1. oldal
Kevés olyan feltámadást láttunk az elmúlt években, mint amit az Electronic Arts véghezvitt a Need for Speed szériával. A 2003-ban megjelent Underground című részt követően az EA futószalagra rakta a sorozatot, melynek következtében évente jelentek meg folytatások. Bár volt 1-2 jól sikerült rész, nem volt vitás, hogy egyre inkább csökkent az egyes epizódok színvonala. Sokan már látták maguk előtt, ahogy e patinás széria végleg eltűnik a süllyesztőben, ám az EA 2009-ben megrázta magát, és a Slightly Mad Studios-zal karöltve elkészítette a „fél-szimulátor” Shift-et. Ez az NFS nagymértékben különbözött a korábbi részektől, hiszen a teljesen arcade, illegális autóversenyzésre koncentráló vezetési élmény helyett a legális versenyekre és a reálisabb alapokon nyugvó „autókázásra” helyezte a hangsúlyt. A neonfénnyel megvakított, és a betondzsungelekben történő versenyzéstől megcsömörlött játékosok és kritikusok kitörő lelkesedéssel fogadták a játékot, mely pozitív értékeléseket és egy halom pénzt hozott az EA-nak. Ezután következett a tavaly megjelent, nagyszerű Hot Pursuit, mely visszahozta a rendőrős üldözésekkel tarkított régi Need for Speed hangulatot. A kiváló játékélmény ellenére voltak olyan játékosok, akiknek nem tetszett az említett program túlságosan is arcade irányítása. Az EA szerencsére úgy gondolkodott, hogy miért ne elégíthetnék ki mindkét tábor igényeit, így a Hot Pursuit mellett folytatta a Shift vonalat is, melynek eredménye a cikkünk témáját adó Shift 2: Unleashed.
Autolog 2.0
Most hogy túl vagyunk ezen a rögtönzött történelem órán, lássuk mit is kapunk a pénzünkért? A játékot elindítva a program elsőként az EA-s fiókunk iránt érdeklődik, melyre szükségünk lesz, ha igénybe akarjuk venni a Hot Pursuitban debütált, majd a Shift 2-be is beépített Autolog rendszert. Ez egyfajta közösségi rendszer, melynek segítségével megoszthatjuk versenyeink eredményét, medáljainkat barátainkkal. Ha készítünk képeket a játékban, akkor felrakhatjuk azokat a „Falra”, ahol a többiek kommentálhatják, értékelhetik őket, mintha csak a Facebookon lennénk. Az Autolognak köszönhetően könnyen értesülhetünk az EA által szervezett eseményekről, DLC-kről, hírekről, nem egyszer még valódi autós események is felkerülnek a Falra, így a verdák szerelmesei folyamatosan megkaphatják a napi benzingőz adagjukat (még ha csak virtuálisan is). De a legérdekesebb talán az a rendszerben, hogy ha egy pályán felállítunk egy rekordot, akkor azt az autós haverok rögtön látni fogják, így azonnal megpróbálhatják megdöntetni. Ez persze fordítva is igaz, mi is értesülni fogunk a többiek teljesítményéről. Az Autolog a többjátékos mód lelke is egyben, mellyel kapcsolatban egy új lehetőséget érdemes kiemelni, ami a Cetchup névre hallgat (nem, nem az, amit a sültkrumplira rakunk). Ennek során az egyik játékos egy gyenge autóban kezdi meg a versenyt, ám jókora előnnyel indul a többiekkel szemben, akik viszont mindenféle szuper kocsikban ülnek. Ha a futam során valaki megelőzi az elsőként említett versenyzőt, akkor hirtelen ő kerül a bénácska autóba. Egyfajta macska-egér játék ez a játékmód, melynek során folyamatosan cserélődnek a vezetett járgányok, a nagy kérdés, hogy ki képes ilyen körülmények közepette elsőként áthaladni a célvonalon. Ha valakinek nem jön be a Cetchup, az válogathat a hagyományos verseny játékmódok és az 1-1 elleni versenyek (duel) közül.
