01 - Bevezető

2011 novembere óta már biztosan sokan töltöttetek el számtalan órát a nordok havas csúcsokkal borított hazájában. Az alapjáték megjelenése óta kijött 3 hivatalos DLC, melyek több-kevesebb plusz tartalmat adtak a játékhoz. A hozzájuk jutás viszont nem mindig volt könnyű, hisz a mi régiónkban a kiadó és fejlesztő Bethesda nem könnyítette meg a vásárlást. Szerencsére a hiányosság orvoslásra került, és ha jóval megkésve is, de a sokat csúszott lemezes Dawnguard és (az egyébként időben érkező) Dragonborn mellett immár online (Steamen) is hozzáférhető mind a három kiegészítő, így a dobozosan megvehetetlen Heartfire is. Mostani tesztünk alkalmával ezt a három DLC-t vettük górcső alá.

Röviden a Dawnguard a vámpíros DLC, melyben egy izgalmas sztorit kapunk, aminek az elején eldönthetjük, hogy vámpír nemesek, vagy vámpírvadászok leszünk-e. A Heartfire egy régi vágyunkat teljesíti, telepítése után három festői helyszínen húzhatunk fel magunknak kacsalábon forgó palotát, amit ugyan korábban már rajongói modok is lehetővé tettek, ám nekik nem voltak meg az eszközeik, hogy ilyen összetett és gazdag megoldást kínáljanak. A legfrissebb letölthető tartalom pedig a Dragonborn, mely elszakadva a nagy kontinenstől egy szigetre kalauzol el minket, ahol összeakaszthatjuk a bajszunkat az első sárkányszülöttel.

Mielőtt belevágnánk a kalandba, kezdjünk egy hidegzuhannyal, hogy aztán rátérhessünk tesztünk tárgyainak szívmelengetőbb aspektusaira. Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy történetet a híres bárd, Ippon tollából…

[italic]Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy sárkányszülött nord harcos. A kiválasztott férfias, kemény, szőrös és büdös volt. A jeges északi szél meg sem kottyant neki, szőrén ülte meg a lovát és annyi bolhája volt szarvasprémmel bélelt vértje alatt, amennyit nem szégyellt. Ezek a bogarak őt és a mindenható Bethesda istent nem zavarták, ám hűséges követőiknek alaposan megnehezítették az életét. No de nem sokáig búsultak - mert ők is kemények voltak ám, mint Alduin golyói - be is vetették magukat a gőzműhelybe, ahol egymás után gyártották hősüknek a bogárirtó tapaszokat és csodásabbnál csodásabb fegyvereket, páncélokat, egyéb tárgyakat…sőt, még apróhirdetéseket is gyűjtöttek a Skyrim nyúzból, amikkel új kalandokhoz juttatták Dovahkiint. Így éltek, éldegéltek, mígnem a szomszédos Déelcé királyság nem küldött a hős Dovahkiinért, hogy mentse meg őket. A délceg déelcék viszont hiába voltak nagyon tiszteletreméltó népség, akaratlanul ugyan, de mégis mindig keresztbe tettek a dolgos alattvalóknak…

[/italic]

Mit is akarok mindezzel mondani? Azt, hogy bár a Bethesda és Todd Howard még azok között tudhatják magukat, akik tartják a lelket a játékosokban a kommersszel folytatott harc csatamezején, még bennük is sokszor kell csalódnunk. A Skyrim egy nagyszerű játék, viszont számos roppant bosszantó bug van benne, amik a DLC-k megjelenésével csak gyarapodtak. A baj még csak nem is ez lenne, hanem az, hogy egyszerűen nem javítják őket. A rajongókra hagyják ezt a munkát is, aminek eredményeképp immár egy egész sorozat született az „Unofficial Skyrim Patch” szériában. Javították az alapjátékot, a High Res textúra pakk hibáit, valamint a Heartfire és a Dragonborn DLC okozta gondokat. Legalábbis azok egy részét. A részletekre még kitérek később, most inkább csapjunk bele a lecsóba és nézzük meg, hogy érdemes-e a pénztárcánk mélyére nyúlni ismét…

02 - Dawnguard

A kiegészítő sztorija egy sötét prófécia körül forog, amit egy eltökélt vámpír nemes próbál minden áron beteljesíteni. Többet nem is árulok el róla, elég az hozzá, hogy egy erős közepes történet, de a körítés feldobja. Az egyetlen nagy negatívum, hogy lusták voltak finomhangolni.

Mit értek ez alatt? *nagy levegő* Azt, hogy a játékosok státuszához kellett volna igazítani egy kicsit a sztorit. Magyarán szólva, ha egy vérfarkas indítja el, akkor ne meséljék már nekem azt be, hogy egy vámpír nemes nemhogy nem támadja meg abban a pillanatban, ahogy meglátja, hanem még fel is ajánlja neki tiszta vérét, ami kimossa a vérfarkas átkot belőle. *kifúj, ez a téma fájdalmasan érint* Simán lehetett volna finomítani a sztorin úgy, hogy mondjuk egy vérfarkas nem kíséri el a kiegészítő főszereplőjét, Seranát - a zsenge több száz éves szüzet - apuci baljós kastélyába a sztori elején, hanem mondjuk a hölgy kiszagolván minket megijed és elmenekül, de aztán mégis eljön találkozni velünk a Dawnguard erődbe, más megoldást nem látván. Véleményem szerint egyetlen szerepjátékos sem akadt volna fent azon, hogy a vérfarkasok előtt csak a vámpírvadász opció nyílik meg. A Bethesda viszont ebben a játékban egyetlen utat sem akart elvágni előttünk, ami miatt nem is igazán van benne újrajátszhatósági faktor.

A főküldetés a kiegészítőben gyönyörű és/vagy hangulatos helyekre kalauzol el minket, szóval nem kell amiatt aggódnotok, hogy további 30 nord kripta vár csak rátok, mert a helyszínek és hangulat kellemesen és változatosan elegyednek ebben a kiegészítőben. A Bethesda rájött arra is, hogy sokkal gazdagabb narratívát tud nekünk biztosítani, ha fix kísérőt erőltet. A már említett Serana minden fontosabb helyszínen beszél és szerepel, ami pozitív.

Új irányok karakterfejlődés frontján csak azoknak nyílnak, akik komolyan élni akarnak a vámpír vagy a vérfarkas lét nyújtotta előnyökkel. Ha formát váltotok, akkor ugyanis kaptok mindkettőhöz egy perkfát, aminek fejlesztése a vérivás, illetve hullazabálás útján fejleszthető, nem pedig a megszokott módon. A vámpír nagyúr inkább egy mágus, míg a vérfarkas egy közelharcos forma.

Aki ragaszkodik emberi/elfi/orki/hűllői/macskuszi mivoltához, az sem marad azért hoppon, mert kap egy szuper számszeríjat. Ez sajnos nem kapott külön fát, az íjászattal van egy kalap alatt, de teljesen másképp működik, mint az. Négy féle számszeríj plusz három féle varázslattal felruházható nyílvessző van, amelyek a törperajongó Sorine küldijeit teljesítve lesznek elérhetők. A fontosabb mellékküldetések mellett végtelen számú random feladat is van, de ezek nem tartogatnak túl sok izgalmat. Tanulhattok új sárkányüvöltéseket is, de sajnos ezekről Spoiler nélkül nem tudunk mesélni. Igazából gameplaybeli kihívást ne nagyon várjatok, én a kiegészítőt arra használtam, hogy a nullperkes íjászatomat felhúzzam.

A kiegészítő tartogat egy nagyon örömteli meglepetést is, ez pedig egy megidézhető szellem paripa. A jó öreg Frostot nyugodtan leparkolhatjátok valahol, nem kell több sárkányt betankolnia és nem kell többet keresgélnetek a vadonban. Az új hátas addig marad fenséges feneketek alatt, amíg le nem szálltok róla, és ha meghal (ismét), az sem probléma, idéztek újat.

Összességében a Dawnguard egy élvezetes kiegészítő, bár kissé bogaras és az elején az a kis ütközés az Elder Scrolls tanokkal (vámpír vs. vérfarkas) rossz szájízt hagyott. Az 5000 forint körüli ár épp határeset, de egy TES rajongónak mindenképpen ajánlott még így is.

Értékelés: 7/10

03 - Heartfire

Saját ház, két kis virgonc lurkó… nem, ez nem a Sims. Ezzel a kiegészítővel végre megcsinálhatjátok magatoknak azt a házat, amire mindig is vágytatok, hogy kiállíthassátok a kedvenc páncélszettjeiteket, fegyvereiteket és különleges tárgyaitokat. Nincs is más dolgotok, mint… kikapcsolni az összes olyan modot, ami megjelentet valamit a világban (de még jobb, ha mindent kilőtök inkább átmenetileg). Miért? Mert nagy eséllyel belefuttok abba a bugba, hogy hiába építgetitek a kúriát a tervező asztalkánál, az égadta világon semmi nem jelenik meg a placcon. Az, hogy egy modjairól híres játékban ennyire ne foglalkozzanak ilyesmivel egy DLC kiadásánál, elég szomorú.

A ház felépítésénél összesen három releváns döntést kell meghoznotok. A főépülethez három szárny csatlakozik és minden szárny esetében három féle lehetséges helység közül választhattok (minden más építkezési lehetőség csak a választás illúzióját adja). Példának okán az északi szárny otthont adhat alkímia laboratóriumnak, raktárhelységnek vagy trófea szobának. (Akármilyen szobákat is választotok, alkímiához és elbájoláshoz szükséges asztalka mindenképp lesz a házban.) Ami a berendezést illeti, itt már minden előre determinált, annyi döntési lehetőségetek van, hogy vagy megcsináljátok a kijelölt helyre tartozó bútordarabot, vagy nem. Nem dönthetitek el hova és milyen szekrényeket pakoltok. A trófea szoba talán a legjobb, itt csak talapzatokat kaptok két féle méretben, amikre viszont már eldönthetitek, hogy milyen trófeát raktok. A kertben ültethettek virágokat, amiket aztán rendszeresen learathattok, és minden házhoz tartozik egy speciális extra is, méhészet, halkeltető vagy gabonaőrlő.

Ami az építgetést illeti, ha van elég pénzetek, akkor mindenképpen javasolt, hogy ne szöszöljetek azzal, hogy a berendezést magatoknak készítitek el, mert egyszerűen nem éri meg a belefektetett időt. Úgysem dönthettek a berendezésről, csak annyi a kihívás, hogy 5 tonna vasat szedjetek össze… Éppen ezért a legegyszerűbb az, ha megvásároltok mindent készen néhány ezer aranyért az inastól. Ugyanis fogadhattok inast, ha már legalább a főépület megvan. A játéknak ez a része szintén bugos, mi a nagyszájú Marcurio-val jártuk meg, akit a rifteni kocsmából gyűjtöttünk be. Miután beállt inasnak nem jelentek meg a házhoz kapcsolódó beszélgetési opciók. Ha Ti is belefuttok ilyesmibe, akkor hagyjátok ott a házat 24 órára, ezt követően már nem ajánlgatja tovább, hogy ismét beáll mellétek, ha már kifizettétek a bérét. Mielőtt viszont még a Wiki oldal babérjaira törnék, térjünk át a Heartfire többi újdonságára.

Az örökbefogadási rendszer igazából felületes és jellegtelen. Van néhány random esemény, ami bekövetkezhet, ha begyűjtitek a lurkókat, de nem kell sokra gondolni. Vehettek a gyerekeknek ajándékot, ami Charity buffot ad, elküldhetitek őket takarítani, játszhattok velük bújócskát vagy fogócskát és körülbelül ennyi. A házastársatok jó esetben 1 mondatot szól az egészről, ami egy kicsit kiábrándító. Jó esetben (!) meg tudjátok kérdezni tőlük, hogy hogy vannak a lurkók, erre pedig az adott háztól függően válaszolnak. Random lehet a pincében patkánytámadás vagy banditákat is kellhet visszaverni.

Nagy előny, hogy minden tárgykészítéshez szükséges feltétel adott egy helyen, így mint egy elbájolásban is jártas mesterkovács, roppant boldog voltam az új házammal. Ezzel együtt a kiegészítő nem nagy eresztés, cserébe viszont nem is kerül (annyira) sokba.

Értékelés: 5/10

04 - Dragonborn

A végére hagytam a legjobbat, a kiegészítőt, ami ugyan még mindig nem volt tökéletes, de már lehet szívből szeretni. A Dragonborn elszakad a nagy kontinenstől és egy szigetre kalauzol minket, ami teljesen más stílusú és hangulatú, mint a Skyrimból megszokott vidék. Solstheim egy darabka Morrowindet tár elénk, de persze nem tisztán, hisz a sziget mégiscsak közel van Skyrim partjaihoz, így Nordok is lakják, nem csak sötételfek. A kaland elején, különös kultisták orvtámadásait túlélve nyomot fogunk és a szigetre hajózunk. Hova máshova is érkezhetnénk, mint a hely egyetlen városába, Raven Rockba. Innen a játék egészen magával ragad, mert annyira más, mint amit eddig kaptunk a Skyrimtől. Új épületek, új páncélok, ruhák, hangulat, zene… és ugyanakkor mégis olyan nosztalgikus…

Ebben a kiegészítőben is erős a narratíva, többször is van, hogy valaki elkísér minket egy küldetésre, de mielőtt még fognátok a fejeteket, hogy újabb ostoba NPC-t sóznak a nyakatokba, van egy jó hírünk. A híresen ostoba társkarakterek a hozzájuk szabott kalandoknál például megállnak a csapdákkal tarkított puzzle részek előtt és szóban közlik, hogy megvárják, míg megoldjátok a helyzetet. Jöttek be új gameplay mechanikák is, vannak például különleges képességekkel felruházott fegyverek. Csak hogy egyet említsünk, találhattok egy olyan kardot, mely nehéz ütésre egy energiahullámot bocsát ki, ami már gyakorlatilag távolra ható támadás. Kellemes meglepetés volt az is, hogy a teljesen újszerű kazamatákban most már értelmes feladványok is vannak, volt olyan, amihez már többet kellett gondolkodni 5 másodpercnél, vagy elolvasni egy könyvet a megfejtésért. Vhalok sírjában még egy kis reflexeket tesztelő kihívás is volt, nekem összességében ez volt a kedvenc helyszínem, pedig „csak” egy mellékküldetés vitt oda.

Ezzel tulajdonképpen már azt is elárultam, hogy ebben a kiegészítőben nagyszerű mellékküldetések és rejtett dolgok vannak (van új kincskereső játék titkos térképpel). A szigetet érdekes népek lakják, a kis vakarék rieklingek üde színfoltot képeznek, de még a nordok sem olyanok itt a szigeten, mint máshol. A Skaal egy ősi törzs, akiket nem formált át a külvilág és a kapcsolat a császáriakkal. Közel állnak a természethez és tartják a távolságot a sziget sötételfeitől is.

Összességében a főszál története sokkal jobb, mint amire a cím és a trailer alapján számítottam, a játékélmény is hozott újat, mindössze két dolgot lehet a Dragonborn DLC-nek felróni. Az egyik a már sokszor emlegetett bugok, a másik pedig a sárkánylovaglás, amire azért lehetett számítani, hogy nem lesz olyan nagyon jó.

Ennek az oka abból a tényből származtatható, hogy nem kapjuk meg az irányítást a lények felett, mert konzolokon egyszerűen megvalósíthatatlan lenne a szabad repkedés, mivel túlzottan erőforrásigényes. Ezért aztán megoldották úgy, hogy a sárkányra szállva, az marad nagyjából ott ahol felszálltunk rá (köröz egy viszonylag kis terület felett), ahol váltogathatunk az ellenfelek közt és ráparancsolhatunk a sárkányra, hogy támadjon. Ezt adott keretek között jobban is meg lehetett volna valósítani, szimplán csak adni kellett volna a sárkánynak többféle támadást, amik közül választhatunk és akkor nem lett volna ilyen unalmas. Emellett működik vele a gyorsutazás és ebben kimerültek az izgalmak. Hátasunk néha bénán belerepül a földbe, hegyekbe is, de emiatt már nem is panaszkodunk.

A Dragonborn ezt leszámítva viszont nagyon jó plusz tartalom, egy percig sem unatkoztunk a játszása közben, ami alatt nem mellesleg kijött az 1.9.26.08-as tapasz is, mely behozta a Legendary rendszert. Ez lehetővé teszi, hogy egy maximálisra felhúzott képességünket visszadobjunk 15-ösre és egyúttal visszakapjuk az összes arra a fára leosztott pontunkat. Így ha újra visszafejlesztjük azt a képességet, tovább kapjuk az XP-t, tehát gyakorlatilag eltűnt a szintlimit a játékból. Ez azoknak jó dolog, akik szeretnék még fejleszteni a karakterüket, de nem úgy, hogy minden létező dolgot felhúznak 100-ra. Ha kétkezessel szerettek menni, akkor csinálhatjátok azt… Az én 55-ös karakteremnek nagyjából pont jókor jött be a dolog, mert már olyasmikre fanyalodtam, mint a varázslóiskolák fejlesztése, amit pedig nem tartok illőnek az avatáromhoz. Persze lehet mondani, hogy ez olcsó megoldás a játékosok kiszolgálására, de szerintünk néha áldozni kell a gameplay érdekében a realitások oltárán.

Visszatérve a Dragonborn-ra, én a hibái ellenére is nagyon jónak tartom. A Bethesdának kijár egy feddés, de mi játékosok így is megtalálhatjuk vele a számításunkat.

Értékelés: 9/10

Ezzel mostani összefoglalónk végére értünk! Lehet, hogy kicsit túl kritikusak is voltunk, de ezzel nem akarunk senkit elijeszteni a Skyrim letölthető tartalmaitól. A DLC-k igazából nagyságrendileg nem bogarasabbak, mint az alapjáték, szóval ha eddig bírtunk élni velük, akkor eztán is megoldjuk, a hangsúly pedig a mondat második felén: MI megoldjuk. Reméljük, még látunk a Bethesdától Dragonborn színvonalú kiegészítőket és a szebb napokra további tapaszokat.