A DES keretében egy 4 méteres chilei távcsövet használnak a szakértők, amely 570 megapixeles kamerával rendelkezik. Az utóbbi három évben több mint 750 éjszaka alatt 5000 négyzetfoknyi területet fényképezett végig a műszer, ami a teljes égbolt majdnem nyolcada. A felvételek elemzés során eddig közel 400 millió objektumot katalogizáltak a szakértők, amelyeknek több mint a fele kiterjedt, vagyis nem pontszerű, mint a csillagok, hanem részletekre bontható vagy diffúz, nagyobb objektum, például galaxis vagy csillagköd.
Az eddig közzétett adatokat nagyon precízen kalibrálták és elemezték, ami óriási lehetőséget nyújt azoknak a csillagásznak is, akik nem vesznek részt a DES-projektben. A kezdeményezés célja a világegyetem alapvető struktúrájának feltérképezése a ma létező galaxisok, csillagok és más objektumok által.
13,8 milliárd évvel ezelőtt, az ősrobbanás után a világegyetem anyaga rendkívül forró és sűrű volt, azonban gyorsan tágult. Az anyag azonban már ekkor sem volt teljesen egyenletes eloszlású. 400 ezer évvel az ősrobbanás után az anyag eléggé lehűlt ahhoz, hogy átlátszóvá váljon az elektromágneses sugárzás számára. Ezt az első fényt ma is képesek a szakértők detektálni az úgynevezett kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás formájában, amely az égbolt minden irányába tekintve megfigyelhető.
Ez a sugárzás nem egyenletes, hogy az utóbbi évek, különösen az Európai Űrügynökség Planck űrtávcsövének megfigyelései megerősítették, benne apró hőmérsékleti fluktuációk figyelhetők meg. A picit melegebb részeken az anyag sűrűbb, a hűvösebbeken ritkább volt, vagyis a világegyetem anyaga az első fény idején sem volt teljesen egyenletes eloszlású. A sűrűbb helyek nagyobb gravitációja pedig a teóriák szerint kulcsszerepet játszott az első galaxisok formálódásában, és az univerzum szerkezetének alakulásában.
A ma létező galaxisok és galaxishalmazok, valamint a mikrohullámú háttérsugárzás összevetése által pedig arra is következtetni lehet, hogy mennyire volt egyenetlen, „csomós” a világegyetem anyaga a kezdetek kezdetén. Pontosan ennek megítélése a DES egyik fő célja. Az egykori szerkezet modellezéséhez a látható anyagon túl a sötét anyagot és a sötét energiát is vizsgálják, illetve szimulálják a szakértők.
És ezen a ponton válik igazán érdekessé a dolog. A DES során végzett megfigyelések ugyanis nagyjából összhangban vannak a korábbi észlelések és az elméletek alapján felvázolt modellekkel, de van egy fontos különbség. Az univerzum nem annyira egyenetlen, mint gondolták, vagyis az anyag eloszlása egy kicsit egyenletesebb, mint amit a korábbi megfigyelések sugalltak. Hogy ez az eltérés miből eredhet, az egyelőre nem világos, de annyi bizonyos, hogy az új adatok alaposabb utánajárást igényelnek.
Elképzelhető, hogy a kalibrációval (elsősorban a korábbi adatok kalibrációjával) vagy a modellekkel van a probléma, de bármi is legyen a helyzet, a DES kutatói rajta van a megoldáson. A következő évek során az égbolt újabb nagy területeit derítik fel, amelyek révén még több adat és még pontosabb következtetések nyerhetők. Ráadásul több olyan régiót is kiválasztottak, amelyről mélyebb, hosszabb ideig tartó felvételeket készítenek. Ezek jellemzően galaxishalmazokat tartalmazó területek, így rajtuk az univerzum szövetének számos érdekessége vizsgálható a galaktikus evolúció lépéseitől kezdve a sötét anyag eloszlásán át a gravitációs lencsézésig. Ezek a felvételek ráadásul különösen hasznosak lehetnek majd a független kutatások számára is.
Mivel a fény sebessége véges, minél távolabbra nézünk, annál korábbra tekintünk az univerzum történetében, így a közeli és távoli objektumok összevetése révén ezek fejlődéséről, és az univerzum alakulásáról is képet alkothatunk. Ami kulcsfontosságú annak megértéséhez, hogyan nyerte el mai formáját a világegyetem, és ehhez milyen kiinduló állapot kellett. A DES-projekt kutatói több mint két tucat új tanulmányban számolnak be a legfrissebb adatokon végzett elemzések eredményeiről, ami önmagában rendkívül figyelemre méltó mindössze három évnyi észlelés után. Így különösen érdekes lesz látni, mire jutnak a jövőben.