2. oldal
Az egyjátékos mód középpontjában természetesen a karriermód áll, melyben egy kezdő pilótapalántából egy FIA GT bajnok válhat belőlünk. A játékbeli „mentorunk” a Formula Drift bajnok, Vaugh Gittin Jr. lesz (remélem, olvasóinknak többet mond e név, mint nekünk), aki rövid videókban és a versenyek folyamán osztogatja tanácsait. Nem meglepő módon karrierünk kezdetén csak a legalsóbb osztályban indulhatunk, de szorgalmas versenyzéssel elérhetjük a 16. szintet is, ahol már GT1-es versenyeken bizonyíthatunk. Első futamunkon (egyfajta erőfelmérőnek) alánk raknak egy feltuningolt, igencsak durva járgányt, de ezt követően már a saját pénzünkből kell gazdálkodnunk, és az abból vásárolt autókkal állunk rajthoz. Szerencsére időről időre nyerhetünk is kocsikat, így nem kell mindent magunknak megvenni. De nem csak pénzt szerezhetünk a versenyzéssel, hanem tapasztalati pontot is. Majdnem minden cselekedetünk ér valamennyi XP-t, például ha tisztán vezetünk, vagy pontosan vesszük a kanyarokat, vagy az ideális íven haladunk, akkor folyamatosan vándorolnak a pontok a zsebünkbe, amikre a magasabb szintű versenyek megnyitása miatt van szükség. Ha megvan a drágalátos négykerekűnk, lehetőségünk van testreszabni azt, külsőleg és belsőleg egyaránt. Aki a Hot Pursuitban hiányolta ezt a lehetőséget, az most kiélheti ilyen irányú vágyait, hiszen az autó szinte minden részét megváltoztathatjuk. Külön le lehet festeni az egyes karosszéria elemeket, felmatricázhatjuk azokat, illetve rakhatunk légterelőket az autóra, stb. Bár nem olyan részletes a testreszabás, mint annak idején az Underground vonal játékaiban, de panaszra így sem lehet okunk. A külső persze nem minden, tartja a mondás, és ez így van a kocsiknál is. A lényeg a motorháztető alatt lakozik, főleg egy versenyautó esetében. Ha van elég pénzünk, és megnyitottuk őket az egyjátékos mód során, akkor több tucat fejlesztést vásárolhatunk. Tuningolhatjuk a motort, a fékeket, a felfüggesztést, a sebességváltót és különféle gumikat is vásárolhatunk. És akkor még nem beszéltünk a finomhangolásról, hiszen a fékerőtől kezdve a sebességváltóig számos apró beállítási lehetőség van az autón. Nem ér egy komoly szimulátor nyomába a játék, de jó úton haladnak a fejlesztők.
Féktelenül
Persze mindez mit sem érne, ha a vezetési élmény nem hozná azt a szintet, amit az első részben már megszoktunk, de szerencsére ennek a veszélye nem áll fenn. Nagy pozitívum, hogy minden autó kidolgozott műszerfal-nézettel rendelkezik, így szerencsére nem vagyunk rákényszerítve, hogy külső kameraállásból játsszuk a játékot. Bár az autók viselkedésére még mindig nem mondhatjuk, hogy teljesen realisztikus, de az első részhez képest azért történt előrelépést. Nem rongyolhatunk bele egy kanyarba fékezés nélkül, hiszen a szalagkorlát és a homokágy nem azért van ott, hogy megkönnyítse a vezetést. Erre különösen annak fényében érdemes odafigyelni, hogy az ütközések nem csak külső, kozmetikai sérülést okoznak, hanem egy-egy keményebb borulás az autó menettulajdonságát is befolyásolja. A legnagyobb probléma, hogy az autók még mindig túl könnyen kifarolnak, ha ügyesek vagyunk, akár még driftelve is vehetünk néhány kanyart, igaz ez nem a leghatékonyabb módja a versenyzésnek, mert ha nagyon igénybe vesszük az abroncsokat, akkor akár el is durranhatnak. Ezzel együtt a Shift 2 irányítása jóval közelebb áll a szimulációhoz, mint az arcade stílushoz, főleg ha kikapcsolunk minden segítséget (pl. kipörgésgátló, fékrásegítés). Egy kis gyakorlás után érdemes is ezt megtenni, főleg ha rendelkezésünkre áll egy kormány vagy gamepad (Tipp: ha valakinek gondja lenne az irányítással, ajánlott a Speed Sensitivity opciót közepesre venni, ez sokat segít az autó kezelhetőségének javításában). Pirospont jár érte, hogy billentyűzettel sem irányíthatatlan a játék, bár ilyenkor azért jobban meg kell küzdeni a kocsival. De ha már a billentyűzetnél tartunk, azért nem jár dicséret, hogy a PC-s változat elég gyatra port lett, hiszen a menükben történő navigáció szörnyű lett (akárcsak az első rész esetében). Az egeret nem használhatjuk, hanem különféle betű billentyűket kell használnunk a mozgáshoz.
