Sid Meier's Civilization: Beyond Earth – Új otthon nyomában

Az emberiségnek el kell hagynia régi bolygóját, a mi dolgunk pedig egy új otthon keresése, és kiépítése.

Sid Meier's Civilization: Beyond Earth – Új otthon nyomában

1. oldal

Amikor először láttam a Civilization: Beyond Earth trailerét, lelkesebb lettem, mint egy kólával itatott kisgyerek. Lelki szemeim előtt már előre láttam, ahogy bolygókat kolonizálunk, terjeszkedünk, űrhajókat küldünk a világűr minden szegletébe, és idegen lényeknek mutatjuk meg Gandhi békés természetét a fotonágyúink segítségével. Persze az elmúlt években jött ki nem is egy űrbéli 4X játék, volt közöttük egészen összetett, és egészen letisztult is, de azért a Civilization az mégiscsak Civilization, Sid Meier neve pedig ennyi év elteltével is garancia a minőségre. Szóval vártam a játékot, nem is kicsit. Aztán megláttam az első képeket a játékból, és kicsit elszontyolodtam: „De hiszen ez a Civ 5 egy idegen bolygón?!” – kérdeztem elhűlten macskáimtól. Őket persze nem hatotta meg a dolog, folytatták napi rutinjukat (aludtak), én viszont egy picit csalódott lettem. Oké, ezt kizárólag magamnak köszönhetem, senki nem mondta, hogy bolygókat fogunk meghódítani, végülis a program neve nem véletlenül Civilization, és nem Alpha Centauri: Beyond Earth. Azért a megjelenéshez közeledve a lelkesedésem szintje kezdett helyreállni, így aztán belevetettem magam a tesztverzióba, hogy aztán pár órával, és párszáz körrel később még ugyanaznap megállapítsam: ez tényleg Civ, és ideje lenne már aludni menni, de ezt a kört még befejezem… meg a következőt… meg az azutánit…

Mivel az első gondolatom indítás után tényleg az volt, hogy ez itt a Civilization V, ezért a közös elemeket gyorsan felsorolnám, hogy aztán a lényegre, a különbségekre koncentrálhassak. A Beyond Earth maradt a Civ5 hatszög alapú térképénél, ahol az egységeket nem lehet halmozni. Az erőforrások rendszere is nagyjából hasonlóan működik: városaink terjeszkedésével újabb és újabb területeket érhetünk el, amiket népünkkel megműveltetve termeljük a fejlődéshez, építkezéshez szükséges javakat, erőforrásokat, vagy épp különleges nyersanyagokat. Néhány dolgot persze átneveztek, a nyersanyagok között mindenféle idegen elnevezésű dolgot találhatunk, boldogság helyett kolóniáink egészségét kell figyelnünk, pénz helyett pedig energiát termelünk, aminek felhasználása változatlanul az épületek fenntartásához, és az azonnali vásárlásokhoz kötődik. Az alap mechanika teljesen ismerős lehet a Civ5-ből érkezők számára, és erre a tutorial is rásegít, ugyanis két fokozatban kérhetünk segítséget: ha még sose játszottunk Civilization-nel, vagy ha csak a Beyond Earth az új számunkra. Az átnevezések nem jelentenek túl sokat, hamar észrevesszük a párhuzamokat, és például le fog esni, hogy pl. az idegen lények váltották fel az életünket megkeserítő barbárokat.

Ó, azok az idegen lények! Bár idegen civilizációval nem találkozunk, azt garantálom, hogy nagyon hamar meg fogjuk utálni a farkas-bogarakat, a repülő… izéket, és az úszó szörnyeket, amikkel itt összefutunk. A Beyond Earth bolygójának őslakosai sokkal keményebbek, nagyobb kihívást jelentenek eleinte, mint a korábbi részek barbárjai. Ráadásul a bolygó felületének jelentős részét egy zöldes színű, sűrű ködfelhő borítja, ami a lényeket gyógyítja, minket pedig sebez. Egy-egy új játék elején elég sok ideig a környezettel fogunk küzdeni, a trutymó eltávolítása, és a közelben lévő idegen fészkek felszámolása valós kihívást jelent – de ez jó, mert ettől az embernek tényleg olyan érzése van, hogy itt bizony most kolonizálás folyik, és az új területekért, az új élőhelyért meg kell dolgozni.

2. oldal

Hogy hogyan hajtjuk végre a kolonizálást, az rajtunk múlik, de egyben ez a Beyond Earth talán legfontosabb sarokköve is. A játék során ugyanis háromféle „affinitás” irányába mozdulhatunk el, ami a gyakorlatban pontok gyűjtését jelenti. Ezek más-más megközelítést jelentenek: a Purity-ág kifejezetten agresszív, az ellenséges lények és ellenséges környezet kiirtását célozza, ezt az ágat követve őrizzük meg leginkább az „emberi faj tisztaságát”, a régi Föld hagyományait. A Harmony ezzel szemben a békésebb együttélést, az idegen lények megértését, elfogadását, netán háziasítását jelenti, végső soron boldog szimbiózist céloz meg az új lakhelyünkkel. A Supremacy felé elmozdulva az emberiség elindul a gépekké válás útján, a kibernetika és a robotok jelentik számukra a jövőt az új világban is.

A fenti három út követése a gyakorlatban pontok gyűjtésével zajlik, mely pontokat elsősorban a kutatási fán fejlesztve, másodsorban küldetéseket megoldva szerezhetünk (ezekre később még visszatérek). Az affinitásoknak egymástól független szintjeik vannak, melyek mind-mind újabb bónuszokat adhatnak (pl. a Harmony ágat követve egy idő után nem sebez minket a zöld massza, hogy csak egyet említsek a sok bónusz közül), illetve az egységeinket is akkor tudjuk fejleszteni, ha szintet lépünk valamelyik ágban. Az egységek fejlesztése során például a kezdeti sima harcosból idővel speciális egység válik attól függően, hogy milyen irányban haladunk az affinitások terén. De ugyanez igaz a vízi, légi, távolsági, stb. egységeinkre is, mindenkit tovább tudunk fejleszteni, és át tudunk alakítani. Ez a változás a kinézetükön is megjelenik, így például a harmónia elvét követve egyre inkább organikus kinézetűek lesznek egységeink. A fejlődés azonnali és automatikus, nem kell visszahívni őket, vagy külön pénzt költeni a szintlépésre. Emellett persze azért a kutatási fán barangolva is nyithatunk meg újabb egységeket, köztük olyanokat is, amelyek egy bizonyos affinitás-szint meglétéhez vannak kötve, és jellemzően ezek a legtáposabb, legkeményebb harcosok.

A kutatási fa a Civilization V-höz képest jelentős átalakítást kapott. A fa most már sokkal jobban rászolgál a nevére, ugyanis végre elég szerteágazó lett. Középről induló ágai több irányba szétnyúlnak, ezek jelentik a főbb kutatási területeket, amiknek további 1-3 „levelük” van, melyek az ághoz kapcsolódnak (jellemzően az affinitás-pontokat is innen lehet begyűjteni). A fa tehát nem olyan lineáris, mint a Civ5 korszakokra osztott fejlesztései, és emiatt eleinte sokkal könnyebb elveszni is benne, de szerencsére egy szűrő és egy kereső segíthet, ha konkrét cél felé szeretnénk haladni.

Pár bekezdéssel ezelőtt egy szó erejéig megemlítettem valamit, ami a Civilization-sorozattól eddig idegen volt: küldetések. A Beyond Earth sajátosságát az affinitás-rendszer mellett a célzott feladatok adják. Ezek automatikusan kerülnek a naplónkba, és jellemzően egy-egy újabb épület felépítése indítja el őket, és az előrehaladás is sokszor (de nem mindig) építkezéshez kapcsolódik. Gyakran kerülünk kisebb választás elé, melyhez érdekes kis történeteket is kapunk. Például: a földről hozott növényzetünk elszabadult, és elkezdett agresszívan terjedni. Hagyjuk-e ezt neki, ezzel idővel átalakítva az itteni faunát (Purify pontok), vagy megakadályozzuk, megőrizve a bolygó eredeti növényzetét (Harmony pontok)? Vagy vegyünk egy másik helyzetet: a frissen épített orvosi épület lehetővé teszi, hogy a lakosságon orvosi látásjavító műtétet hajtsunk végre. Megkapja-e mindenki (+1 látótávolság minden egységnek), vagy csak a tudósaink, hogy jobban tudjanak koncentrálni a fejlesztésre (+5% kutatás)? Számtalan, a fenti kiragadott példákhoz hasonló döntést kell hoznunk, néha kicsit túlságosan is sokat, és időnként azon kaptam magam, hogy egyszerűen a szöveg elolvasása nélkül csak ráböktem a kedvezőbb hatásra. Előfordul ugyanis, hogy hosszabb időn keresztül minden egyes körben választani kell, és ez akkor már zavaró tud lenni.

Olyan feladattal is találkoztam, amit képtelenség volt megoldani, mert egy különleges épület felépítését követelte meg egy meghatározott városban, ahol viszont nem lehetett felépíteni, mert nem volt a közelében az épülethez szükséges nyersanyag. A küldetések rendszerén tehát még nem ártana kicsit csiszolni, pedig az alapötlet nem rossz: kicsit tereli a játékost, ugyanakkor lehetőséget ad jobban személyre szabni birodalmunkat, amit aztán jobban a sajátunknak érezhetünk.

3. oldal

Államformák helyett ezúttal a felhalmozott kultúra-pontokat négy különböző területen költhetjük el egy-egy fejlődésfán. Ez a négy terület a katonasághoz, a népesség növekedéséhez, a kutatáshoz és az építkezéshez kapcsolódik, és az egyes területekre szakosodást bónuszokkal hálálja meg a program.

Az eddigiek jelentik a leglényegesebb újításokat a Beyond Earth-ben, de van még pár apróság, ami szót érdemel. Fellőhetünk műholdakat, amelyek egy-egy területre hatnak, és bónuszokat nyújthatnak, valamint akár támadni is lehet velük, de egy idő után egyszerűen elöregednek, és lezuhannak. A felfedezőink bizonyos helyeken ásatásokat végezhetnek, melynek különböző kisebb-nagyobb jutalmai lehetnek, és néha még egy-egy küldetés is kapcsolódhat hozzájuk. Semleges városokkal is kapcsolatba léphetünk, és fontos szerepe van a kereskedelemnek is, ami egy-egy város számára növelheti valamelyik erőforrás (termelés, élelem, energia, kutatás) mennyiségét, de a kereskedő egységeket akár meg is támadhatják az idegenek. A diplomácia nagyrészt a megszokott mederben folyik, de ezúttal már lehetőségünk van egy nem kézzelfogható „szívességet” is kapni valamiért cserébe, amit aztán számon tart a program, és később akár be is válthatjuk a nekünk szükséges csereárura. Ezúttal a kémkedés is alapból bekerült a programba, kémeink más kolóniák városait szabotálhatják, energiáját lophatják el, vagy magasabb szinten akár a saját oldalunkra is állíthatják a védtelen városokat. Az is újdonság, hogy a frissen alapított települések egy darabig nem tudnak építkezni, gyártani, el kell telnie jó pár körnek, mire bármit is tudunk velük kezdeni.

Megjelenítését tekintve a program erősen emlékeztet a Civilization V-re. Ugyanaz a motor, még a kezelőfelület is hasonlít, ami nagyjából kézre áll, de azért néha a kelleténél kicsit többet kell kattintani, ha például több épületet szeretnénk egymás után felhúzni. A tájak határozottan nem földi megjelenésűek, a színvilág, a víz, a növényzet folyamatosan érezteti velünk, hogy nem a mi bolygónkon járunk. Technológiailag ugyan nem a legszebb a program, de azért csúnyának sem nevezhető, és a műfajhoz bőven megfelel. Az affinitás során folyamatosan megváltoznak a városaink, sőt akár a konkurens kolóniák vezetői is, ami kifejezetten mókás látvány. A játék zenéje kicsit talán kevésbé karakterisztikus, mint amit a sorozattól megszoktunk, klasszikus sci-fis, sejtelmes neszezésnek inkább nevezném, semmint valódi dallamoknak, de a hangulatot szépen alátámasztja, és ez a lényeg.

4. oldal

A Beyond Earth-szel játszani egyszerre ismerős, és mégis új élmény. Ismerős, hisz az alapjai jól felismerhetően a Civilization V-höz nyúlnak vissza. Ugyanakkor az affinitás-rendszer, a küldetések, és az új környezet egész más élményt ad. Eleinte kicsit ódzkodtam a kolonizálás témájától, de aztán sikerült elvarázsolnia, hisz űrbéli játékot már eleget kaptunk, azt viszont még sosem tapasztaltuk, milyen feladatot is jelent egy új, ismeretlen bolygó kolonizálása. Ezt pedig a Beyond Earth kiválóan hozza. A küzdelem a környezettel, a kisebb-nagyobb döntések, amivel az emberi civilizáció jövőjét alakítjuk, más ízt adnak a játéknak még akkor is, ha tulajdonképpen most is „csak” városokat pakolászunk a térképre. A Beyond Earth kicsit szűkebbnek, korlátoltabbnak érződik a Civ-nél, a fejlődés is valamivel kevésbé hosszú távú, elvégre mégsem az őskortól jutunk el az űrig – ez az utazás viszont személyesebb, a birodalmunkat jobban a sajátunknak érezzük, a kis történeteket olvasva szinte el tudjuk képzelni, milyen lehet az élet a városainkban.

Fontos még, hogy már megjelenéskor teljesebb élményt kapunk, mint a Civilization V esetében. Nincsenek szembeötlően hiányzó részek, amit kapunk, az szépen kiszolgálja a témát. Persze nincs annyi lehetőségünk, mint egy minden DLC-vel megpakolt Civ5-ben, de hiányérzetünk sincs. Bár népből viszonylag kevés van, azért a kiválasztása után induláskor több fontos döntést is hoznunk kell: kolóniánk népessége, hajónk típusa, és kezdő rakományunk is befolyásolja valamelyest, hogy milyen élményben lesz részünk. Nem utolsó sorban pedig technológiailag is kiforrottabb a játék, még kétszáz kör, és négy kifejlett birodalmú játékos esetén sem tapasztaltam súlyos belassulást a körök váltásakor. Kisebb bugok azért előfordultak, az MI is furcsán viselkedett időnként, tehát 1-2 tapaszt azért még elbír a program, de jelen formájában is tökéletesen játszható.

A Sid Meier's Civilization: Beyond Earth mindent összevetve jól sikerült. Csavart egy kicsit a klasszikus recepten, és egy érdekes, friss témához nyúlt jó érzékkel, felnőttesen, tudományos megközelítéssel. Közben megőrizte annyira a gyökereit, hogy méltó legyen a nevére, és a szokásos „csak még egy kört” élményt is kiválóan hozza.

Platform: PC

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward