Sleeping Dogs – A kínai alvilág mélyén

Vegyünk egy marék GTA-t, adjunk hozzá egy jó adag Hongkongot, két kanál kung fu-t, egy csipetnyi John Woo-t, és már kész is az év egyik meglepetése.

Sleeping Dogs – A kínai alvilág mélyén

1. oldal

Vannak olyan műfajok, amelyek trónján már régóta egyetlen játék uralkodik. Ilyen az MMO-k esetében a World of Warcraft, vagy a nyílt világú, sandbox akciójátékoknál a Grand Theft Auto sorozat. Bár arról lehetne vitatkozni, hogy tényleg ezek-e a legjobbak a kategóriájukban, az kétségtelen, hogy eladásokban még egyiket sem sikerült lepipálnia a trónkövetelőknek. Közel egy évtizeddel ezelőtt épp az Activision próbálkozott ezzel, amikor útjára indította a True Crime szériát. A két részt megélő sorozat sajnos nem érte el célját, mert bár nem sikerültek rosszul az epizódok, meg sem közelítették a GTA-k kiforrottságát. A harmadik részt a 2009-es VGA díjátadó gálán jelentette be a kiadó, True Crime: Hong Kong néven. A program sokak figyelmét felkeltette, köszönhetően annak, hogy végre nem az unalomig ismert amerikai városok szerepeltek volna benne, hanem az ázsiai akciófilmekben gyakran feltűnő Hongkong. Nem véletlenül használtam feltételes módot az imént, hiszen a legújabb True Crime (legalábbis ezen a néven) sosem jelent meg, köszönhetően a hosszú fejlesztési időnek és az egekbe szökő költségeknek, amik miatt a kiadó 2011-ben elkaszálta a játékot. Már mindenki halottnak hitte a programot, amikor érkezett a nyugat felé sikeresen terjeszkedő japán óriáskiadó, a Square Enix, és felkarolta a fejlesztőket. Mivel sorozat nevét (True Crime) továbbra is az Activision birtokolta, a kiadó Sleeping Dogs-ra nevezte át a programot. Bár a megjelenésig tartó út teli volt nehézségekkel, utólag elmondhatjuk, hogy a fejlesztők meghálálták a beléjük vetett bizalmat, és egy rendkívül szórakoztató játékot adtak ki a kezük közül.

A Sleeping Dogs, ahogy a tucatnyi trailerből már bizonyára mindenki számára ismert, egy amerikából Hongkongba települt kínai rendőr, Wei Shen történetét meséli el, aki beépül a világ egyik legismertebb és legveszélyesebb bűnszövetkezetébe, a Triádok közé. A célja egyszerű: minél magasabbra kúszni a ranglétrán, hogy társaival lekapcsolhassák a szövetkezet egyik ágát, a Son on Yee-t. Ennek megvalósítása azonban hatalmas kihívást jelent hősünknek, hiszen beépült rendőrként bizony alaposan be kell piszkolnia a kezét, kénytelen részt venni a bandák tevékenységében, megszegve a törvényt, amire felesküdött. Ha kudarcot vall, csúnya véget ér Wei karrierje, hiszen a Triádok nem bánnak kesztyűs kézzel az árulókkal. Bár a sztori nem tekinthető túl eredetinek, hiszen filmekben rengeteg ilyet láttunk már (a Szigorúan piszkos ügyek című film pl. kötelező ebben a témában), a játékban nagyon jól működik, köszönhetően a remek karaktereknek és párbeszédeknek. Wei Shen őrlődik a két oldal között, egy idő után már rémálmok gyötrik azon tettei miatt, amiket kénytelen volt végrehajtani a cél érdekében. Ugyanakkor azt érdemes megjegyezni, hogy a Sleeping Dogs nem mindig veszi teljesen komolyan magát. Akárcsak egy jó kis hongkongi akciófilmben, itt is vannak irreális akciójelenetek, néha becsúszik egy-egy túljátszott dialógus is, ám emiatt egyáltalán nem csökken a játékélmény, sőt. Hangulatát tekintve a játék valahol félúton van a GTA túlzott komolysága és a Saints Row bugyutasága között, ami véleményünk szerint jól illik egy ilyen stílusú játékhoz.