3. oldal
A Shift 2 egyik legnagyobb élményét a versenyzőt érő hatások megjelenítése adja. Ha nekicsapódunk valaminek, akkor erősen rázkódik a kép, erősebb ütközésnél pedig minden elhomályosul és fekete-fehérré válik. Egy erősebb verda keményen rezeg alattunk, amikor 250-nel csapatunk egy rossz minőségű aszfalttal borított pályán. A valóságot imitálja az is, hogy kanyarodáskor versenyzőnk „benéz” a kanyarba, így jobban fel tudjuk mérni helyzetünket a bejáratnál (bár ezt jobb helyeken már külön fejmozgás-érzékelővel oldják meg). Ha már az imént szóba kerültek az ütközések, a koccanásokra és más autókkal történő ütközésekre ajánlott előre felkészülni, mert az ellenfeleink nem bánnak velünk kesztyűs kézzel. A játék első részéhez hasonlóan a folytatásban is nagyon agresszív lett az AI, nem restek ránk húzni az autót, vagy egy kicsit „megpaskolni” az oldalunkat. De a legjobb az egészben, hogy egy hús-vér versenyzőhöz hasonlóan időnként ők is hibáznak, például rossz ívet választanak, elfékezik magukat vagy megpördülnek.
Csikorgó gumik
A realizmus hajszolása természetesen mit sem érne megfelelő grafika nélkül, ami nem is hiányzik a játékból. Az autók az első részhez képest még részletesebbek lettek, és igencsak jól néznek ki, bár a székünkből nem fogunk kiesni, láttunk már azért szebbet is. Ami igazán impresszív, az az újdonságnak számító éjjeli versenyek megjelenése, a reflektorokkal megvilágított pályákon élmény a száguldás. Nagyot dob az összképen a folyamatosan koszolódó aszfaltcsík is, kevés játékban láttunk olyat, hogy a kicsúszó autók felhordják a sarat a pályára. Ezzel együtt a helyszínek esetében csak ismételni tudjuk magunkat, bár részletesek és hozzák az elvárt színvonalat, de láttunk már szebbet az elmúlt hónapokban (a GT5-öt jobb pillanataiban még nem igazán lehet megfogni, ha látványról van szó). Hangok terén viszont mindent eltipor az játék, ami az útjába kerül, hihetetlen, hogy milyen színvonalon teljesít a Shift 2 ezen a fronton. Az autók hangjai, a koccanások, ütközések mind valóságosnak hatnak, amikor végighúzzuk a kocsi oldalát a fém szalagkorláton, akkor szinte felsikít a karosszéria. De leginkább a zenei felhozatal nyűgözött le minket, mintha az EA itt próbálta volna kárpótolni a játékosokat a Hot Pursuit gyengécske zenei anyagáért. Van számos licenszelt zene és jó néhány saját szám is, amik nagyszerűen illenek a játékba. Szinte süt belőlük, hogy ebben a programban a komoly versenyzésé a főszerep.
4. oldal
A fentiek fényében azt hiszem nem meglepő az alább látható értékelés, mert bár a Shift 2 nem reformálta meg az első rész játékmenetét, de minden téren sikerült javítani annak elemein. Reméljük a következő részben még inkább a szimulációra helyezi majd a hangsúlyt az EA, hiszen van létjogosultsága az ilyen játékstílusnak az arcade NFS-ek mellett. Csak legközelebb a PC-s átirat minőségére kicsit tessék jobban odafigyelni!
[bold]
Platformok:[/bold] PS3, Xbox 360, PC
Tesztelt platform: PC
