Több, mint két éve, hogy elhunyt Robert Krakoff "RazerGuy", akinek ma az úgynevezett gamer egereket köszönhetjük. Azt persze szinte biztosra vehetjük, hogy ha ő nincs, ma akkor is hiperprecíz célzóeszközökkel osztanánk a digitális fejeseket, de az nem véletlen, hogy a zöldkígyós vállalat ma akkora névnek számít a piacon, amekkorának. Az első gamer egér – az akkor még görgővel dolgozó Boomslang – és az ezredforduló óta alaposan eltelt az idő, ám a gyártó nem tétlenkedett, hiszen számos közkedvelt PC-s perifériával örvendeztette meg a játékosokat, melyek között a DeathAdder egerek kiemelt figyelemnek örvendenek.

Sőt, sokan egyenesen a legjobb precíziós eszköznek tartják őket, melyekkel legfeljebb a Razer Viper modellek vetekedhetnek, a széria tagjaiból pedig több, mint 15 millió példány kelt el, így mindig izgalmas esemény, amikor a gyártó új verzióval rukkol elő. Az ötgombos DeathAdder V3 Pro még 2022 végén futott be, mint a jobbkezes játékosoknak szánt csúcstermékük, azóta pedig csak egy exkluzív kiadást és egy közel azonos vezetékes kiadást kapott, így örülök, hogy nekem is lehetőségem volt próbát tenni vele. Kíváncsi voltam hát, hogy miben változott a V2 Pro-hoz képest, hogy hol nyújt többet és hol kevesebbet a nagy elődhöz mérve, illetve, hogy megéri-e kifizetni érte azt a borsos 50-60 ezer forintos árat, amennyiért jelenleg hozzáférhető.

Külső és belső

A doboz oldalain, a márkára jellemző jellegzetes zöld szín dominál, míg a doboz fedelén a termék fekete háttér előtt szerepel. Mindegy, hogy a fehér vagy a fekete modellt, esetleg az azóta megjelent Faker Edition-t választjuk, mely exkluzív vörösben pompázik, a csomagolás sémája meglehetősen egységes. Nálam a fekete járt, de a gyártó ügyesen kiemelte az eszközt a sötét háttérből, így nem maradunk le a lényegről, főleg, ha a hátoldalt vizsgáljuk, ahol több technikai részlet és termékjellemző is szerepel. Maga a doboz masszív karton, a tetején egy selymes tapintású akasztófüllel, mely inkább az áruházakban lesz releváns, mint az otthonunkban, ugyanakkor azt is jelzi, hogy ez bizony nem egy alsópolcos termék. A nevét pedig most is ezüstösen csillogó, de a fényt a szivárvány árnyalataival visszatükröző festéssel vitték fel rá, szóval az indulás a szokásos módon igényesre sikerült.

Ha még felbontás előtt körbe forgatjuk, akkor leleplezi a csomag teljes tartalmát, de akkor nézzük is meg, hogy mi vár ránk odabent. A felnyitáshoz a teljes dobozt bekebelező fedelet kell felemelni, odabent pedig máris az egér fogadott, külön csomagolóanyag nélkül. Egy kis extra műanyagot azért így is találtam, pl. az egér egy kis műanyag tálcán fekszik, a teflon talpakon egy vékony védőlapocska van, a fedél belső felére pedig egy szivacspárnát ragasztottak, ami segít, hogy az egér biztosan ne mozduljon el a helyéről. Először azonban félre kellett tennem az eszközt, hiszen kíváncsi voltam a mellékelt kiegészítőkre is. A tálca alatt egy vékonyabb dobozka, illetve a csupaszon várakozó USB-s adapter található arra az esetre, ha az USB-A portok túl messze helyezkednének el az egérpadunktól.

A mellékelt tasakban egy minőségi töltőkábelt találunk, melyet ruganyos és puha műszövet borít, a csatlakozókat pedig műanyag védőkupakok védik. Az egyik fej Type-C, így a mellékelt adaptert erre köthetjük rá, a másik viszont USB-A, szóval inkább töltő és hosszabbító funkciót lát el, nem a klasszikus USB-t hivatott kiváltani. Ezen túl kapunk egy köszönőkártyát, egy termékismertető füzetkét, egy adag Razer matricát gépünk kidekorálásához, illetve egy sor öntapadós lapocskát az egérre, melyek gumis felülettel bírnak, így a csúszósabb kezű játékosok stabilabb fogást érhetnek el.

Ez amúgy alapvetően hasznos ajándék, de a fehér egérhez is ugyanezeket a fekete darabokat adják, ami azért nem néz ki a legjobban. Illetve a kézmelegtől egy idő után a ragasztóanyag hajlamos olvadásnak indulni és felpuhulni, végül kitüremkedni a matricák széleinél. Legalábbis nekem minden hasonló esetben ez volt a tapasztalatom, így leszoktam a hasonló kiegészítők használatától, még a csúszósabb felületű termékek esetében is. 

Dizájn és anyaghasználat 

A gyártó fogta a korábbi formatervet és átdolgozta azt, a végeredmény pedig egy visszafogottabb stílusú, áramvonalasabb formájú egér lett, mely könnyebb is elődjénél. Ez a döntés a veterán rajongók egy részéből bizonyosan ellenérzéseket vált ki, mások szimplán az egyedi kézméretük és saját preferenciáik miatt kevésbé találják majd kényelmesnek, mint a korábbi modelleket. Ez persze fordítva is ugyanúgy igaz, így a V3 Pro sokak számára lehet az első, kifejezetten jobbkezesekre tervezett gamer egér, ami tökéletesen passzol hozzájuk. Bár találkoztam kifejezetten kényelmetlen eszközökkel, általában elég jól elvagyok a legtöbb formával és itt is ez a helyzet. Az átlagnál kisebb kezem számára is tökéletesen kényelmes volt, pedig sokan arra panaszkodtak, hogy csak nagyobb tenyérmérethez ajánlott.

A változás az oldalain és a tetején is megfigyelhető, a kitüremkedések kevésbé hangsúlyosak, mint korábban és a két elsődleges gombja sem áll szét olyan agresszív módon, így a megjelenése jóval átlagosabbnak tűnik, ami szerencsére nem azt jelenti, hogy kevésbé mutat jól. Én legalábbis már nem ismerném fel azonnal, hogy egy Razer termékről van szó, csak akkor, amikor észreveszem a hátába gravírozott terméklogót. De ha már gombok! Ezúttal nem egybeöntött burkolatot kapunk, a két főgomb önálló elemekből áll, elkülönülve egymástól és a készülékháztól. Továbbá fentről eltűnt a gomb, amivel a DPI-t módosíthattuk, ami kellemetlen lehet azon felhasználóknak, akik rendszeresen használták.

Így szinte lehetetlen lesz gyorsan felfelé vagy lefelé váltani vele, ha mondjuk egy adott szituációban visszafogottabb érzékenységre lenne szükség. Szóval tényleg fura döntés, de csak azokat zavarja majd igazán, akik egy adott játékon belül is többféle érzékenységet használnak.

A görgő igényes gumiborítást kapott és lágyan, de fokozatosan forgatható, szabad siklásra azonban nem állítható át és kattintani is csak lefelé lehet vele, már ha ez meglep valakit egy DeathAdder esetében. Furcsa, mert ha jobbra nyomtam, akkor ugyanúgy kattant, mintha simán lefelé nyomtam volna, míg balra tolva ellenállást tanúsított. Egyáltalán nem zavaró, de érdekesnek találtam, mert olyasminek tűnt, amire nem figyeltek oda kellőképp. Ezt leszámítva nem nagyon van mibe belekötni, az egér egészen magas minőséget képvisel.

A csúszásért felelős teflon talpacskákból egy-egy a felső sarkokban van, egy ívelt elem az alsó részen található, egy további pedig a szenzort öleli körbe. A stabilitás hibátlan és csúszik is rendesen, ami alapvető elvárás, de a lényeg, hogy ezen a téren is hozza a megszokott, magas minőséget. A vezetéket természetesen USB-C fogadja, a bemenetet pedig a szokásos módon előre helyezték. A töltésről, töltöttségről, illetve az aktuális DPI beállításról egy több színben villogni képes LED ad visszajelzést, mely fent a két fő gomb között, a görgő fölött található. Ez csak akkor világít, amikor muszáj, így használat közben az egér teljesen fénymentes. Utóbbi annak is köszönhető, hogy az ipari trendeknek megfelelően száműzték az RGB-s fényeket, mely az alacsonyabb súly elérése miatt vált szükségessé.

A V3 Pro jelentősen könnyebb, mint az elődje, hiszen durván 25%-os különbségről van szó. Ez több módosításnak is köszönhető, gondolva itt a már emlegetett RGB-re, melyet teljes egészében száműztek. Ez egy megosztó kérdés, én például nem igyénylem, hogy minden perifériám villogjon, de biztosan sokan hiányolni fogják a testreszabható fényáradatot. Csökkent a belső memória is, mely ezúttal csak egyetlen profilt képes eltárolni a korábbi öt helyett, de a készülékházon is sokat dolgoztak, hogy elkerüljék a rácsozott kialakítást és továbbra is mindenhol lefedjék a belső részeket. Ezzel együtt mindössze 62 grammot nyom, illetve 63-at, ha a fehér kiadást választjuk.

A hüvelykujjunk a két gombra hagyatkozhat az egér bal oldalán, melyek kellemesen méretesre sikerültek. Közöttük egy apró kis szünetet látni, de valójában összeérnek, mindössze arról van szó, hogy gombok éleiből lefaragtak egy keveset. Ettől kifejezetten jól néznek ki és lenyomni is kényelmes őket. Az elhelyezkedésük közel tökéletes, hiszen mikor az ujjunk pihen vagy az egérbe kapaszkodik, akkor nem fog beléjük ütközni, illetve olyan sem fordult elő, hogy véletlenül nyomtam volna be őket. A kattintás velük nem kíván nagy erőbefektetést, de annyira pont ellenállnak, hogy elkerüljük a nem kívánt akciókat.

Kívül csinos, belül egy szörnyeteg?

A V3 Pro a Razer eddigi leggyorsabb érzékelőjével dolgozik, a Focus Pro 30K optikai érzékelővel, mely 70G-s gyorsulással és 750 hüvelyk/másodperces csúcssebességgel, illetve 99.8%-os pontossággal kecsegteti az eSportolókat és hobbijátékosokat. A bal- és jobbklikk harmadik generációs Razer optikai egérkapcsolókkal valósulhat meg, amelyek 0.2 ms-os válaszidővel és 90 millió kattintásra hitelesített élettartammal rendelkeznek. A magas DPI-vel vagánykodás szerintem már évek óta csak a nagyobb számok demózásáról szól, mindenesetre a felsőkategóriás szenzor képességei magukért beszélnek, nincs mibe belekötni. Na jó, a kattintások hangja talán lehetne egy leheletnyivel finomabb és halkabb, de a tökéletesség csupán illúzió, a fragek viszont valódiak.

Vezetékmentes egérről lévén szó, a legkevésbé sem mindegy, hogy milyen az a bizonyos wireless kapcsolat. Nos, ezen a területen jelenleg szintén nincs feljebb, hiszen a Razer HyperSpeed a kategória legjobbja, melyet nem csak a Razer vagy a rajongók állítanak, de a TUV SUD PSB hitelesítő intézet is, melynek munkáját nemzetközileg is elismerik. Ha ez nem lenne elég, a szenzor 1000 Hz-es mintavételezési képességét akár 4000-ig is feltolhatjuk, már ha a tárcánk bírja az iramot, ugyanis az ehhez szükséges Hyperpolling USB dongle külön kapható hozzá. Ha ezt már túlzásnak érezzük, de ragaszkodunk a kimaxolt polling rátához, a mellékelt vezeték nyújthat kompromisszumos megoldást.

Szoftveres támogatás 

A dongle csatlakoztatásakor azonnal bejön a Razer Gaming Software Installer és eláraszt információkkal az egérrel kapcsolatban, gondolva itt a programozható gombokra és más lehetőségekre. A következő lapon a telepíthető összetevők listája látható, melyekből csak a Synapse szoftver telepítése alapértelmezett, de természetesen az sem kötelező. Azon felül további öt választási lehetőségünk van, melyek más-más perifériák és opciók beállítását teszik lehetővé, pl. a Cortex a rendszer és a játékok teljesítményének javítását ígéri, készíthetünk dinamikus háttereket, van külön app a streamerek számára is, míg a THX Spatial Audio a 7.1-es térhangzást kínálja fel.

Én egyelőre megelégedtem az egér beállításaival, így köszönettel visszautasítottam a Cortex másodszori felajánlását is. A telepítés nagyjából 500 MB adatot szippant le a netről, a folyamat során pedig a szoftverben rejlő lehetőségekből láthattam egy kis összefoglalót, ahogy az a játékok töltőképernyői közben szokás. Az eszköz csatlakoztatáskor a Windows azonnal felismerte és beállította, de már akkor is jelezte, hogy majd újraindításra lesz szükség, ami béna, de belefér, a Windows már csak Windows marad. A Synapse telepítésének végén már nem is engedte, hogy megnyissam a programot és egy felugró ablakkal sürgette az újraindítást, így megadtam magam és rányomtam a "Restart now" gombra.

A Windows betöltése után a szoftver automatikusan indult, de nem nyílt meg külön ablakban, amit a magam részéről csak üdvözölni tudok. Érdekesség, hogy a DPI beállításához nincs szükség a program telepítésére, az egér öt beállítást alapból is felkínál 400-tól egészen 6400 DPI-ig, melyeket a szoftverben majd kedvünk szerint átírhatunk. A Synapse az indítást követően egy bejelentkezési képernyő fogadott, ahol a meglévő profilunk mellett Google, Facebook és Twitch accountok is választhatók. Tovább léphetünk vendégként is, ami nem jár komolyabb hátránnyal, ha viszont regisztrálunk egy Razer ID-t és használjuk is, a beállításaink automatikusan mentésre kerülnek a felhőbe és a profiljaink bárhol elérhetők lesznek.

A Synapse a Razer mindenes segédprogramja, így az összes támogatott Razer terméket egy helyen kezelhetjük, nincs szükség alternatív megoldásokra, mint néhány másik gyártó esetében, ahol az irodai eszközöket megkülönböztetik a gamer cuccoktól, ahelyett, hogy külön fület biztosítanának az eltérő kategóriák számára. A lényeg, hogy a gyártó aprólékos beállításokat és kalibrációt tesz lehetővé, így, ha nem éreznénk tökéletesnek a közel tökéletes szenzort, módosíthatjuk az érzékelési távolságot és sok mást, hogy a kényelmünk maradéktalan legyen. A fizikai gombokból talán nincs túl sok, de azoknak kedvünk szerint adhatunk alternatív funkciókat, kedvenc összeállításainkat pedig egyedi profilokba menthetjük. A program meglepően letisztult és átlátható felületet kapott, nem éreztem frusztrálónak, hiányosnak vagy rosszul konstruáltnak.

 Kell ez nekem?

A DeathAdder V3 Pro egyértelműen méltó a gyártó és a széria hírnevéhez. Az egér dizájnja első látásra visszafogottabbnak tűnik, ám ez valóban csak a látszat, a kevésbé agresszív formavilág egy igazi versenyperifériát takar, mellyel a legkomolyabb játékosok is elégedettek lehetnek. Én kifejezetten kedveltem az éjsötét színét és a finoman matt felületkezelést, a fogását és a határozottan kattanó optikai kapcsolókat, a DPI gombbal való variálást viszont feleslegesnek tartom. Ezúttal csak azért nem beszélhetünk nehézsúlyú kiegészítőről, mert alig 63 grammjával beállt az ultrakönnyű egerek sorába, szóval, ha valaki pont azt kedveli, ha érzi az egér súlyát mozgatás közben, talán akkor mégis javasolható egy másik modell felkutatása.

Ezt és a megváltozott ergonómiát leszámítva nem igazán találni olyan részletet, ami komoly érv lehet a DeathAdder V3 Pro ellen. Számomra a kisebb beépített memória nem volt komoly érvágás, én megelégszem a kedvenc profilommal, a sebesség és precizitás pedig mindenekelőtt való, minden másra ott a Synapse. Nem hiányzott továbbá az RGB sem, ez egy éjfekete versenygép, ami fehérben legalább ilyen jól néz ki, ha nem jobban, a vörös kiadásról nem is beszélve. Ami viszont hiányzott az a Bluetooth, illetve az USB-s vevőegység számára kialakított hely, mivel a termék kevésbé praktikus és nehezebben használható különböző készülékekkel, ez pedig egyértelmű hátrány egy ilyen profi eszköz esetében.

Mindezeken felül az ára az, ami még kérdéses lehet. Sejthető, hogy az abszolút felsőkategóriás szenzor, a kapcsolók és leginkább a HyperSpeed szabvány indokolták a vastagon szedett árat, de akárhogy is, nem könnyű ennyi pénzt kifizetni egy egérérét. A felső kategória azonban ilyen, ha a legjobbat akarjuk a legjobbak között, a zsebünkbe kell nyúlnunk érte, ráadásul nem is ez a legdrágább gamer egér a piacon, viszont vitán felül az egyik legjobb, szóval gondolhatunk rá hosszútávú befektetésként, ha számít a pontosság és a minőség, a V3 Pro jó társunk lehet. Ha több konfigurációs lehetőségre vágyunk vagy megelégszünk gyengébb, de továbbra is erős hardveres képességekkel, akkor találni kedvezőbb alternatívát, egyébként viszont nem nyúlhatunk mellé vele.