2. oldal

Ami az atmoszférát illeti, a fejlesztők első osztályú munkát végeztek, és egy olyan Hongkongot hoztak létre, amiben egy percig sem fogunk unatkozni. Bár nem sikerült 100%-ban lemásolni a várost, a fontosabb nevezetességek szerepelnek a játékban, és a helyszín egyedi stílusát is át tudták ültetni a Sleeping Dogsba a készítők. Felhőkarcolókkal szegélyezett, kesze-kusza utcákon bolyonghatunk, ahol mindenfelé neon-fények villódznak, miközben helyi árusok kínálják eladásra (többnyire hamis) portékáikat. Az utóbbiaktól vásárolt ételek, italok egy rövid időre különféle bónuszokat nyújtanak, úgyhogy néha érdemes belekóstolni a kínai konyhába. Ha úgy tartja kedvünk, elvegyülhetünk egy utcai karneválban, vagy betévedhetünk egy klubba, netán harcművészeti terembe is, és persze a masszázsszalonok sem maradtak ki a játékból. Ha nem féltitek hősünk büszkeségét, még egy karaoke klubba is ellátogathattok, ahol Wei egy minijáték keretében megcsillogtathatja (csapnivaló) énektudását. Minijátékokból egyébként nincs annyi, mint amennyit a GTA sorozat tagjaiban megszokhattunk, de így sem fogunk unatkozni. Van kakasviadal, utcai autóversenyzés, illegális utcai harc, az említett karaoke, póker-mahjong, illetve a küldetések végrehajtásakor lehetőségünk lesz kódokat és zárakat feltörni, valamint poloskákat elhelyezni, amiket egy-egy logikai vagy ügyességi játék keretében tehetünk meg. Ezek egyike sem mondható túl nehéznek, de pár perc kikapcsolódásra tökéletesek a küldetések teljesítése közben.

A Sleeping Dogs egyik legérdekesebb eleme a harcrendszer, ami a hasonló stílusú programok többségével ellentétben elsősorban a verekedésekre koncentrál. Kínai főhősről lévén szó, Wei Shen keni-vágja a kung fu-t (amit egy kis mixed martial arts-cal bolondítottak meg a fejlesztők), így talán nem meglepő, hogy elsősorban az öklünkre támaszkodva fogjuk lerendezni a nézeteltérésinket. A Batman: Arkham játékokban használt rendszerhez hasonlóan könnyedén tudunk egyszerre több ellenfél ellen is harcolni, és az animációk nagyon szépen kapcsolódnak egymásba. Bár nem olyan folyamatosak és letisztultak ezek, mint az említett Batman-ben, véleményem szerint sokkal látványosabbak, köszönhetően a különféle kung fu mozdulatoknak. A rendszer egyébként könnyen használható, a bal egérgombot lenyomva tudunk gyengébb kombókat összehozni, amiket egy brutális ütéssel/rúgással/dobással zárhatunk le, a jobb egérgomb pedig az ellentámadásra szolgál, amit akkor kell használnunk, amikor az ellenfél egy erős támadást indít (ilyenkor ő pirosan világít). Ez a mozdulat talán túlságosan is hatékony lett, mivel tulajdonképpen minden harcot meg lehet nyerni csak ezt használva, igaz ekkor megfosztjuk magunkat a harcrendszer szépségétől. Ami a további funkciókat illeti, az F billentyűvel megragadhatjuk az ellenfelet, akivel aztán kedvünkre „elszórakozhatunk”. Nekilökhetjük a többieknek, átdobhatjuk a vállunkon, még a falnak is nekifuthatunk vele.

3. oldal

Sokkal jobban tesszük azonban, ha ilyenkor inkább kihasználjuk a Sleeping Dogs új játékmechanikáját, aminek segítségével a környezetünkben lévő tárgyakat felhasználhatjuk harc közben. Ezek a tárgyak ilyenkor pirosan kezdenek világítani, nekünk pedig csak annyi a dolgunk, hogy odaráncigáljuk az ellenfelet, és megnyomjuk még egyszer az F gombot. Öröm nézni, ahogy hősünk beledobja a szemetes konténerbe a szerencsétlen bandatagot, vagy odanyomja a fejét egy ventillátorhoz. De vannak brutálisabb mozdulatok is, kihajíthatjuk őt az emeletről, ráereszthetünk egy felfüggesztett autómotort, a fejlesztők fantáziája nem ismert határokat. Az egyetlen hibája a rendszernek, hogy nagy ritkán nem érzékeli megfelelően a tárgyakat, amiket így nem tudunk használni. Ettől függetlenül, ha ügyesen használjuk a Sleeping Dogs harcrendszerét, akkor akciófilmeket megszégyenítő összecsapásokat produkálhatunk a játékban.

Természetesen annak ellenére, hogy a közelharc a domináns a programban, azért helyet kapott benne a tűzharc is, igaz első fegyverünket körülbelül a történet felénél fogjuk csak megkapni. A játék e része csak egy újdonságot mutat fel, nevezetesen azt, amikor úgy tudunk előugrani a fedezékünkből, hogy közben bekapcsolódik az időlassítás. Aki látott már John Woo filmet, az tudja, milyen jól néz ki egy ilyen mozdulat.

A harcrendszerhez hasonlóan nem kellett csalódnunk a testreszabhatóság és a karakterfejlesztés esetében sem. Előbbihez különféle boltokat kell meglátogatnunk, ahol elkölthetjük a pénzünket különféle ruhákra és kiegészítőkre. Érdekesség, hogy néhány szerepjátékhoz hasonlóan itt is bónuszt kapunk akkor, ha egy bizonyos típusú ruhából egy egész csomagot viselünk (felső, nadrág, cipő). A ruhák viselését viszont az úgynevezett „Face” szintünkhöz köti a Sleeping Dogs (ez igaz az autóvásárlásra is). Ezt a tulajdonságunkat akkor tudjuk növelni, ha jól harcolunk, és bizony ez nem mindig olyan egyszerű. De érdemes összekapnunk magunkat, mert alacsony Face szinttel hiába látjuk a boltban a menő dzsekiket, nem viselhetjük őket.

Ami a karakterfejlesztést illeti, ezt több részre osztották fel a fejlesztők, ami azt jelenti, hogy külön-külön bővíthetjük a zsaru, triád és közelharci képességeinket. Annak érdekében, hogy ezekhez tapasztalati pontot gyűjtsünk, különféle dolgokra kell odafigyelnünk a küldetések végrehajtása során. Például zsaru XP gyűjtéséhez nem szabad kárt okoznunk a környezetben és a civilekben. Triád XP-t pedig akkor kapunk, ha minél durvábban helyben hagyjuk az ellenfeleket harc közben. Emellett természetesen vannak olyan missziók is, amik kifejezetten vagy az egyik, vagy a másik tapasztalati pontot adják. Végül, ami a közelharci fejlesztést illeti, ehhez meg kell találnunk a városban régi kung fu mesterünk ellopott jáde szobrait, és visszavinni azokat neki. Ezt követően mindig választhatunk egy új mozdulatot.

 

4. oldal

Szívesen írnánk a Sleeping Dogs többjátékos módjáról is, de sajnos nincs neki olyan. Pedig nem vettük volna rossz néven, ha netán kooperatív küldetések, vagy szimpla egymás ellen történő harcok keretében néhány barátunkkal együtt merülhettünk volna el a játékban. Ugyanakkor, bár hagyományos multi nincs a programban, van egy közösségi eleme, amit a Social Hub részen keresztül érhetünk el. Itt láthatjuk, hogy rengeteg feladat van a játékban, amiket teljesíteni lehet. Ezek nagyon sokfélék, köztük olyanokkal, mint például egy adott távolságra történő ugratás, koccanás nélküli vezetés, a versenyek és küldetések minél gyorsabb teljesítése és a többi.  Az eredményünket ezt követően összehasonlítja a játék a barátainkéval, akikkel ilyen módon tudunk versenyezni. Még arra is van lehetőségünk, hogy kihívást intézzünk feléjük, próbálják csak megdönteni a mi rekordunkat. Nem mondjuk, hogy ez helyettesíti az igazi multit, de azért jól kidolgozták a fejlesztők a program közösségi részét.

Ezzel el is érkeztünk a Sleeping Dogs technikai megvalósításához, ami egy kicsit vegyes képet mutat, még ha a pozitívumok szerencsére túlsúlyban vannak is. Annak ellenére, hogy a fejlesztők égre-földre esküdöztek, hogy egy nagyon jó PC-s portot kapunk, ezt sajnos csak részben tudták megvalósítani. A legnagyobb hiányosság az irányítás terén tapasztalható, aminek színvonala valahol félúton van a számítógép és a konzol között. A program valami rejtélyes okból kifolyólag például nem támogatta a mi Logitech Rumblepad 2-es gamepadunkat, valószínűleg inkább az Xbox 360 kontrollerrel van jóban. Ebből kifolyólag kénytelenek voltunk csak az egér-billentyűzet kombót használni, ami többnyire jól is működött. De azért akad pár negatívum, például nem lehet minden billentyűt átkonfigurálni, az egérmutató is csak néhány menüben működik, és a kamera is hajlamos picit megzavarodni, amikor valamilyen járművet vezetünk. Nem mondhatnák, hogy ez komolyan befolyásolta volna a játékélményt, de kellett egy kis idő, amíg megszoktuk ezt a pár bakit. A látvány megvalósítása már jobban sikerült, természetesen figyelembe véve, hogy mégiscsak egy konzolról átírt programról van szó. Alap esetben a textúrák kicsit mosottak a játékban, ám már az első naptól elérhetővé vált egy hivatalos HD textúra csomag a Sleeping Dogs-hoz, amit telepítve máris jobban fest a monitorunkon Hongkong szmogos, esős városa. A PC-s verzió így már komoly előnyre tesz szert a konzolos társaival szemben, főleg ha még azt is hozzávesszük, hogy a jól kinéző eső és egyéb DirectX 11-es effektek is csak ezen a platformon érhetőek el. A karaktermodellek esetében látszik, hogy inkább a főbb szereplőkre helyezték a hangsúlyt a fejlesztők, mert azok szépen festenek, szemben az utcán lófráló emberekkel, akik nem kaptak túl részletes modelleket. A szinkronhangokra is jellemző ez a kettősség, hiszen a főszereplőknek komoly színészek (Lucy Liu, Emma Stone, Tom Wilkinson, Will Yun Lee, Edison Chen) adták a hangukat, viszont az NPC-k hangjai már nem ilyen színvonalasak. A zenei felhozatallal viszont nincs gond. Természetesen járművekben ülve lehetőségünk van zenét és rádióműsorokat hallgatni, amik között találhatunk keleti és nyugati darabokat is. Az élethűséget szem előtt tartva a fejlesztők számos kínai nyelvű számot és reklámot is beleraktak a játékba, amikből természetesen egy kukkot sem értettünk, de ettől csak még hangulatosabb lett a Sleeping Dogs.

5. oldal

Nem mondhatnánk, hogy meglepetést okozott számunkra a United Front Games játéka, hiszen titkon mindig is reméltük, hogy egy kiváló programot kapunk kézhez a megjelenést követően. Sokan talán csak legyintenek a játékra, hiszen nem akkora húzónévről van szó, mint a GTA, vagy akár a Saints Row, ám a nyílt világú játékok, és az ázsiai akciófilmek szerelmeseinek szinte kötelező legalább egy próba erejéig elindítani a játékot. Bár minden egyes elemében akad olyan rész, ami nem teljesen polírozott, ebben az esetben tökéletesen igaz az, hogy a játék egésze több, mint a részek összessége. Az irányítás még nem 100-as, de a harcrendszer látványos, izgalmas és könnyű beletanulni a kezelésbe. A grafikától sem esik le az állunk, de PC-n egy multiplatform sandbox játék esetében nem igazán várhatunk többet, ráadásul, ami sokkal-sokkal fontosabb, az egész játékból csak úgy árad a kiváló hangulat. A fejlesztők hosszútávon számolnak a játékkal, hiszen fél évre elegendő DLC-t terveznek hozzá, reméljük azoknál sem adnak alább a színvonalból.

Platformok: PC, PlayStation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: PC

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward